Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-07-24 / 28. szám
Megjelenik minden szerdán. IV. évfolyam. — 28. szám. Kiskunhalas, 1907. julius 24. KISEUHTHALASI ÚJSÁG. KOZGAZDASAG1, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és iapkiadó tulajdonos Horvát Gyula. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. A Jászkun Redemptionális ösz- szeg képviselőházi tárgyalása. 1907. julius 10-én. Előadó: HERMÁN FERENCZ. Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytat-J juk a tanácskozást. Következik a kérvények 43. sorjegyzékének tárgyalása. Felkérem Hammersberg László jegyző urat, hogy szíveskedjék a kérvényezők neveit és a kérvények tárgyait felolvasni. Hammersberg László jegyző olvassa: Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye felirata a jászkun redemptionális összeg megtérítése tárgyában. Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Hermán Ferenc, a kérvényi bizottság előadója: T. képviselőház! (Halljuk!) Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye feliratot intézett a képviselőházhoz az iránt, hogy méltóztassék az 1715. XXXIV. t.-cikk végrehajtása iránt törvényhozási utón intézkedni. Mielőtt ezen törvényre rátérnék, legyen szabad főbb vonásokban a jászkunoknak Magyarországon 80 éven át kifejlődött közjogi helyzetét ismertetnem. (Halljuk Halljuk \) A jászkunok 1239-ben IV. Béla hívására jöttek be Magyarországba 400.000 tagot és 40.000 harcost számláló hét nemzetséggel. IV- Béla idejében a jászkunok teljesen szabadok és függetlenek voltak és a magyarországi királyi nemesekkel teljesen egyenlő jogokat élveztek. Az évszázadok folyamán, melyeket itt e hazában töltöttek, kiváltak vitézségük és a haza szolgálatában szerzett érdemekkel. (Halljuk!) Midőn a 150 éves török hódoltság alatt a 16 éves hadjárat jött, akkor 1683-ban a szepesi császári kamara elhatározta, hogy a háború temérdek költségei miatt az ország egyes részeit, különösen a korona-uradalmakat zálogba fogja vetni, illetőleg el fogja adni. 1698-ban I. Lipót király a szepesi kamarának ezen határozata alapján a német Johannita rendnek zálogba vetette és 1702-ben eladta a Jászkunságot 500 ezer rénes forintért. Az 1222. évi aranybullától kezdve körülbelül 10—12 törvényhozás intézkedett aziránt, hogy az ország területeit a királynak nincsen joga idegeneknek eladni vagy zálogba vetni, mégis ezen törvényes intézkedések és az alkotmány ellenére I. Lipót zálogba vetette, illetőleg eladta a jászkunokat. Hogy a jászkunoknak ezen zálogbavetése, illetőleg eladása alkotmány- ellenes és törvényellenes volt, az kitűnik az 1608. koronázás előtti törvénycikkből is, amely is Van tengeri úúmrni valódi tengerisóval Nincs azt mondja: minthogy Magyarország régi közönséges dekrétumai szerint az ország koronáját illető fekvő jószágokat bármely szükség nyomása alatt Magyarország királyai közül senkinek sem volt szabad, hogy eladja vagy elzálogosítsa, épen azért rendelkezik ez a törvénycikk, hogy az akkor alkotmányellenesen és törvényellenesen zálogba vetett némely országrészeket a nemzet, az ország, a kincstár ismét visszaváltsa. Tény az, hogy a jászkunok közjogi helyzete az vala, hogy az a jászkun birtokokat sem magvaszakadás, sem hűtlenség esetében királyi adományozás utján elidegeníteni nem lehetett és ezzel a jászkun birtokok tulajdonjoga még erősebo volt, mint a királyi nemesek tulajdonjoga, mert a királyi nemesek birtokai, azok magvaszakadása vagy hűtlenség esetében vissza- szálltak a fiskusra és az azt tovább adományozhatta. Hogy az I. Lipót által történt eladás mennyire alkotmányellenes és törvényellenes volt, igazolja az, hogy már 1711-ben a szatmári békekötés 5 ik pontjában kimondatott, hogy a jászkunok kiváltságai, amennyiben sérelmet szenvedtek, az országgyűlésen helyreállittassa- nak. Az 1712. évi országgyűlés egy országos bizottságot küldött ki ezen ügynek megvizsgálására és az országos bizottságnak utasítást adott, amely utasításban az országgyűlés és a király kijelentik, hogy az eladás ellenkezik az ország alkotmányában megirt törvényekkel, ép azért a Jászkunság az ország szent koronája hatósága alá visszahelyezendő és a német rend által leolvasott pénz tekintetében is meg kell történni az illető kiegyenlítésnek, bárhonnét is legyen az lehetséges. Az 1715. évi országgyűlés összeülvén, a XXXIV. t.-cikkbe iktatta, hogy a jászkunok megváltása egyedül az ország rendéit terheli és elrendelte, hogy a kincstár jövedelméből a jászkunok az állam által váltassanak meg. Azonban az akkori nehéz, zavaros idők nem voltak alkalmasak arra, hogy ezen törvényes intézkedés végrehajtassanak, úgy hogy az 1741-ben összehívott országgyűlésen a jászkunok ismét kérelmezték, hogy az 1715. XXXIV. t.-cikket az országgyűlés, a Karok és Rendek hajtsák végre. Azonban akkor is háborúba keveredett az ország, illetőleg a királyi család és az országgyűlést ismét feloszlatták, csupán csak a nádorságot állították vissza, illetőleg a jászkunokat a nádor méltósága alá helyezték. Miután a német vitézrend, a Johannita-rend a jászkunokkal csaknem mint rabszolgákkal bánt és később az invalidusok kezébe adta át őket, akik alatt még sanyarúbb helyzetbe jutottak, elhatározták a jászkunok, hogy a váltságössze- get maguk előlegezik az államnak és fizetik ki az invalidusoknak. Mária Terézia ezen elhatározásukhoz hozzájárult s igy történt az t. képviselőház. hogy a váltságösszeget 1745-ben maguk a jászkunok tették le. Az 1751-iki országgyűlésnek ez bejelentetvén, az tudomásul vette a XXV. t.-cikkben, a melyben elismeri, hogy a váltságösszeget magnk a jászkunok fizették vissza. T. képviselőház! Szó lehet arról, hogy talán — 150 éves dolog lévén — el is évült már e kérdés. Azonban szabad legyen ebben a tekintetben felhívnom a figyelmet az 1222. évi aranybullától kezdve a Hármaskönyv I. rész 3. cim 6., továbbá 10. §., az 1848-ik évi XV. törvénycikk, az 1852. évi november 29-én kelt nyilt parancs és az ideiglenes törvényk. szabályok első részének 3. §. kapcsán azon megszüntetett felségjogra, amely szerint birtokado- mányozásoKat teljesíthet a király. Miután I. Lipót kétségkívül felségjogából kifolyólag adományozhatta, illetve adhatta cl a Jászkunságot, épen ezért ez a közjog keretébe tartozik s közjogi elévülés nem lévén, elévülésről itt nem beszélhetünk. Ha pedig a magánjog keretébe méltóztat- nának ezt sorozni, akkor hivatkozhatom az 1848: XXVI. t.-c. 15. §-ára; az 1871. XVIII. t.-c. 108. §-ára, továbbá a ma is élő 1886. XXII. t.-c. 118. §-ára, amelyben ki van mondva, hogy a redempcióból eredő magánjogi viszonyok a törvényhozás további rendezéséig világosan fentartatnak. T. képviselőház! A jászkunok ezen sérelmükkel már többször léptek az országgyűlés elé, azonban mindezideig tényleges intézkedés ez ügyben nem történt. Az 1868. julius 2-án a kérvényi bizottságnak következő javaslatát terjesztette elő Horváth Döme előadó a képviselőház elé (olvassa): „Jászberény város képviseleti közgyűlésének kérvénye a jászkunság által 1745-ben fizetett 515.600 frt váltságösszegről igazságos és méltányos megtérítése iránt, úgyszintén a jászkun kerület közönségének kérelme ugyanezen ügyben, intézkedés végett a belügyminisztériumba áttétetrii véleményeztetik.“ T. képviselöház! Azóta körülbelül 40 év telt el, azonban intézkedés nem történt. Az 1886. évi május elsején tartott ülésen a jászkunoknak ugyanilyen kérvényét terjesztette elő abban betegség. Mert a tengeri sósborszesz legcsodásabb háziszer, használhatja ifjú és öreg be- dörzsölésre, borogatásra, szemviznek, torok- és szájvíznek, fájós fogra, fejfájás, csuz és köszvény ellen, szépítő, erősítő szernek. Belsőleg 10—20 cseppenként. Egy nagy üveg ára 2-40 kor., középüveg 1 kor., próbaüveg 24 fill., 3 nagy, 6 közép, vagy 30 próbaüveg díjmentesen szállittatik. Több ezer elismerő levél. Főraktára készítőnél: CZURDA VILMOS gyógyszerésznél Kiskunhalas. Pestm. Óvakodjunk utánzatoktól; csakis Czurda-féle valódi. Kapható Bpesten Török józsefnél ésminden,gyógy - ===== szertárban. ===== Postai szétküldés naponta
