Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-03 / 14. szám

1907. Kiskun-Halas helyi értesítője. Politikai szemle. Egy bécsi lap Írja, hogy való­színűleg nagyon komoly események elé nézünk. Wekerle magyar mi­niszterelnök állítólag a múlt héten azért volt Bécsben. hogy bejelentse, hogy a húsvéti ünnep után be fogja adni lemondását. Minthogy a ma­gyar miniszterelnök eme lépésének egyetlen oka csak az lehet, hogy a kiegyezési tárgyalás folyamán ne­hézségek merültek föl, vagy jobban mondva : egyáltalán lehetetlennek bizonyult, hogy a két állam kormá­nya megegyezésre jusson, a magyar miniszterelnök lemondásának min­den bizonynyal az osztrák kabinet állásának megrendülése lesz a követ­kezése. Másrészt azonban számíta­nak azzal az eshetőséggel is, hogy csak Wekerle maga lép vissza, minthogy az utóbbi időben kiderült, hogy a magyar minisztériumban ő egészen egyedül áll felfogásával és nézeteivel. * A politikai világnak váratlan és igen nagy szenzácziója van, ha igaz az, amit egy bécsi lap közöl. Ez a bécsi lap egy igen komoly újság, a Zeit, amely forrásának tekintélyére hi­vatkozva, azt a hirt közli, hogy a király most már koránt sem tanúsít oly merev maga tartást a magyar nem­zeti követelményekkel szemben, mint eddig, s hogy már a magyar ve­zényszó megadására is hajlik, mert most már meg vau róla győződve, hogy e nélkül a magyar országgyűlés­től nem lehet megszerezni azokat az anyagi eszközöket, a melyek a had­sereg fejlesztéséhez múlhatatlanul és mielőbb szükségesek. Az uralkodó e hir szerint a ma­gyar követelésekkel szemben eddigi hajtbatatlanságában megingott. Úgy látszik, az állam legfőbb tényezője ar­ról győződött meg, hogy ha ahad sereg mai állapotában megmarad, akkor a szükséges követelésekhez a ma­gyar országgyűlés hozzájárulását nem lehet megszerezni a magyar vezényszó nélkül. Másrészről pedig a királyt figyelmeztették katonai tanácsadói arra, hogy ha a hadsereg mai álla­potában megmarad, akkor a hadse­reg harczképessógeért semmi felelő­séget nem válalhatnak. Ezeknek az érveknek a súlya alatt a császár meg­barátkozott azzal a gondolattal, hogy a magyar követelésekhez közeledik, abból a czélból, hogy a hadsereget a nagyobb veszedelemtől megóvja, * A kiegyezés ügye állandó anya­got szolgáltat a közvéleménynek. Főleg az osztrákok foglalkoznak erő­sen a kérdéssel és természetesen minden eszközt fölhasználnak arra, hogy hazug hírekkel zavart okoz­zanak. így a bécsi sajtó azt hiresz- teli, hogy a hosszúlejáratú szerződést a magyar miniszterelnök indítvá­nyozta. Ezzel szemben most félhi­vatalosan a következőket jelentik: Egyes bécsi lapoknak az a híreszte­lése, mintha a hosszúlejáratú szer­ződést Wekerle miniszterelnök kez­deményezte volna, vagy az Osztrák kormány eziráuti javaslatát támo gáttá volna és hogy ez a terv csakis Kossuth Ferencz és a függetlenségi párt közbelépésére hiúsult volna meg, merőben valótlan. Soha hosz- szulejáratu szerződésről, ugv, amint azt e lapok feltüntetik, szó sem volt. Az került csak tárgyalásra, hogy 1917-ben tényleges vámsorompók állíttassanak föl és hogy a további cziklusra ez alapon köttessék szer­ződés. Teljesen valótlan továbbá, mintha akár a miniszterelnök és Kossuth Ferencz közt, vagy akár a kormány bármely más tagja köztbármi féle el­lentét merült volna föl. A kormány tagjai a legkisebb részletre kiterje- dőleg is teljes egyetértésben voltak és teljesen egyértelmüleg jártak el. Ezek a híresztelések csak arra a ten­denciára vezethetők vissza, amely mindig megújultan nyilvánul csak azért, hogy a miniszterelnök és Kossuth Ferencz között ellentéteket idézzen föl. Ilyen tendenciózus hí­resztelések azonban nem lesznek al­kalmasak az egyértelműség megbon­tására és az ellentétek felidézésére. A ref. egyház köréből. A helybeli ref. egyháztanács szerdán tartott gyűlésében foglalko­zott a kerületi ügyész által a kecs­keméti egyházmegye közigazgatási bíróságánál tett azon fegyelmi felje­lentésével, melyben az egyházkerü­let határozata alapján az eljárást megindittatní kéri, a lelkész, a he­lyettes íőgondnok és a jegyző ellen, azért, mert az egyháztanács az ala­pítványok megállapított helyrepót­lása után az alapítványoknál mutat­kozó 16169 kor. 05 fillér felesleget nem fordította annak az adósságnak a törlesztésére, amelyet a főgim­názium építése alkalmával az akkori vezetők az alapítványi pénztáraktól vettek fel az egyház részére, hanem azt a főgimnázium pénztár részére utalványozta, és azért, mert az egy­házkerület által 1905. évben a pol­gári leányiskola részére megszava­zott tanszerek beszerzésére szánt 500 kor. összeget nem erre a czólra fordította, hanem az egyházi folyó kiadásokrahasználta fel. Hogy az egyházkerület honnan vette ezt a feljelentési alapot, — nem tudjuk, annyit azonban a való tények alapján állítunk, hogy úgy a 16169 kor. 05 fillér alapítványi fö­lösleg, mint a kerületi 500 kor. ado­mány, az egyházkerület tudta, hoz­zájárulása és határozatai értelmében oda fordittatott az egyháztanács ál­tal, a hová azt forditai kellett, amennyiben a 16169 kor. 05 fillér a főgimnázium 1905. évi költség- vetése alapján ott bevételbe, s az egyház pénztárból az előző években kisegítésül kölcsönvett tartozásokra kiadásba hozandó volt, s be is véte­tett és kiadatott az egyház pénztár április 3. költségvetésbe 1905. évre pedig mint bevétel beillesztetvén, oda abból 15000 korona be is folyt, s mindez a jóváhagyott 1905. évi szá­madásokban elszámolva van. Az 1906. január 2-án érkezett 500 kor. kerületi segélyből pedig 1906. év folyamán Lampel Róbert üzletéből 515 kor. 60 fillér értékű tanszer szereztetett be a polg. leányiskola részére, s az igazgatónő által az is­kola czéljaira tényleg át is vétetett. Érthetetlen tehát, hogy mi alapon mondjaaz egyházkerület, hogy akár a 16169 kor. 05 fillér, akár az 500 kor segély összeg rendeltetésétől elvonatván, más czólra fordittatott az egyháztanács által. Nem tudjuk, ki vezette félre az egyházkerületet, azt azonban tudjuk, hogy a mostani presbitérium működé­si ideje óta az egyház ügyei rendben tartatnak, anyagi érdekei kellően gondozva vannak, és igy a köz érde­kéből csak sajnálni lehet, hogy az egyházkerület puszta ráfogással oly térre lépett, amely megbontja a már meglehetősen helyreállt békét, s megtámadja azok munkakedvót, akik önzetlenül fáradoztak és fáradoznak a ref. egyház és iskolái ügyeiben. Igazán kár volt az alaptalan vád­dal megindítani azt a zaklató eljá ­rást, melynek nyomán csak vissza­vonás keletkezhet, de amelyből áldás nem származhatik. Már csak azért is sajnálni lehet ezt, mert az egyház- kerülettel szemben is könnyű lesz hivatalos adatok alapján bizonyítani azt, hogy rósz informatióra, tart­hatatlan alapon emelt oly vádat, amelyet bizonyítania nem lehet, mi­vel az ellenkezőre nézve vannak megdönthetetlen bizonyítékok, ennek bírói megállapítása pedig árt az egyházkerület tekintélyének, mely­nek csökkentésére pedig igaz ember nem törekszik. Hisszük, hogy az érdekeltek részéről veendő felvilágosítás után az egyházkerület belátva azt, hogy felültettók, gondoskodni fog téve­désének kiigazításáról, mert ezzel tartozik önmagának, tartozik a meg- vádoltaknak, mindenek fölött pedig az igazságnak. Felhívás előfizetésre. Április hó 1-jóvei uj évne­gyed kezdődött; felkérjük azo­kat, kik előfizetőink sorába lépni óhajtanak és a kiknek előfizetése lejárt, hogy a meg­rendelést mielőbb megtenni illetve megújítani szíveskedje­nek, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. A lap ára helyben házhoz küldve egy évre 4 korona, vidékre postán küldve 6 kor. Tisztelettel: A kiadóhivatal.

Next

/
Thumbnails
Contents