Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-08-14 / 31. szám
Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. augusztus 14 IV. évfolyam. — 31. szám. KÖZGAZDASAÜI, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. A KISKUNHALASI ÚJSÁG TARCZAJA Totyogó tisztelendő ur. Isten nyugtassa! Jó ember volt Pintilia tanitó — és hires kántor messze földön! Aztán nagyon szerette a káposztalevet, különösen ha kissé be volt rekedve, tojás sárgával szokta volt inni s az úgy összehúzta éneklő szervét, hogy rezegtek a templom ablakai mikor énekelte: „Mentsd meg Uram a te népedet!“ Tanitó volt Csutakfalván, jó falu, nagy falu. számitó, okos, jómódú lakosokkal — lakodalom, tor — bővi- ben. Gyermeke különben r.em sok volt Pintiliának, csupán kettő: egy leánya, kit Czápul Péterhez adott volt nőül, meg a Trandafir, tisztelendő Trandafir, a koldusfalvi pap. Trandafir tisztelendő urat tartsa meg az Isten. Jó ember, sok iskolát tanult ki s még szebben énekel, mint épen boldogult édesapja is — kit Isten nyugtasson. Aztán igazat beszél mindig és meggondolva, mintha könyvből olvasná. Derék, gondos egy ember az a Trandafir tisztelendő ur. Sok mindenből gyűjt — semmiből is csinál valamit. Kuporgat, zsu- gorgat, hogy legyen magának, hogy legyen másoknak. Sokat is fáradt Trandafir tisztelendő ur fiatal korában. Hiába, a felső iskolákat nem lehet csak úgy immel-ámmal végezni. Mit csináljon a szegény ember — vízzel főz. Aztán ésszel bajosabb dolgozni, mint ÍJÉI TI л vb tfipi sáxborszesz halban J[ d|| valódi tengenséval Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г у á t Gyula. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. hangoztatják széliében, ami más szóal egyenlő avval, hogy az iskolának, mint olyannak, nem lehet elzárkóznia a művelődés haladásától, vagyis az*ismeretek bővülésével bővítenie keli magának is a tanítás tárgyainak körét. Persze azért az iskola nem taníthat mindent. Azután, bár minden ismeret többé-kevésbbé hasznos, nem könnyű feladat eldönteni, hogy az ismeretek végtelen sokaságából melyik fontosabb, nélkülözhetetlenebb, akár a nevelés és oktatás, akár pedig éppen azon gyakorlati érdekek szempontjából, melyeket manapság hangoztatnak. Miután helyi lapunK kis terén nem vitatkozhatunk a fölött, vájjon a gimnázium a tudósok előkészítő iskolája-e, s a magyar tudóst lehet-e máskép is előkészíteni, mint a latin nyelvnek is megértésével? Lehet-e oly jó mérnökké a gimnazista mint a reálista? csak egy dologra szándékunk rámutatni a jelen alkalommal s azt hisszük már is javítani iparkodtunk.*) A mikor a kis apróságok hozzánk belépnek, nagyon feltűnik nekem, hogy egyesek mennyire véznák s olyan gyengék, hogy egy erősebb szél elfújná őket. Tulkicsinyek, fejletlenek, valósággal törpék, s bizony megsajnálom *) Nem egy oka van ugyan a mai nehéz tanulásnak, de a sok közül főleg egyre akarok rámutatni, a többit pedig majd máskor mondom el. * I őket, ha elgondolom, hogy ezentúl öt-hat órát kell majd zárt falak közt tölteniük. A legtöbb alig hogy 9 éves. Mennyivel jobb lett volna akár testi, akár szellemi fejlődésükre nézve, ha akár még otthon is maradtak volna! Mindennek meg van a maga ideje. Mint a hogy a mesterségesen termesztett gyümölcsnek megközelítőleg sincs meg az az ize, az a zamatja, milyen az idejében érőnek van, éppen úgy nem lehet a fejletlen, a gyenge szervezetű gyermeknek olyan munka-birása, mint annak, aki idejében lép a különböző iskolákba. Kár a nagy sietéssel. Igaz, hogy elég sokáig tart, amig az úgynevezett tanult pályákon valaki önálló lehet s a maga munkájával keresheti meg a maga s esetleg a családja fenntartására szükséges anyagi eszközöket, de a pár hónap, vagy akár egy év is, amellyel valaki a kelleténél hamarább lép a középiskolába, aligha mondható megtakarításnak, sőt a szervezetnek idő előtti megerőltetése s túlságos igénybe vevése határozottan káros, s a látszólagos megtakarítás inkább csak veszteség, a mely talán az egész életen át érezteti a hatását. Inkább valamivel később, mint előbb kezdődjék a munka, a mikor a test azt meg is bírja, s az a kis veszteség kamatos-kamatostul kapa-kaszával. De hát mindennek vége van egyszer, s aztán ez a fáradságos munka sem volt hiába való. Trandafirkából pap lett atyja falujában, Csutakfalván, — jó falu, nagy falu; számitó-okos, jómódú lakosokkal; azonban lakodalmakban, torokban Trandafir tisztelendő ur nem szívesen vett részt. Pompás egy ember lenne tisztelendő Trandafir, ha egy hibája nem volna. Nehéz szavú, éles itéletű ember: igen egyenes -- szembe szókimondó. Nem sokat facsargatja ide s tova, egyenesen kimondja, ha valami nyomja a lelkét. Pedig ez nem helyes. Az emberek hamar megbosszankodnak, ha lerántjuk sapkájukat fejők tetejéről. S aztán jobb a világgal jól élni, mint rosszul. Ez kiviláglott Trandafir tisztelendő esetéből is. Olyan ember mint ő, még két évig se maradhasson Csutakfalván. Hol ez, hol az: egyszer a falusiakat sértette meg, máskor meg az esperessel jött [összeütközésbe. Tudvalevő dolog pedig, hogy a papI nak főleg az esperessel nem szabad sok szót szaporítania. Különben is az esperesek jobban szeretik az ajándékot, mint a szót. Ezt azonban Trandafir tisztelendő ur nem akarta ésszel felírni. Szó sincs róla. Igaza volt Trandafir tisztelendő úrnak. Csak az a baj, hogy az igazság mindig a hatalmasabbak dolga, a gyengébbeknek csak léptében kell kimutatniok, hogy igazuk van. A hangya sem dönti fel a hegyet — de elhordhatja lassan — ap- ránkint. Valószínűleg tudta a tisztelendő ur is a világnak ezen sorát: de hát neki megvolt mindiga maga elve: „Ami igaz és jogos, az még a pokolban is igaz és jogos.“ Ez volt a szavajárása s épen ezen szavajárá- sával egyengette magának a Csutakfalváról kivezető utat . , . Azaz hogy nem épen ő egyengette, hanem a falubeliek. Egy jó szót s az ügy jobb megértése végett még valamit az esperesnek — egy küldöttség a püspökhöz, az esperestől pedig egy más jó szó a falusiak érdekében, a dolog megy csak tudni kell vinni. Elég az hozzá, Trandafir tisztelendőt eltették Csutakfalváról Koldusfalvára — a hívek közötti jobb egyetértés érdekében. Koldusfalván pap! Ki tudná megmondani mit tesz az — Koldusfalván pap lenni! De úgy kell Trandafir tisztelendönek. Árkot aki átugrani akar: általvetőt dobjon előbb által. Trandafir tisztelendönek azonban nem volt egyebe, mint felesége s két gyermeke, által vetői üresek voltak. Ezért esett neki olyan nehezére Csutakfalváról Koldusfalvára átugrani. # * Hs Aszályvölgyben Szárazpatak partján van egy falu, Koldusfalvának hívják. „Koldusfalva Aszályvölgyben Szárazpatak“ partján — ominosus egy elnevezés. „Aszályvölgy!“ „Völgy“, mert hegyek között elnyúló terjedelmes he'y; „Szárazpatak“, mert az árok, mely a völgy közepét szeli, majdnem egész éven át száraz. abban betegség. Mert a tengeri sösborszesz legcsodásabb háziszer, használhatja ifjú és öreg be- dörzsölésre, borogatásra, szemviznek, torok- és szájvíznek, fájós fogra, fejfájás, csuz és köszvény ellen, szépitő, erősitő szernek. Belsőleg 10—20 cseppenként. Egy nagy üveg ára 2-40 kor., középüveg 1 kor., próbaüveg 24 fill., 3 nagy, 6 közép, vagy 30 próbaüveg díjmentesen száliittatik. Több ezer elismerő levél. Főraktár a készítőnél: CZURDA VILMOS gyógyszerésznél Kiskunhalas. Pestm. Óvakodjunk utánzatoktól ; csakis Czurda-féle valódi. Kapható Bpesten Török józsefn él és m inden gyógy- = szertárban. ==*= Postai szétküldés naponta Szerkesztőség és kiadóhivatal: li ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. —----------- ------ ----- — ---- ------ ----- •- - - - — Mindennek meg van a maga ideje. Kiskunhalas, 1907. aug. 14. I. Anélkül, hogy a holt szezon csöndjét feldúlni, a gondos szülők töprengéseit szaporítani s a nebulók szünidejét háborgatni akarnók, tanügyi kötelességünkhöz hiven, de egyszersmind jót tenni is akarván, kell, hogy már most szóljunk az iskoláról. Ma állandó a panasz hivatott és nem hivatott körökben a középiskolák tanításának csekély eredménye vagy eredménytelensége miatt, a valódi oknak vagy nem ismerése vagy pedig tudatos elferdítése miatt. Vannak bajok, fogytalkozások kétségkívül, de hát hol az az alkotás, ha az már embeii, amely ment volna a gyarlóságoktól. A túlterhelés, a sokszor és állandóan felpanaszolt vád a szülők s a nagy közönség részéről, a középiskola, főleg pedig a gymnasium ellen. Vannak, kiknek állítása szerint, a mai középiskola, főleg pedig a gymnasium; nemcsak tulterhe', hanem tárgyainak minőségénél és mennyiségénél fogva ósdi, elavult intézmény. Minden kor megcsinálja magának azt az iskolát, azt az alkotást, melyet helyesnek talál,
