Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-02 / 1. szám
1907. Kiskun-Halas helyi értesítője. jamiar gyen. A hasas teheneket különösen kell óvni a meghűléstől, tulhideg vagy éppen fagyos növényeket nem szabad velük etetni; az ellés előtt 2—8 héttel lenpogácsa-lisztet kell adni ivósan. —Juhakolban. A hasas anyákra ügyelni kell, hogy az utakon és a visszahajtás alkalmával a tolongásban össze ne szoruljanak. A szoptatós anyák takarmánya részben szintén gumós növény legyen. — Sertósólban. A hasas koczákra folyvást kell ügyelni; bármely időben meg kell járatni a sertéseket, meg a malaezos koczákat. — Baromfiaknál meleg ólról kell gondoskodni és naponkint szemes eleséget és valami zöldségfélét adni. — Mé- heknél gondoskodni kell, hogy a hőmérsék zéró fokon alul ne szálljon és hogy a méheket telelésükben semmi meg ne zavarja. Csarnok. A „ Magyarok Istene. “ — Irta: Gál Lajos. — (Folytatás.) Jól tudom, hogy jelesebb Íróinknál is gyakran olvashatni, hogy őseink bálványozó, vagy hadurimádó nép voltak s hogy istenüknek fehér lovat áldoztak s hogy pogány papjaikat Gyulának, Kharkhásznak, Kádárnak és Garaboneznak nevezték. Erre én csak azt jegyzem meg, hogy a hétmagyar néppel szövetséges, vele idetelepült rokonnépek között lehettek, tán voltak is, kik istenüknek barmokat, s a régi napimádó persák szokása szerint (Jus- tinus) fehér lovat áldoztak, de a Constantinus szerint Gylas, magyarul Gyula és Kharkhas magyarul Harka vagy Horka nevű magas hivatalnokok nem papi, hanem biró tisztet viselteit, Kádár nevű pogány papnak pedig a mai népnyelvben nyomára sehol sem akadtam. Garabon- cziás deákok pedig elzüllött, kicsapott, kóborgó diákok voltak, kik a tudatlan népet furfangos meséikkel és szélhámos csinjeikkel felültették, s tőlük élelmiszert is zsaroltak. Ilyen garaboncziás deák volt a többek közt Csuba Ferke is, kinek a biharmegyei Csőkmő községben végbe vitt csinyjeit énekli meg „Csőkmői sárkány“ czimü rimes hatmóretü versekben valamelyik kollégiumi múzsafi, különben pedig nagy garaboncziát. csinálni a népnyelven annyit tesz, mint nagy zavart, vagy kavarodást csinálni, amiből kitetszik, hogy a garaboncziás diáknak sincs az ősvallással semmi köze. Az eddig előadottak során arra az eredményre jutottunk, hogy őseink a láthatatlan, élő, vagy teremtő istent imádták, látható jelképe a nap alakjában. A vallás alakitó hatása a temetkezési szertartás milyenségére is elhatározó befolyással bir. Á honfoglaló szövetséges népek amint eredetre, nyelvre, vallásra és mi- veltségre, úgy temetkezési szertartásaikra nézve is különböztek egymástól. Voltak kik halottaikat megégették, mint a Sz. Galleni kolostorban elhalt két harczost, voltak olyanok, kiknél a keresztyéneknél szokásos szertartás volt gyakorlatban, sőt lehettek, kik a Jókai által ragyogó költészettel, de kevés valószínűséggel megirt módon a holt vitézt élő feleségével, esetleg menyasszonyával, szolgáival, sólymával és kedvencz lovával együtt temették el, de e helyt csak az a kérdés, miként temetkeztek honalkotó őseink a tűzimádó Hétmagyar nemzetség ? Erre a felelet más nem lehet, mint az, hogy bizonyosan úgy, mint a tűzimádó népek ősidőktől fogva a mai napig. A tűzimádó népek kitették és kiteszik meztelen halottjaikat a szabad ég alá prédául a vadaknak és madaraknak, s aztán a csupaszon maradt csontokat minden szertartás nélkül jeltelenül elföldelik. E rideg eljárásnak indító oka azon hit, hogy a lélek porhüvelye : a test fel nem támad, de a test börtönéből kiszabadult lélek visszatérve teremtő istenéhez azzal együtt örök életet él. Hogy őseink a kereszténység felvételéig ilyen módon temetkeztek : igen valószínűvé, csaknem bizonyossá teszi azon feltűnő körülmény, hogy Árpádnak s fejedelmi utódainak jeltelen sírját, vagy tetemét mindeddig hiába keresték és valószínűleg hiába keresik ezentúl is. Ez a magyarázata annak is, hogy népnyelvünkben és szájhagyományban semmi sem maradt fenn, mi a temetkezési szertartásra emlékeztetne. (Folytatása köveik.) Präger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos Közgazdaság. Budapesti gabonaárak decz. 81. Búza 14 k. — f. — 15 k. 10 f. — Rozs 12 k. 40 f. — 12 k. 75 f. — Árpa 12 k. 50 f. — 12 k. 80 f. — Zab 14 k. 40 f. — 15 k. — f. — Tengeri (uj) 9 k. 20 f. — 9 k. 80 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Boldog uj évet kivánok igen tisztelt vendégeim, ismerőseimnek és jóbarátaimnak. jKeresztes József Nemzeti szálloda vendéglőse. Ny iltt ér. (A szerk. nem felel az itt közlöttekért.) Nyilatkozat. Alólirottak a „Kiskunhalasi Újság“ deczember 25-iki számában névaláírásunkkal megjelent és Hajnal József ismeretes szószegésére vonatkozó nyilatkozatra az igazság érdekében kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy a nyilatkozatot a leközölt tartalommal alá nem irtuk, minek következtében azt hamisítványnak nyilvánítjuk. — Az ügy érdemére vonatkozólag meg kell még jegyeznünk, hogy mi, magyar szabók az úri szabók értekezletén jelen nem voltunk és igy az ott hozott határozatról, s annak mellék körülményeiről tanúbizonyságot nem is tehettünk. Kiskunhalas, 1906. deczember 30. Murgiícs János, Kubina András, FUrszt Adolf, Ágoston Károly. 5609/1906. tkvi sz. Árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság mint tkvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Budai Béla elmebeteg képviseletében Budai József és Sándor Antal, Szalai Sándor, Szabó Mária Darányi Antalne kiskunhalasi lakosok végrehajtatóknak Szabó Ferencz által képviselt kiskorú Szabó Sándor kiskunhalasi lakos végrehajtást szenvedő elleni 145 korona 36 fillér, 145 korona 36 fillér, 145 korona 36 fillér, tőkék s járulékai iránti végrehajtási ügyében a kiskunhalasi kir. járásbíróság területéhez tartozó Kiskunhalas község határában fekvő a kiskun- halasi 644. sz. tjkvbeíi A -f- 683. hrsz. 213 0 öl területű házhely a II. tizedben felvett ingatlanból kiskorú Szabó Sándort illető 2/s-ad része azonban az 1881. éviLX. 156. §-a értelmében egészben 1605 kor. kikiáltási árban 1907. évi január hó 25. napján délelőtt 9 órakor a kiskunhalasi kir. járás- bíróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett el adatni fog. 1. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának megfelelő 10 °/„ bánatpénzt készpénzben, vagy a kormány által óvadékképesnek nyilvánitott értékpapírban letenni. II Vevő köteles a vételárt három egyenlő részletben és pedig az első részletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanattól a naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részletet ugyanazon naptól számított 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után az árverés uapjától számítandó 5 °/q-os kamatokkal együtt az 1881. deczember hó 6-án 39421/1. M. sz. a kelt rendeletben előirt módon a kiskunhalasi kir. adóhivatalnál mint bírói letétpénztárnál lefizetni. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. Kiskunhalas, 1906. október hó 13-án. Kir. járásbíróság mint tkvi hatóság. Fajth kir. aljbiró. Halas. 1906. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában
