Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-29 / 22. szám
i Ш. évfolyam. — 22. szám. Megjelenik minden keddeti. Kiskunhalas, 1906. május 29. KISKUNHALASI ÚJSÁG. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Alig egy pár hete, hogy gimnáziumunk tanárkara testületileg tisztelgett szeretett kartársánál, Thury Józsefnél. Azon való örömét fejezte ki előtte, hogy a budapesti kir. m. tudomány-egyetem bölcseleti kara egyedül őt terjesztette föl a Vámbéry Ármin nyugalomba vonulásával megüresedett török-perzsa tanszékre. S Íme midőn ismét megjelentünk nála, nem a végleges kinevezés öröme töltötte el keblünket, hanem az örökös elválás keserű fájdalma. A halál angyala gyorsabban járt, mint a minisztérium levele; s a ki lángleikének minden tudásával, szellemének minden erejével azon munkált két hosszú évtizede, hogy az őt megillető helyről hirdethesse, taníthassa választott s leikével egybenőtt tudományának igazságait: Thury József nem foglalhatta el azt a tanszéket, a mire egyedül őt tartotta méltónak mestere, Vámbéry. Keserű sors! Lelke ott járt fenn a tudomány legnagyobb magaslatai körül s itt kellett vándorolnia lent a pusztaságon. Ködbe vesző messzeségnek utait kutatta s itt kellett robotolnia a kenyértermő rögök között. És a midőn megnyílt előtte a hegyi pálya, fel, a legmagasabb bércoromra .............holtan rogyott össze a hegy oldalán. Pedig — a mint maga mondta — most kezdődött volna csak lélekemelő munkássága. Egész lélekkel annak élhetni, annak áldozhatni, a mi életének tudománya volt eddig is! Eddig csak ráérő idejét szentelhette, ezután minden percet a török nép-és nyelv-rokonság a magyar őstörténet vizsgálatának, megállapított eredményei terjesztésnek szentelt volna! S hogy milyen sikerrel, mutatják könyvei, a melyeket hazánk határain túl is ismernek és méltatnak, mutatja az, hogy az ország első tudományos testületé, az Akadémia tagjává választotta. Tudományos munkásságának gyönyörű méltatását hallottuk régi buzditójától, barátjától, Szilády Árontól. — Nem ismertetjük itt gyarló kivonatban ezt az emlékbeszédet; tudjuk, hogy feljegyeztetik Akadémiánk évkönyveiben, nem vész el, mint eme nagy papunknak egyéb beszédei. „A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából emelek szót Thury József levelező tag koporsójánál.“ Sok dicsősége van az emberi életnek: vagyon, rang, cim, hatalom, népszerűség. Mi ezt az igy kezdődő bucsu-beszédet nem adtuk volna oda egyikért sem, Vagyont ezren meg ezren gyűjtenek, rangra, címre ezren meg ezren szert tesznek, hatalomnak,.népszerűségnekhány könnyű fajsúlyú bajnoka van: de mikor hallottunk mi vidékiek, a M. T. Akadémia nevében szóló búcsúztatót ? Hivságos anyagi világ Mammon-képei, hogy eltörpültök a szellemi dicsőség előtt! Az a tudós férfiú, a kiben veszteségét siratja a magyar tudomány, büszkeségét a református tanárvilág, a halasi ref. iskola és Halas városának a szellemi sikert méltatni tudó lakosai : az a férfiú dicsőséget hozott mindnyájunkra ! A magyar tudomány- és irodalom történetében örök neve lesz: minmagunkat becsüljük meg, ha közöttünk sem vész neve Thury Józsefnek ! Thuryljózsef, nyelvészeti, történeti és irodalom-történeti iró, szül. Makádon (Cscpella-sziget) 1861. dec. 25. Középiskolai tanulmányait Kun-Szent-Miklóson és a budapesti ref. főgimnáziumban végezte. A tudományegyetemre azzal az elhatározással lépett, hogy a magyar őstörténet és összehasonlító nyelvészet művelője lesz s e célból különösen a török-tatár és finn-urali nyelvek tanulására adta magát, hozzájuk vevén a mongol és perzsa nyelvet s irodalmat, tanálmányozván egyúttal a keleti történetírók és utazók munkáit. Ez idő alatt egy török nyelvészeti dolgozatával (az ujgur, csagataj és oszmán-török dialegtusok egyezései és eltérései) egyetemi pályadijat nyert. Az egyetemi kurzus elvégzése után Trefort miniszter, Vámbéry ajánlatára, az akkor felállított s a budapesti kereskedelmi akadémiához csatolt keleti tanfolyamon a török nyelv tanárává nevezte ki és ilyen minőségben működött négy évig. 1884. nyarán tanulmányúton volt állami költségen Törökországban, főleg Konstantinápolyban és Kis-Azsia partvidékein. A következő év nyarát pedig a nóg- rádvármegyei palócok között töltötte, a palóc népet és nyelvét tanulmányozva. 1887. őszén a nagykőrösi ref. főgimnáziumhoz hívták meg tanárnak ; de már 1888. elején Halasra választották meg a magyar és latin nyelvi tanszékre s azóta e minőségben itt működött. Legelső dolgozata Etimológiánk módszerei c. 1883. jelent meg az Egyet. Philologiai Közlönyben. Nem számítva a hírlapokban (Vasárnapi Újság, Budapesti Hírlap) megjelent etnográfiai tárgyú tárcacikkeit, irodalmi működése három tudományágra terjed, t i. összehasonlító nyelvészet, történelem és irodalomtörténet. Az első csoportban tartozó dolgozatai: Az ugor-magyar theoria és A török szókincs apológiája (Phil- Közi. 1884. és 1885. évf.) továbbá A kasztamunii tör. nyelvjárás (akad. értekezés 1885.) Történeti dolgozatai közül fontosabbak. T A R C Z A. Fizika. Komor falak homályába Betéved a napsugára S betölti a rideg házat, Benn a házba, kis szobába A fizika bölcs tanára Nagy komolyan magyarázgat. A szobának szegletébe Áll egy halvány bus legényke, S mig a tanár beszél egyre, Édesarcu kis leánykához, Kis lánykának ajakához Lelke szárnyán elszáll messze. Ó mi jó is volt az éjjel . . . Vig tündérek szálltak széjjel Ott a fényes bál termében, ó de szép volt az a lányka, Selyemből volt a ruhája, Tűz lobogott két szemében. Selyemből volt a ruhája, De szép is volt az a lányka 7isztaselyem ruhájával, S a mint táncra perdült véle, (Jgy átpezsgett forró vére Azon a szép ruhán által . . . «S lelke újra táncba szédül, De felkelti szenderéből A tanárnak hangos szója : „Nem csap meg a villamosság, Óvatosan ha ráfonják A selymet a villanydrótra.“ A kis legény elmélázik, Két nagy szeme könnyben ázik, S úgy elsír a padban hátul . . Lehull könnye bus arcára, S úgy sóhajtja elmélázva: „Az sem igaz ám tanár ur . . . A szavak élete. Folytatás. (Épület e. h. ház ; „ez erős munka“ — hol a cselekvés eredménye van, a csel ténye h.; „igyék még egy poharat“ — a tartó a tartalom helyett, síb.) Beszélünk homéri kacajról, hárijánoskodásról. A metaforáknál különösen vigyáznunk kell az Ítéletben, mert metaforává valamely kifejezés csak akkor lesz, ha a gondolkozó megfigyelő álláspontjáról az illető szónak korábbi és későbbi jelentését összehasonlítjuk. A nyelv legkönnyebben elfogadja az egyszeri: metafora szókat (szamár, disznó, páva,) beszélünk továbbá az idő vasfogáról, a nemzet fejéről. Igen érdekesek a Darmesteter által sugárosnak (le rayonncment) és láncolatosnak (l’enchainement) nevezett jelentésváltozások. A láncolatos jelentésváltozásban egy szó elvesztvén eredeti jelentését valami közös tulajdonság révén más tárgy neve lesz, a mitől aztán egy más tulajdonság közvetítésével ismét tovább vándorol. A középkorban a román a köznyelvet, azaz a franciát jelentette. Azután francia nyelven irt elbeszélő költeményeket, a mik nagy becsben állottak. A középkor vége felé ezzel a szóval jelölték a prózában irt, képzelt kalandokkal megrakott történetet (roman de chevalerie); s végül egyszerűen olyan prózai elbeszélést jelentett, melynek egyedüli célja a gyönyörködtetés. Mily nagy a különbség az első és a mai jelentése között! Talán mondanunk sem kell, hogy a jelentésváltozásmódok sokkal ritkábban fordulnak elő igy tisztán, mint többszörös combinatiok alakjában. A jelentésváltozások lélektani okainak földerítése a néplélektan legnehezebb, de legszebb föladatai közé tartozik. Az uj szavak uj dolgokat, tényeket, gondolatokat, érzelmeket fejeznek ki, vagy uj módon jelölik meg a régi fogalmakat. A szavak fejlődése megfelel a változásoknak, melyek egy nép gondolkodásában vagy gondolkodása módjában végbemennek. S e változások történetének kikutatásában a semasiologia egy része a néplélektannak. Óriási a kutatásra váró terület, rengeteg a tény, a feladat megoldása roppant nehéz, de aligha lehetetlen, legalább nagy részben nem az. A nyelv életének épp úgy megvannak a maga örök és változhatatlan törvényei, mint az anyagi világnak, csak törekedjünk lankadatlanul megismerésükre. Igaz, hogy a nyelvek élete folyamán találkozunk olyan jelenségekkel, melyek látszólag az egyes emberek önkényei (Kazincy-féle nyelvújítás : parisis- mes.) De ne feledjük el, hogy a szó alkotója és népének lelki világa között tökéletes összhangnak kell lenni, máskülönben minden újítás elvész, kigyul, rövid ideig tündököl, aztán kialszik, mint a meteor, a nélkül, hogy maradandó nyomot hagyna maga után.
