Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-07-31 / 29. szám
IV. évfolyam. — 29. szám. Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. julius 31. KOZGAZUASAG1, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IIORVÁT GYULA könyvkereskedese Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г у á t Gyűl a. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. A kivándorlás és az ipar. Ijesztő arányokat ölt a kivándorlás. Ma itt ragad 2—380 magyar ember vándorbotot, holnap meg másutt vált 30—40 család útlevelet, hogy itt hagyja az édes hazát, a tejjel-mézzel folyó Kánaánt és idegenben szerezzen magának egy uj, egy jobb hazát. Mélyen megrendítő és szomorú valóság ez. De nem elég sajnálkozni e sajnálatos tény felett. Tettre van szükség, nem hosszú dikciókra. Frázisokkal nem lehet nagy horderejű kérdéseket megoldani. Ezt tapasztaltuk a múltban, látjuk a jelenben. A kivándorlást legkevésbé lehet szóáradat- tul meggátolni. Sehol a világon annyi kivándorló nincsen, mint épen Magyarországon és sehol annyi kincset nem terem a föld, mint épen a magyar haza földje. Miért kell hát akkor a magyar parasztnak, a magyar iparosnak e hagyni ezt a földet, mely bőségesen ontja kincseit? Talán kalandvágy vonza véreinket a tengeren túlra? Talán Kalifornia arany mezőinek a meggazdagodás ördögei csábitjáh a parasztot és az iparost? Dehogy is! Ósdi naiv indokok, melyeknek n'ncs már vonzerejük. Kalifornia aranymezői e tűntek régesrégen. Olyan régen, hogy létezé- s :k már csak meseként tűnik fel. De minek akarjuk a titkos okot felkutatni, mikor az nem titok, mikor mindenki tisztában van a kivándorlás igazi okával. Tisztában van ve'e mindenki, leginnább a hatalom, mégis a demagógia, a szofizma színes leple alá rejti és elsze- refné hitetni, hogy Magyarországon nagyon jó dolga van a parasztnak és iparosnak és csak azok a gaz ügynökök, vagy a hirtelen meggazdagodás vágya nyomja a magyar kezébe a vándorbotot. Egyik-másik a" szociálista mozgalomban keresi a kivándorlás igazi okát. hogy „azok a gaz szociálisták kivernek a munkás leikéből hazaszeretet érzését, azért hagyja itt minden lelki furdalás nélkül a hazát“. Nagyon naiv és buta főre vall az ilyen gyermekes gondolkodás. Más itt az ok. Tudja, érzi a föld és az ipar proletárja. A föld egyszerű népe, vagy az iparos távolról sem az, melyet a múlt századoan ismertünk. A mai kor iparosának megnövekedett az intelligenciája és nyiit forgalmai vannak a munka jogáról, a törvény előtti egyenlőségről és a gazdasági erőviszonyokról. A külföld ipari államaiban összehasonlitat- lanul kedvezőbbek a munkásra a gazdasági viszonyok, mint nálunk, mely nagyban növeli az állam hatalmát. Ezt a leglaikusabb is fel tudja fogni és nem szorul bővebb magyarázatra. Miért nem igyekszik a magyar állam a munkás érdekeit képviselni? Ezt a hiba a múlt bűne, ostoba előitélte, mely a jelenben tovább él, a tradíciókból szedve a maradiság tápanyagát. Jő és biztos- megélhetést akar a magyar iparos és paraszt, a törvény előtti jogegyenlőséget. A közigazgatás mizériáit, a hatóságok nyomását, az adótörvények igazta'anságait fokozottan érzi és jogot formál ahoz, ami feltétlen és elvitázhatatlan joga — hogy munkaerejét minél előnyösebben érvényesíthesse. Hogy ezek a jogos kívánságok teljesülhessenek, alapos és radikális gazdasági és társadalmi reformra van szükség, mely reform megteremtéséhez, elismerjük, nagy áldozatot kíván az államtól és társadalomtól egyaránt. Nem szabad visszariadni az államnak és társadalomnak e nagy horderejű reformtól, ha még oly nagy áldozat is az ára, mert csak ettől várhatjuk a törpe ekzisz- tenciák gazdasági helyzetének javulását és a kivándorlás teljes megszünésst és csak ez utón és ily nemes eszközökkel emelkedhetünk a külföld műveltebb államainak piedesztáljára. Csendőrszurony-politikával nem lehet bajokat orvosolni. A nyers fegyver csak jobban sebez. Pedig csak két mód van a kivándorlás megakadályozására: a csendőr éles szuronya ;és a kultúra áldásos balzsama. Mi nem térhettünk vissza a középkor buta sötétségébe. A kérdés tehát csak az lehet, készek vagyunk-e minden áldozatot meghozni, hogy a magyar T A R C Z A, Az igazi térfiú. Már kezdett sötétedni, mikor az én öreg barátom a gyepről felcihelődött, egy cigarettát kért tőlem — a után rágyújtott. Egy nagyot sóhajtott s hazafelé indulva sétánkból — útközben mesélte el nekem ezt az érdekes szomorú történetet. Alig 10 éve annak ifjú barátom — kezdé az öieg — hogy megnősültem. Volt szép ifjú feleségem s boldogságom bekoronázásaképer. két évi házasság után az ég megajándékozott egy szép szőke fiúgyermekkel. Nem volt boldogabb ember nálamná!; minden időmet otthon töllém abban a parányi kis családi körben, amelynek légköre túláradó boldogsággal töltött el. Évek múltak, az idő lepergése semmiféle nyomot nem hagyott maga után, boldogságom kis fiam fejlődésével csak fokozódott, minden gyönyörömet puha, kényejmes kis otthonomban találtam fel. Az én öreg barátom szeméből két nagy könnyű perdült alá, amelyet lopva törült ki szemeiből, s azután a meghatottság hangján folytatá szomorú élete történetét: — Amint mondám — folytatá az öreg— boldog1 voltam, s mintha megelégedettségemet megirigyelte I volna a sors, egy különös esemény szétduita, foszlányokká tépte az én családi tűzhelyemet . . . Négy évvel ezelőtt történt, hogy egy fővárosi szabadkőműves páholy felszólítására annak tagjai sorába léptem. A fogadalom letétele után megkezdetem missziómat, s ezzel járt az a szokatlan nehéz feladat, hogy időközönkint el-elmaradtam hazulról, hogy sok- ! szór éjeníe is gyülekezve a rend tagjaival, akciót fejtsek ki. Mint uj ember nagyobb buzgalmat fejtettem I ki a kelleténél, minden uton-módon beigazolni akar- j tam, hogy a meghívásnak — mely ream nézve is, ; mint megannyi másnak csak megtisztelő lehetett — hűségesen teszek eleget, szóval buzgó tagja lettem ! páholyomnak ! . . . Piciny feleségem eleinte csodálkozott, később haragudott, végeredményben pedig könnyekre fakadt, s mikor azt látta, hogy mindez nem használ, fenye- getődzni kezdett. Az asszonyka nem lévén szokva éjjeli kalandozásaimhoz, féltékcnykedni kezdett, amit különösen növelt ama körülmény, hogy minden faggatása hasztalan lévén, nem mondottam meg neki azt hogy hova járok és mi célból. Eleinte aggodalommal j töltött el nőm látszólagos lelki szenvedése, de másrészt leSkitudaíom tisztasága mellett szinte büszkévé I tett ama tudat, hogy nőm szeretete, amely határos volt ja rajongásra!, nemhogy lazult volna, de az évek tömkelegében megacélosodott. Később szinte nyugodtabb- nak látszott, miután én biztosítottam őt arról, hogy becsületes ügyben, önzetlen hivatás szólít el a családi körből. — — — — — — — — — — Ön tudja fiatal barátom — szólott az öreg hozzám, mélabus szemeit reám függesztve — hogy a szabadkőműves intézmény sok rágalomnak van kitéve, pedig én aki családi tűzhelyemet egy semmivel sem pótolható boldog családi létet áldoztam érette, én mondhatom magának, hogy sehol a világon nem található fel az a titkos jóltevő intézmény, mint itt, ahol tán legtöbbnyire misztikus homályba burkoltan ezer és ezer áldást osztó kéz munkálkodik a nyomor enyhítésére, a züllés útját egvengetve, az elbukottakat felemelve, istápolva, támogatva, hogy visszaadják azokat nemcsak a társadalomnak, emberiségnek, hanem számtalan esetben magából a halál torkából ragadják ki azokat. Az öreg szenvedélyes hangon beszélt, arca lázasan kipirult, meglátszott rajta, hogy az szivéből, leikéből ered. Hivatásom egyszer egy szegény elhagyatott leányt hozott elém. A leány még fiatal volt s elcsépelt regénye a sorsnak az, hogy egy magára hagyatott fiatál leány, qa hozzá még csir.os is, arra a lejtőjére jut, amelyet a züllés nyomon követ. Ezt az elhagyatott leányt vettem pártfogásom alá. Kedvese, aki egy kis babával ajándékozta meg I — elhagyta s a leány nappal véresre dolgozía kezeit abban betegség. Mert a tengeri sósborszesz legcsodásabb háziszer, használhatja ifjú és öreg be- dörzsölésre, borogatásra, szemviznek, torok- és szájvíznek, fájós fogra, fejfájás, csuz és köszvény ellen, szépítő, erősítő szernek. Belsőleg 10—20 cseppenként. Egy nagy üveg ára 240 kor., középüveg 1 kor., próbaüveg 24 fül., 3 nagy, 6 közép, vagy 30 próbaüveg díjmentesen szállittatik. Több ezer elismerő levél. Főraktára készítőnél: CZURDA VILMOS gyógyszerésznél Kiskunhalas. Pestm. Óvakodjunk utánzatoktól; csakis Czurda-féle valódi. Kapható Bpesten Török józsefnél ésmindengyógy- ===== szertárban. ===== Postai szétküldés naponta
