Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-13 / 11. szám

1907. Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 13. Márczius idusára. Irta: Egry Béla orsz. képviselő. Öltsótek fel ünneplő ruhátokat, mert történelmi nevezetességű napra viradtunk, Márczius idusának üljük évfordulóját, emlékünnepét 1 Öltsótek fel bátran ünnepi ruhá­tokat, most nem kell félnetek a csendőr szuronyoktól, katonai kor­donoktól, nem kell félnetek a dara- bantok kopóitól, kik belétek fojtották az elmúlt évben a Márczius idusát dicsőítő szót s a nemzeti dalt! Ne gyászkönytől, örömkönytől ragyogjon szemetek, ne mardossa fájdalom és bú a hazafiasság szent tüzótől duzzadó kebleteket, örvend­jetek, mert hisz nemzeti kormányá­val az ólén örömünnepet ül a ma­gyar, a felszabadult nemzet gondo­lat szabadságának örömünnepét! Vigadjatok s zarándokoljatok el a szivet lelket egyaránt nemesitő emlékezés forrásvizéhez! Kristálytiszta vizében mossátok le lelketekről a hétköznapiságot, üdítő friss vizéből a forrásnak merít­setek egy gyűszűnyit, vigyétek aj­kaitokhoz a pohárt, hadd tisztuljon, hadd zengjen, hadd csengjen órcze- sebben mint valaha hangotok s han­gotok által a nemzeti dal! Harsogjon a szó, harsogjon az ének, hirdesse ország-világnak, hogy a haza szent földjébe pihenni visz- szatórt nagy Rákóczy ivadékai él­nek még, hogy Márczius idusán a gondolatszabadság diadalát ünnepli a nemzet, hogy nagy halhatatlanunk Kossuth Lajosunk igéi, a szabadság, testvériség és egyenlőség szent igéi hosszú, nehéz, de kitartó küzdelem után diadalt arattak! Ünnepeljetek, vigadjatok! Politikai szórni©. A kiegyezés anyagának előké­szítésére kiküldött osztrák szakbi­zottság tagjai hétfőn délelőtt érkez­tek Budapestre. Délután megkezdték a tárgyalást a magyar szakbizottság tagjaival. A budapesti tárgyalás négy-öt napig tart. A két állam kor­mánya, e hónap tizennyolczadikán folytatja a tárgyalást Budapesten. Kossuth Ferencz a kiegyezésre vonatkozólag, legutóbb ismét nagy- fontosságú beszédet mondott, melyet itt szószerint leközlünk: „Ma már elértük, hogy harcz- modorunkat a körülmények szükség­leteihez tudjuk alkalmazni, és hogy az alkotás terére tudtunk lépni anél­kül, hogy föl kellett volna adnunk és hogy föladtuk volna elveinket. A függetlenségi párt, igen jól tud­juk, nehéz helyzetben van. E nehéz helyzetét a pártnak és a hazának ellenségei ki is használják. Nehéz ez a helyzet azért, mert a független­ségi párt elveit most azonnal meg nem valósíthatja, bár a körülmények és különösen az alkotmány megmeu- tésépek szempontja azt hozta ma­gával, hogy a függetlenségi pártnak részt kell vennie az ország ügyeinek a vezetésében. Es a függetlenségi pártnak a szerepe mind nehezebb és nehezebb lesz ebben az időben egyrészt azért, mert azok, akik ed­dig hatalmon voltak, évtizedeken át kifejtett működésükkel antipátikussá tették Magyarországon a hatalom eszméjét, másrészt azért, mert nagy körültekintéssel kell megválogatni azt, hogy az alatt az idő alatt, amig a hatalmon vagyunk, mit tegyünk és mit ne tegyünk. Ily körülmények között sokszor vagyunk kénytelen hivatkozni arra, a mire azt hiszem joggal hivatkozhatunk, hogy tudni­illik a nemzet bízzék meg bennünk, mert a nemzet bennünk nem csalat­kozott eddig soha. Meddig fog tar­tani ez a helyzet, nem tudom. Egyet azonban tudok: Azt. hogy a függet­lenségi párt kötelességét fogja telje­síteni. A függetlenségi párt nem fog engedni azoknak az áskálódásoknak, a melyek ellene folynak. A függet­lenségi párt meg fog maradni, mint egységes párt ebben az országban es haladni fog saját utján, a mely ut az egyenes ut, a melyből nincsen elágazás, a melyen ugyan a haladás­nak mértéke és gyorsasága függ a körülményektől is, a melyen azon­ban visszahanyatlás soha sincs, mert mindig csak előre és csakis előre ve­zet. Ez a helyzet ma is, a midőn sú­lyos alkudozásokban vagyunk Ausz­triával. Ez alkudozások alatt az egész országnak, mint egységes tábornak a hátunk mögött kellene állania. Fáj dalom, hogy ez nem lehet egészen igy, mert vannak olyanok, a kik nem tudják megbocsátani a magyar nemzetnek, hogy fölébredt. De leg­alább a nemzet fölébredt részében ne legyen ingadozás, és az a föléb­redt nemzet ajándékozza meg azo­kat, a kiket vezéreiül választott, az­zal a bizalommal, a melyre ők ér­demtelenek nem lesznek soha.“ * A belügyminiszter fölfüggesztett néhány szakszervezetet, vizsgálatot rendelvén el az ügymenetre, műkö­désre és tevékenységre nézve, a melyet folytatnak. Andrássy Gyula gróf ezt bizonyára nem tette igen alapos okok s épp a munkások kö­réből származó súlyos panaszok és följelentések nélkül. A szocziálisták azonban soha sem fogják elismerni, hogy ők valamit helytelenül, rosz- szul, szabálytalanul avagy bűnösen cselekszenek. Ok a csalhatatlanság nimbuszában parádéznak s minden intézkedést, a mely alkalomadtán kényelmetlen nekik, a feketeségnek, a sötét reakcziónak, a kizsákmányo­lás szándékának, röviden: az ember- nyuzásnak kohójából származtatnak — és szinte kéjes örömmel emle getnek hajszát, uszítást és elnyo­mást. Plakátokon, hivatalos lapjuk­ban — a melyhez csodálatosképpen illeszkednek a császári abszolutiz­mus „haladó“ újságjai — és párt- gyűléseken kifakadnak az osztály­uralom ellen és a szokott durva han­gon szidják az urakat, a munkálta­tókat, a koalicziót és az ezeréves Magyarország minden tisztes intéz­ményét. Hírek. . Márczius 15-ét mint minden évben, úgy az idén is a nagy naphoz méltó módon ünnepli meg városunk hazafias közönsége. A hivatalos ünnepély délután lesz a 48-as körben és a főgimnáziumban, este pedig az összes körök és egyesületek társas vacsorát rendeznek. Merénylő asszony. Véres esemény hozta izgalomba az elmúlt hót végén városunk lakosságát. Egy asszony ugyanis hat revolver lövéssel súlyosan megsebesített egy embert, kivel megelőzőleg hosszú ideig vad­házasságban ólt. A rémes eset rész­letei a következők. Jaszonovits Stan- kó János évekig együtt lakott özvegy Török Ferencznó Kovács Terézzel, mig a múlt óv végén valami fölött annyira össze nem különböztek, hogy elhatározták, hogy külön mennek, így is történt. A válásba azonban sehogy sem tudott belenyugodni Ja­szonovits, ki eleinte kérlelte az asszonyt, hogy térjen hozzá vissza, majd halálos fenyegetésekkel akarta erre kényszeríteni, miért több alka­lommal a járásbíróság előtt is felelnie kellett. — Folyó hó 6-án ismét azzal állított be az asszony lakására, hogy vagy össze költöznek, vagy pedig megöli. Hogy szavainak nagyobb nyo- matékot adjon, Írást készített mely­ben kölcsönösen együtt lakásra köte­lezik egymást, feltételül kötvén ki, hogy amelyik fél a szerződést meg­szegné a másiknak 600 kor. büntetést fizet. Az asszony ezt vonakodott alá­írni, de Jaszonovits fenyegetéseinek hatása alatt látszólag belement a dologba. Jaszonovits ennek megtör­ténte után azonnal otthon érezte magát az assony lakásán, sőt az éj­szakát is ott töltötte, az éjszaka folyamán utálatos és fajtalan csele­kedetre akarta kényszeríteni az asz- szonyt, ki ez elől a konyhába mene­kült, honnan töltött revolverrel tért vissza és közvetlen közelről három­szor Jaszonovits fejére lőtt. Mindhá­rom golyó találta Jaszanovitsot, ki da­czára ennek felugrott az ágyból és ül­dözőbe vette Kovács Terézt, ki eköz­ben még három golyót röpített üldö­zője felé, ki a sok vérveszteség követ­keztében összeesett. A lövöldözésre elősiető szomszédok értesítették a rendőrséget, mely az asszonyt letar­tóztatta, a súlyosan sérült Jaszonovit- sot pedig a kórházba szállitatta, hol megállapították, hogy 6 lövés közül 5 golyó találta és pedig 3 a fején, 1 a tenyerét fúrta keresztül, 1 pedig a kis ujját vitte el. — Az asszony ki­hallgatása alkalmával azt vallotta,

Next

/
Thumbnails
Contents