Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam. — 1. szám. Kiskunhalas, 1907. január 1. Megjelenik minden kedden. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. I Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos MORVÁT GYULA. . Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Egy esztendő futotta meg rendes útját; egy esztendő tette meg pályafutását az idő vég- tetenségében s alighogy lehunyja szemét emez. nyomában lép egy uj év, mely titokzatos, nem tudott, nem sejtett dolgokat rejt méhében ; siirü fátyol, sötét lepel borítja s az emberiség telve reménységgel néz feléje. A múlt, bármily keserű volt, bármily csalódással, be nem teljesült vágyak szomorúságával, romba dőlt remények bánatával járt legyen, szépnek látszik, kedvesnek tűnik fel az emlékezetben, mert már nincs, mert letűnt, elenyészett és soha többet vissza nem tér. De van helyette egy jövő, tele bizonytalansággal, kétséggel s azzal az aggodalommal nézünk elébe, vájjon lesz-e olyan, mint a múlt vagy iiicg rosszabb, elszoinorííouu, megdöbbentőbb lesz-e ? Viszont telve lehet a legédesebb örömökkel, váratlan meglepetésekkel, meg annyi szerencsével. Mindenesetben dolgozunk, fáradunk, munkálkodnunk kell. A sült galambokat hasztalan ■i’.'gg.'1..' .л."«!, '.л;' L-"'.r,?r -J—!——■ — várjuk, hiába lessük, azok nem egyhamar fognak felénk röpdösni. Dedegyen hitünk, legyen szívós kitartásunk, legyen erőnk, hogy komoly munkánk, korrekt kötelességteljesitésünk nyomán jót, kielégítőt remélhessünk. Bizzunk ön- önmagunkban s akkor bízhatunk a jövőben is. Ha az elmúlt esztendő nem is hozta meg azt a gyümölcsöt, azt az eredményt, mit lelki- ismeretes munkánk, fáradhatatlan buzgóságunk után elvárhatunk, azért még nem kell csüggednünk. nem kell kedvünket, akaraterőnket elveszíteni, a reményt nem kell mindjárt feladni, hanem haladjunk a kiszabott ösvényen, egyre előre törtetve, egyre nagyobb kedvvel és szorgalommal dolgozni s ha nem is azonnal, de meg lesz fáradtságának kellő jutalma. A jö"ő iránt soha se veszítsük el bizalmunkat ; a jövő mindenkor lelkesítsen és buzdítson bennünket, mert nem tudhatjuk, hogy a homály, a feketeség mit takar. Ami az elmúlt évben nem kedvezett s ha hittük, váituk, hogy kedvezni fog, még mindig élhet és kell, hogy éljen, bennünk ama remény, hogy az uj esztendő meghozza azt, amivel a Surs a muííbari fukaikőauíi. Akivel a sors mostohán bánt, noha fáradozott, szorgoskodott, mindent elkövetett, hogy helyzetén javítson, ne lankadjon ; ellenkezőleg fokozottabb mértékben lásson a munkához, teljék benne kedve, leljen örömöt a dolgában, mert a fáradozás, a törekvés előbb-utóbb megkapja a maga bérét, sőt talán kamatostul is meghozza a munkadijat. Akinek meg kedvezett a szerencse, az ne bizakodjék el, hogy r.eki immár van, mit a tejbe aprítani, hát nem kell oly mértékben dolgozni mint annak előtte, az ilyen gondolkodási mód odatereli az embert, hogy egyre kevesebbet dolgozik, mig végre arra a pontra jut, ahonnan kiindult valamikor, szóval hanyagsága, elbizakodottsága, impraktikus gondolkodása odáig juttatja, hogy kezdheti élőiről az egészet. Ilyenkor aztán már vontatottan lomhán megy a munka s többnyire nem is boldogul már az ilyen ember. Ha nincs, dolgozzunk, hogy legyen valamink s ha van, iparkodjunk megtartani, vagy még hozzá szerezni. A komoly munka az, mely mindenkor reménységgel, bizalommal tölthet el bennünket a jövőt illetőleg. „Ember küzdj és bízva bízzál!“-A gyermekek idegese,ógo. Napjainkban nagyon terjed a panasz gyermekeink ideges főfájása iránt, Dr. Bresgen ezen jelenség okait négy csoportba osztja. Az első csoportba számítja az agy és agybőrnek a betegségeit, amint ezek felnőtteknél és gyermekeknél előfordulnak. T A R C Z A. Uj évre. Háromszáz és hatvanöt nap Gyors iramban szállt tova. Egynek kincs gyűlt'a zsebébe, Másnak olcsó fakova. Sok ragyogva látta kelni Hir s szerencse csillagát, Ám de többnek áldozott le Mondván bus „jó éjszakát.“ Itt van újra a határnap, Mit kipecéz véges ész Önmagához mérve azt, mi Messze végtelenbe vész. Kezdet és vég ismeretlen, Bár hogy is csapong agyunk! S azt mutatja csak a mérce, Hogy mi mily kicsik vagyunk. S nem csak az parányi, törpe. Kit a balsors megtipor, A hatalmas és nagy ur se Más, mint szürke földi por. És hiába szól az ajkon Harsogón a büszke gőg: Jő a végperc, a határnap S cserbe hagyják az erők, Egy marad csak mind örökre: Az Igazság és a Jó. Az nem élt csak itt hiába, A kit áld sok millió. * Megjegyezze jól magának Ezt erő és hatalom! Neked meg egy szebb esztendőt Kívánok jó magyarom. Katona Ferenc. Tőzeghék karácsonya. (Folytatás.) Szivére szorította, megcsókolta és elment . . . Fagyos sivitó szél kavaria fel az utcák havát. A cse- nevész fák zuzmarás virágai bele-bele csapódtak az arcába, hanem ő nem fázott. Olyan melege volt, hogy a bundáját is kikellett gombolnia. Izzó kráter égett a belsejében . . . Bánni kezdte, hogy nem ütötte le azt a gyalázatos rablót, aki mindenéből kifosztván, meggyilkolta a lelkét. Gyáva volt. Bele kellett volna fojtania őt és álnok feleségét is abba az átkozott csókba melyet a gonosz kulcslyuk vigyorogva árult el neki’ Nem, nem gyávaság volt az! Érzi, hogy nem gyávaság. A természet erősebb volt mint az ő indulata. Letiporta, összetörte, mielőtt gyilkosa lehetett volna. Talán jobb is igy! Az a pusztító krátertüz bent a szivében, mintha már lohadna. Be kell gombolnia megint a kabátot, fázik. Végre is, kinek van joga másnak a boldogságához ? Lehet, hogy nem is az az ifjú, hanem voltaké pen ő a rabló. Lehet, hogy egykor éppen ő állt annak az útjába. Ki tudja, mióta szeretik egymást? Lelketienség volna két embert ötök boldogtalanságra kárhoztatni. Mennyit szenvedhetett az a szegény asszony, mig ő rabul tartotta? Sohasem szerette volna igazán, ha gátja akarna lenni boldogságának. Legyenek hát boldogok, szeiessék egymást háborítatlanul, — ő félre áll az útból. De a gyermeke ? az ártatlan kis gyermek? Az mégis csak az övé, ahoz joga van ! De az asszonyé is, neki is joga van hozzá. És a gyermek nem maga mondta-e ártatlan lelke őszinteségével, hogy szereti az embert? Ő is szeretni fogja, mert ha szereti az anyát, szeretni fogja, szeretnie kell magzatát is. Didergett, ajánlja. 9 9. t, i. figyelmébe dubait felszereli linyf, zenemii & papir|eresЩЫ1 ligyszinten mulatságé állalmira szerpentin, losfeiii U ételien llszletet, táncrendéi ás diszes báli Is ía|odalmi meghRel d|eszit*slt. Uj esztendő.
