Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-12 / 24. szám
III. évfolyam. — 24. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. iuníus 12. KISKUNHALASI ÚJSÁG. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. A gazdasági ismétlő iskolák irányítása a kisgazdákra való tekintettel. Ha igaz az, hogy a közgazdaságnak éltető gyökerét a mezőgazdaság képezi, úgy hálával kell gondolnunk azon férfiakra, kik a gazdasági szakismereteket a népiskolák számára előirányozták. S habár még ma is sokak részéről halljuk ama ellenvetést, hogy a népiskolák nem szakismeretek adására hivatvák, hanem az általános kérdések alapozására, mi az eddigi törekvést csak helyeselni tudjuk. Mert nem egy gazdag ipart űző állam népoktatásáról van szó, hanem íöldmivelő államban vagyunk s egész jövőnk ezzel áll szoros összefüggésben. Tapasztalatból tudjuk, hogy gazdag ország szabadország, szegény ország függetlensége felett pedig állandóan kisért ama bizonyos demoklesi kard. Elegendő ok ez bizonyára, hogy a leghatározottabban támogassuk a gazdasági élet fejlesztését iskolában s azon kívül egyaránt. S még az általános magasabb ismeretek rovására is, nyugodt lelkiismerettel úgy a tanító képzőkben, mint a tanfolyamok s ismétlő iskolákban a gyakorlati élet követelményeinek meg- felelőleg előtérbe kell hozni a gazdasági tanítást. Tisztelt Uraim ! Önök azt mondják, hogy a tananyag elő van Írva, meg van állapítva s nekünk ahhoz kell magunkat tartani. Ezzel szemben én azt hiszem és vallom, hogy a gazdasági tananyag iránya a vidék viszonyai szerint sem tűri meg a merev sablont, hanem esetről- esetre a helyi állapotok szerint lesz egyik-másik fejezete tüzetesebben előtérbe állítandó, azzal a megjegyzéssel, hogy ne saját passiónkat kövessük, hanem a kisgazdák érdekeire legyünk figyelemmel. Ez az Achiles sarka az egész kérdésnek. Ez volt az indító oka, hogy a méhészet s a selyemhernyó s a gyümölcsfa tenyésztés már évtizedek óta van közvetve szorgalmazva, s van is látszatja ott, hol kellő érzékkel karoltatok fel s megfordítva! Ez utóbbi helyekre vonatkozik Bezerédy nagyérdemű ügyvezetőnek ama jelentése, hogy a múlt évben sok helyen a selyemgubó-tenyésztők akadályozva lettek munkájukban, mert az eperfa-tulajdonosok tilalmazták a levélszedést, azon okból, merteper- termelésre törekedtek, melyből azután pálinkát készítettek. Valóban szomorú tünet! Mintha bizony ebből a förtelmes italból a nélkül is nem volna több a kelletnél ? Ha az illetékes egyének intő szava nem használ, bizonyára megérdemelnék, hogy komolyabb eszközökkel legyenek rendreutasitva. Akik a magyar ipar jelentőségét ismerik, azok ezt nem nézhetik közönyösen, hanem kell, hogy tegyenek róla. Az iskolás gyermek pedig vigye ki magával szüleihez annak tudatát, hogy aki a magyar ipar ellen közvetve vét, az nem igaz magyar ember, nem jő hazafi. A selyem gubók kétség kívül nem adnak valami kiváló jövdelmet 1 — 1 tenyésztőnek, De mint a munkára való ösztönzés eszköze, igen figyelemre méltó. A méh és selyemhernyó tenyésztésén kívül a kis embereket a gyümölcstermelés, a fűz telepítés, a baromfi, a sertés s a szarvasmarha tenyésztés keli, hogy foglalkoztassa, nemcsak azért, mert ez képezi a legtermészetesebb munkakörét, hanem, mert ezek nyomán juthat állandóbb jövedelemhez, s megélhetése nem függ egyedül az aratás esélyétől. Kecskeméten, a Budapesthez való közelség dacára, nincs igazi szocializmus, még pedig azért, mert van szép keresete a népnek. Nemcsak a szőlő, de a gyümölcsfa is bőven ád munkát embereknek s asszonyoknak egyaránt. Évente 1 millió kosár gyümölcs lesz innen elszállítva, ami nagy pénzt képvisel. A példa megvan, csak követni kell. A gyümölcstermelés érdekében kiváló szolgálatot lehet tenni azáltal, ha többszörösen említjük előttük, hogy kiviteli kereskedést csak úgy tudunk teremteni, ha 1—2 fajtát termel a község lakossága. E nélkül, — mint a tapasztalat bizonyítja — a gyümölcstermelés csak helybeli közvetlen fogyasztásra marad s nem kapnak pénzt érette. A fajtákat illetőleg irányítást adnak az állami faiskolák catalogusai ; ezek utján igazán mérsékelt árban szerezhetnek úgy a tanítók, mint ? kisgazdák kiültetésre való csemetéket. Egy egyszerű, rövid levélben kerül, mely a földtnivelésügyi minisztériumhoz cimzendő. T A R C Z A. Versek. I. Bejártam a mezőt, A virágos rétet, Vadvirágot bokrétába Gyűjtögettem néked. A kék búzavirág, A tó nefelejcse Maga szólott, maga mondta — Hogy csak szakítsam le .. . Elhervadni tüztől A legszebb leány kebelén: Ezt a sorsot, édes sorsot Magam is szeretném . . . II. Mikor tőled távol vagyok, Úgy űznek a gondolatok Oda, hozzád elmondani: Ez a világ, gonosz világ Mennyi rosszat kiált reád; Elmondani bánt valami .... Mikor veled együtt vagyok, Nem lelek egy gondolatot; Mint valami megigézett, Üdvöt adó két szemedbe Boldogsággal elmerülve Némán nézek, szófián nézek. III. Megremeg a szivem Édes, kínos vágytól: Lépted zaja hallatszik, Egyre fogy a távol . . . Szilajul erösbbül A szivem verése: Ruhád suhogása Alig pár lépésre .... Bóditó illatod Már érzi a lelkem: Itt vagy édes, itt vagy Egész közelemben . . . , . * Még csak egy pillanat S azután . . . azután . . . Még csak rám se néztél Mint egy - király leány. Seguin ur kecskéje. Gringoire Péter urnák, lírikus költő, Párisban. 1. Te csak mindig ugyanaz maradsz, szegény Grin- goire-om! Hogyan ? Felajánlanak neked egy rovatvezető állást Páris egyik előkelő lápjánál és te elég merész vagy azt visszautasítani . . . Gondold meg magad szerencsétlen ember! Nézd magadon azt a lyukas mellényt, a foszlásnak indult nadrágot, sovány, sápadt arcodat, melyről lcri az éhség. íme ide jutottál, mert szeretted a rímeket! Íme ez a jutalom tiz évi hűséges szolgálatodért ő felsége Appolio udvarában... Végre is nem szégyeled magad ? Légy hát rovatvezető, te gyámoltalan, légy hát rovatvezető! Sok szép aranyat fogsz szerezni, Brébant hires vendéglőjében étkezhetsz s a színházak premiér- jein tollas sapkával jelenhetsz meg. Nos? Nem akarod ? . . . Elhatároztad, hogy szabad maradsz kényedre egész az utolsóig . . . Eh, jól van. Hallgass meg egy történkét Seguin ur kecskéjéről. Megláthatod mit nyer az ember, ha szabadon akar élni. 2. Seguin urnák sohasem volt szerencséje a kecskéivel. Valamennyit ugyanazon módon vesztette el: egy szép napon kinyitotta okoljukat, fölhajtóba őket a hegységbe és ott megette őket a farkas. Sem gazdájuk kedveskedései, sem a farkastól való félelem nem tartotta őket vissza, úgy látszik vaia»i független kecskék voltak, amelyek minden áron szabad levegőt és szabadságot akartak. A derék Seguin ur, aki nem értette meg kecskéinek jellemét, megrémült. Sokszor mondogatta: Bizonyosan úgy van, hogy a kecskék unatkoznak nálam ; nem tartok többet egyet sem. Közben azért nem vesztette el minden kedvét, és miután már hat kecskéje elveszett, vett még egy hetediket; csakhogy ezúttal gondja volt arra, hogy minél fiatalabbat vegyen, hogy jobban megszokjék nála.
