Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-01-23 / 4. szám
IV. évfolyam. — 4. szám. Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. január 23. KÖZGAZDASAGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: И ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — H Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos orv á t Gyűl Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre G kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Népiskoláink államosítása. Az államosítandó népiskolák telkeinek kijelölése céljából az iskolaszék a polgármester elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki. Ez a bizottság széjjtlné- zett, a 12 osztályos központi iskola helyéül a város tulajdonát képező mostani főutcai leányiskola és csendőrségi laktanya telkét szemelte ki, melyhez még Kolozsvár)' István telkéből egy kicsiny rész lenne kisajátítandó, a két szárnyiskolát a Szondi-utcába és a Szabadság-térre tervezték. A bizottság jelentést tévén az iskolaszéknek, ezt a jelentést a múlt héten tárgyalta és a szárnyiskolák elhelyezésére vonatkozó bizottsági vélemény ellen kifogást nem is tett, ellenben nagy többséggel elvetette a központi iskolának a kijelölt helyre építésére vonatkozó véleményes jelentését azon okból, hogy a kijelölt telken használható épületek vannak, melyek jövedelmezők, a telek is igen értékes telek. Utasította a bizottságot, hogy olyan telek után nézzen, melynek kisebb értéke mellett a város sem áldoz annyit a különben is nagy összegbe kerülő iskolai épületekre. Ezen határo/at minő üdvös, minő nem, számos érv hozható" fel. Az iskolaszékben legtöbbnyire városi képviselők foglalván helyet, mintegy kiérzik a határozatból, hogy azt nem az iskolaszék tagjai, hanem városi képviselők hozták, akik a város pénzügyi helyzete iránt úgy látszik tájékozva vannak és az iránt érdeklődnek is. És minthogy csakugyan a város pén zérői, a város érdekéről van szó, egészen helyét látjuk'annak, hogy az iskolaszék a finánciális tekinteteket is mérlegelte, még ha mint iskolaszék tette is azt, mert hiszen az államosítás kérdése és terve annál inkább megközelittetik, minél kevesebb áldozattal jár ez a városra nézve. Igaz másrész az is, hogy a központi iskola helyéül kijelölt hely, ha a város térképét vizsgáljuk, valósággal" központ és kívánatos is, hogy egy ilyen nagy iskolahelyiség a város központjain legyen elhelyezve, ami oly közérdek, melyet indokolni felesleges lenne. E mellett harcol az is, hogy a város az ő Fő-utcájában'ismét egy szép és díszes épületet nyerne. Az is igaz, hogy a kijelölt telken levő épületek bizony nem olyan korban vannak, melyekre azt lehetne mondani, hogy olyan Kár lenne végkimulásuk. Szakértő szemlélőnek sem kell lenni, hogy ezen épületek legnagyobb része ódon elült épület; legújabb része a csendörségi laktanya végén épült és csak egy jó nagy szobát képező vályogból épült rész. Meglehetős kinézésűnek látszik azon szárny, melyben a Piáger-féle nyomda van, de ez is csak látszik — ha a tetőre nem tekintünk — de a^t is tudjuk, hogy ezen szárny is vályogból épült. Hát ezért bizony nem érdemes szót is vesztegetni. No de tekintsünk a szomszéd sarok épületre, valósággal csúfja elült és kiszögellő testével a Fő-utcának; a belső csendőrségi szárny ép oly elült és szegényes kinézésű. Ezeket a körülményeket is fontolóra kell ám venni és iiogy úgy mondjuk, keiiő mértékre ie kell szállítani azt'az érvet, hogy ezen épületek minő haszon- hajtők! Akkora telektömbnek és értéknek bizony a csendőrségi és Práger-féie bérletek nem felelnek meg. Azt is tekintetbe kell venni, vájjon a központi iskola részére tatól ni ч alkalmasabb h*lyet. A bizottság bejárta a várost és ndrli talált, mert ha talált volna, ilyen értelmű előterjesztését meg is tette volna. Igenis abszolúte véve, lehetne találni, csakhogy nem üres városi telket, hanem számos magántelkek tömegét, melynek megszerzése milyen horibiiis összegbe kerülne, arról mindenki meggyőződhet. Az iskolaszék azt mondja: minek elpusztítani ami megvan. No hát az ilyen „van“, az ilyen elü t városgyalazó épületekért kár sikra száliani. Aztán ezen érvvel szemben meg aztán az hozható fel, hogy ez már meg van, nem szükséges uj drága telkeket vásárolni, a felépítendő központi iskola némely földszinti helyisége drága pénzen bérbe adható, sőt kár is lenne az utcai földszinti részeket tantermeknek használni fel, nem is való tanterem a lármás utcára, a tantermeknek az udvari, legfeljebb a mellékutcai, tehát a kevesebb értékű helyiségeket kell elfoglalni. Mindezen érveket minden önző érdek nélkül bírálat alá venni módunkban lévén, véleményünk is bírálatunk mérlegének serpenyője oda billen, hogy az iskolaszéki kiküldött bizottság ajánlata lenne a leghelyesebb az előadottakon kivül még azért is, mert az állami iskolák megnyitásának egyik igen fontos része a telkek kijelölése és ez a kérdés az egyedül sürgős kérdés, amint ez megoldatik, a tulajdonjognak az állam részére való átengedése és nyomban az iskolák építésének megkezdése következik, míg a telek kérdésének hosszú lére eresztésével veszélyeztetjük a. iicert. H. A jótékonynőegylet közgyűlése. A jótékony nőegylet folyó hó 20-án közgyűlést tartott. A közgyűlés tárgyát képezte az elnöki jelentés, a pénztári számadások megvizsgálása és a íiszt- ujitás. Az elnöki jelentésből, melyet Szathmáry Sán- dorné elnöknő terjesztett elő, kiemeljük a következőket: Megemlékezett az elnöknő az egylet halottéiról, mondván: „Péter Denesné, szül. Тагу Matild úrasszony és Kozits Mariska urleány elköltöztek közölünk, mély szomorúságot hagyván sziveinkben.“ Indítványozta ?.z elnöknő, hogy az elhunytak nevei a nőegylet jegyzőkönyvében crökiltessenek meg. Ezt a közgyűlés elfogadta. Az egylet tagjainak száma 140. Az egylet fenntartotta a gondéira bízott kisded - óvót, melyben járt az elmuIPévben 53 fiú és 90 leány, összesen 143 gyermek. A gyermekek vizsgálata junius 30-án folyt ie. Ezen 96 gyermek vett részt. A vizsgálat szép sikeréért az elnöknő elismerését fejezi ki •az óvoda vezetőjének. A kisdedóvóban karácsony-ünnepély tartatott. Az ünnepélyen 60 gyermek vett részt. Ez ünnepélyen adták ki néhai Zseny Mórné úrasszony nagylelkű alapítvány: inak kamatait egy szegény leánygyermeknek Т Л i С Z А. Két nap óta . . . ‘i: 'i' • Felső szomszédunkban Immár két nap óla Muzsikaszó halls zik " Muzsikaszó; nóta . . . Vígad a vendégség Kicsinye,, meg nagyja: Pöc Pál a . lányának Lakodalmát tartja . . . Alsó szomszédunk meg Olyan csendes, néma Csák görcsös zokogás. Hallatszik ki néha. Bogár Pál anyjának Hull, hull könnye árja . Egyetlen fiának Bus koporsójára ... Ott muzsika, vidám nóta Itt — könny hull a koporsóra Két nap óta — két nap óta. A tüdővészről és az ellene való védekezésről. Felolvastatott a József Kir. Herceg szanatórium javára 1906 nov. 25-én. Előadó Bartek Lajos fögimn. tanár. Az egész müveit világot egy veszedelmes betegség ellen való védekezés szükségessége hatja át napjainkban s a herkutési munka, a mennél gyorsabb mentés, megindult már minden felé. Cselekedni kell ! Nincs • az országnak tája, hói e rettenetes betegség mind sűrűbben ne jelentkeznék. Ránk nézve súlyosbítja még a helyzetet, hogy a legmagyarabb Vidék, Magyarország szive, a Tisza-Duna köze, a Tisza és Duna két partján, tanyája leginkább a halál e hírnökének. A tüdovész.ől az Alföld, a- lakosságukban igazán magyar területek szenvednek első sorban. A népesség törzsét a legmunkabiróbb, leggyümölcsözőbb kort, a 20 és 40 életkor között támadja meg irgalom és kegyelem nélkül, A már befektetett tőkét pusztítja el, gátja *az erők kamatozásának, akadályozója a családalkotás és feníaríás közérdekű szent müvének. Nem különben korlátozója a vagyonosodásnak, s mert egész az élet 60-ik évéig erősen pusziit sorainkban útját állja a legérettebb munkálkodás megszakításával a szellemi haladásnak is. A sfati zlikai hivatal számadataiból tudjuk, hogy szegény hazánk 19 millió lakosa közül 75,000 ember hal el évente tüdővészben, ennyi dolgos kéz hagyja abba a munkát örökre; ezer és ezer család veszti cl kenyér keresőjét, támaszát; ennyi család a ház vezetőjét, a szerető, gondot, jó édes anyát. Ezen felü; még a fél milliót is meg haladja a száma a tüdővészben még szenvedőknek. Ha csak egy korosával számítjuk is azt a. veszteséget, melyet egy beteg nem tud megszerezni naponkint, mennyi munkaveszteséget képvisel. Horribilis szám, szomorú valóság! Kinek szivébe ne kelne szánalom, ki ne érezne e számok hallatára megdöbbenést? Magánosok és társaságok, a hatóságok, sőt maga az állam mindent megmozditnak igen helyesen, a fenyegető veszedelem elhárítására. Mélyen meghat az a terv, melyet a „József kir. Herceg Szanatórium Egyesület most épülő népszanatoriuma költségeinek fedezésére használ fel. Kéri ugyanis a halottak emlékére szánt koszorúból néhány szál virágnak az árát a Gyulán már épülő r.épszsnatorium javára, melyben márciustól kezdve felveszik a betegeket az ország minden tájá- naprói A „Csak egy virágszálat“ úgy szólván szálló igévé leit. Ezen cim alatt számolnak be hírlapjaink ról-napra a különböző módokon eszközölt gyűjtésekről.
