Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-13 / 11. szám
1907. Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 13. Márczius idusára. Irta: Egry Béla orsz. képviselő. Öltsótek fel ünneplő ruhátokat, mert történelmi nevezetességű napra viradtunk, Márczius idusának üljük évfordulóját, emlékünnepét 1 Öltsótek fel bátran ünnepi ruhátokat, most nem kell félnetek a csendőr szuronyoktól, katonai kordonoktól, nem kell félnetek a dara- bantok kopóitól, kik belétek fojtották az elmúlt évben a Márczius idusát dicsőítő szót s a nemzeti dalt! Ne gyászkönytől, örömkönytől ragyogjon szemetek, ne mardossa fájdalom és bú a hazafiasság szent tüzótől duzzadó kebleteket, örvendjetek, mert hisz nemzeti kormányával az ólén örömünnepet ül a magyar, a felszabadult nemzet gondolat szabadságának örömünnepét! Vigadjatok s zarándokoljatok el a szivet lelket egyaránt nemesitő emlékezés forrásvizéhez! Kristálytiszta vizében mossátok le lelketekről a hétköznapiságot, üdítő friss vizéből a forrásnak merítsetek egy gyűszűnyit, vigyétek ajkaitokhoz a pohárt, hadd tisztuljon, hadd zengjen, hadd csengjen órcze- sebben mint valaha hangotok s hangotok által a nemzeti dal! Harsogjon a szó, harsogjon az ének, hirdesse ország-világnak, hogy a haza szent földjébe pihenni visz- szatórt nagy Rákóczy ivadékai élnek még, hogy Márczius idusán a gondolatszabadság diadalát ünnepli a nemzet, hogy nagy halhatatlanunk Kossuth Lajosunk igéi, a szabadság, testvériség és egyenlőség szent igéi hosszú, nehéz, de kitartó küzdelem után diadalt arattak! Ünnepeljetek, vigadjatok! Politikai szórni©. A kiegyezés anyagának előkészítésére kiküldött osztrák szakbizottság tagjai hétfőn délelőtt érkeztek Budapestre. Délután megkezdték a tárgyalást a magyar szakbizottság tagjaival. A budapesti tárgyalás négy-öt napig tart. A két állam kormánya, e hónap tizennyolczadikán folytatja a tárgyalást Budapesten. Kossuth Ferencz a kiegyezésre vonatkozólag, legutóbb ismét nagy- fontosságú beszédet mondott, melyet itt szószerint leközlünk: „Ma már elértük, hogy harcz- modorunkat a körülmények szükségleteihez tudjuk alkalmazni, és hogy az alkotás terére tudtunk lépni anélkül, hogy föl kellett volna adnunk és hogy föladtuk volna elveinket. A függetlenségi párt, igen jól tudjuk, nehéz helyzetben van. E nehéz helyzetét a pártnak és a hazának ellenségei ki is használják. Nehéz ez a helyzet azért, mert a függetlenségi párt elveit most azonnal meg nem valósíthatja, bár a körülmények és különösen az alkotmány megmeu- tésépek szempontja azt hozta magával, hogy a függetlenségi pártnak részt kell vennie az ország ügyeinek a vezetésében. Es a függetlenségi pártnak a szerepe mind nehezebb és nehezebb lesz ebben az időben egyrészt azért, mert azok, akik eddig hatalmon voltak, évtizedeken át kifejtett működésükkel antipátikussá tették Magyarországon a hatalom eszméjét, másrészt azért, mert nagy körültekintéssel kell megválogatni azt, hogy az alatt az idő alatt, amig a hatalmon vagyunk, mit tegyünk és mit ne tegyünk. Ily körülmények között sokszor vagyunk kénytelen hivatkozni arra, a mire azt hiszem joggal hivatkozhatunk, hogy tudniillik a nemzet bízzék meg bennünk, mert a nemzet bennünk nem csalatkozott eddig soha. Meddig fog tartani ez a helyzet, nem tudom. Egyet azonban tudok: Azt. hogy a függetlenségi párt kötelességét fogja teljesíteni. A függetlenségi párt nem fog engedni azoknak az áskálódásoknak, a melyek ellene folynak. A függetlenségi párt meg fog maradni, mint egységes párt ebben az országban es haladni fog saját utján, a mely ut az egyenes ut, a melyből nincsen elágazás, a melyen ugyan a haladásnak mértéke és gyorsasága függ a körülményektől is, a melyen azonban visszahanyatlás soha sincs, mert mindig csak előre és csakis előre vezet. Ez a helyzet ma is, a midőn súlyos alkudozásokban vagyunk Ausztriával. Ez alkudozások alatt az egész országnak, mint egységes tábornak a hátunk mögött kellene állania. Fáj dalom, hogy ez nem lehet egészen igy, mert vannak olyanok, a kik nem tudják megbocsátani a magyar nemzetnek, hogy fölébredt. De legalább a nemzet fölébredt részében ne legyen ingadozás, és az a fölébredt nemzet ajándékozza meg azokat, a kiket vezéreiül választott, azzal a bizalommal, a melyre ők érdemtelenek nem lesznek soha.“ * A belügyminiszter fölfüggesztett néhány szakszervezetet, vizsgálatot rendelvén el az ügymenetre, működésre és tevékenységre nézve, a melyet folytatnak. Andrássy Gyula gróf ezt bizonyára nem tette igen alapos okok s épp a munkások köréből származó súlyos panaszok és följelentések nélkül. A szocziálisták azonban soha sem fogják elismerni, hogy ők valamit helytelenül, rosz- szul, szabálytalanul avagy bűnösen cselekszenek. Ok a csalhatatlanság nimbuszában parádéznak s minden intézkedést, a mely alkalomadtán kényelmetlen nekik, a feketeségnek, a sötét reakcziónak, a kizsákmányolás szándékának, röviden: az ember- nyuzásnak kohójából származtatnak — és szinte kéjes örömmel emle getnek hajszát, uszítást és elnyomást. Plakátokon, hivatalos lapjukban — a melyhez csodálatosképpen illeszkednek a császári abszolutizmus „haladó“ újságjai — és párt- gyűléseken kifakadnak az osztályuralom ellen és a szokott durva hangon szidják az urakat, a munkáltatókat, a koalicziót és az ezeréves Magyarország minden tisztes intézményét. Hírek. . Márczius 15-ét mint minden évben, úgy az idén is a nagy naphoz méltó módon ünnepli meg városunk hazafias közönsége. A hivatalos ünnepély délután lesz a 48-as körben és a főgimnáziumban, este pedig az összes körök és egyesületek társas vacsorát rendeznek. Merénylő asszony. Véres esemény hozta izgalomba az elmúlt hót végén városunk lakosságát. Egy asszony ugyanis hat revolver lövéssel súlyosan megsebesített egy embert, kivel megelőzőleg hosszú ideig vadházasságban ólt. A rémes eset részletei a következők. Jaszonovits Stan- kó János évekig együtt lakott özvegy Török Ferencznó Kovács Terézzel, mig a múlt óv végén valami fölött annyira össze nem különböztek, hogy elhatározták, hogy külön mennek, így is történt. A válásba azonban sehogy sem tudott belenyugodni Jaszonovits, ki eleinte kérlelte az asszonyt, hogy térjen hozzá vissza, majd halálos fenyegetésekkel akarta erre kényszeríteni, miért több alkalommal a járásbíróság előtt is felelnie kellett. — Folyó hó 6-án ismét azzal állított be az asszony lakására, hogy vagy össze költöznek, vagy pedig megöli. Hogy szavainak nagyobb nyo- matékot adjon, Írást készített melyben kölcsönösen együtt lakásra kötelezik egymást, feltételül kötvén ki, hogy amelyik fél a szerződést megszegné a másiknak 600 kor. büntetést fizet. Az asszony ezt vonakodott aláírni, de Jaszonovits fenyegetéseinek hatása alatt látszólag belement a dologba. Jaszonovits ennek megtörténte után azonnal otthon érezte magát az assony lakásán, sőt az éjszakát is ott töltötte, az éjszaka folyamán utálatos és fajtalan cselekedetre akarta kényszeríteni az asz- szonyt, ki ez elől a konyhába menekült, honnan töltött revolverrel tért vissza és közvetlen közelről háromszor Jaszonovits fejére lőtt. Mindhárom golyó találta Jaszanovitsot, ki daczára ennek felugrott az ágyból és üldözőbe vette Kovács Terézt, ki eközben még három golyót röpített üldözője felé, ki a sok vérveszteség következtében összeesett. A lövöldözésre elősiető szomszédok értesítették a rendőrséget, mely az asszonyt letartóztatta, a súlyosan sérült Jaszonovit- sot pedig a kórházba szállitatta, hol megállapították, hogy 6 lövés közül 5 golyó találta és pedig 3 a fején, 1 a tenyerét fúrta keresztül, 1 pedig a kis ujját vitte el. — Az asszony kihallgatása alkalmával azt vallotta,
