Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-05 / 23. szám
A Az imént beállott, szivszorongva várt politikai fordulat ismét reménnyel tölti el keblünket. Örömmel és igaz rokonszenvvel, de egyúttal nagy várakozással is üdvözöljük a most kinevezett uj kormányt, külünösen Kossuth Fe- renczet, hazánk kereskedeleuiügyének élén. Kiváló tehetségétől, nagy tudásától és széles látókörétűi, szóval magas színvonalú egyéniségétől várjuk hazánk kereskedelmi és ipari érdekeinek mindezideig, sajnos, még nem tapasztalt, erős felvirágzását. Óhajtjuk, hogy bölcs vezetése alatt a kereskedelemügyi kormányzat tevékenységének fénysugarai ép oly világossággal árasszák el hazánk közgazdasági fejlődését, mint a mily dicsfénnyel övezi körül a nemzet hálája felejthetetlen atyjának dieső nevét. Annak az uj politikai korszaknak, a mely hazánkban most kezdetét veszi, a gazdaságpolitikai kérdések jegyében kell megindulnia. Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy hazánkban is, amelynek vezető társadalmi körei oly soká zárkóztak el annak felismerésétől, hogy komoly és hatalmas politikai tényező csak gazdag és munkás állam lehet, lassan bár, de fokozatosan növekedő belátással mindinkább meggyőződtek az elemi tétel nagy igazságáról. Lép- ten-nyomon találkozunk ez idő szerint az iparpártolás, az iparfejlesztés, az önálló magyar ipar és gazdasági élet jelszavaival és ha csak a lelkesedésben ráülnék, csakhamar meg lenne teremtve a gazdaságilag, nemcsak jogilag, hanem valósággal is teljesen független és önálló Magyarország. Fájdalom azonban, ez a lelkesedés nem állandó jellegű. Ha visszatekintünk az utolsó négy évtized történetére, eléggé gyakran találkozunk a felbuzdulás hasonló példáival, de nehány hónap, sőt nehány hét leteltével, a mikor a lelkesedést előidéző külső ok megszűnt, véget ért a nagyközönség érdeklődése és a gazdasági kérdések ismét a hivatásbeliek szűkebb körébe szorultak vissza a nélkül, hogy azok közül még a legeslegfontosabbak is a nagy- közönség körében a legkisebb emóciót is keltették volna. Elégséges talán ennek igazolására, mint legjellemzőbb példára a közelebb létrejött kereskedelmi szerződésekre utalnunk, amely- lyek körül közjogi és politikai szempontból állandó vita keletkezett, amelyeket azonban gazdasági szempontból alig méltattak, úgy hogy a nagyközönségnek vajmi kevés fogalma van arról, hogy az uj német, olasz, svájci, orosz vagy belga kereskedelmi szerződés sajátképen micsoda változtatásokat idéztek elő mindennapi gazdasági életünkben, pedig senki sincs, akinek érdekét e szerződések valami irányban ne érintenék. Szintúgy közönnyel találkozunk nagyközönségünk, sőt itt-ott gazdasági köreink egy részénél is, gazdasági életünk egyéb domináló kérdéseivel szemben. A valutaszabályozásnak a készpénzfizetések felvételével való befejezése ép oly szűk körben talál csak érgeklődőkre, mint pl. az osztrák-magyar bank szabadalmának közelgő lejárata, pedig pénzrendszerünk és hitelviszonyaink végleges uj szabályozásának küszöbén az egész közvéleménynek idejekorán tisztába kellene jönnie e kérdéseknek óriási horderejével. Gazdasági viszonyunk Ausztriához is okvetlenül gyökeres változást igényel, még pedig olyant, amely kizárja annak a lehetőségét, hogy visszatérő időszakokban újabb meg újabb gaz dasági válságoknak legyen előidézője. Ezeket a kérdéseket lehetőleg függetleníteni kell közjogi és politikai szempontoktól, mert különben állandóan az utóbbiaknak fog áldozatul esni a legfontosabb gazdaság érdek is, pedig ismételjük, mamár minden józan gondolkozásu ember felismeri, hogy az államok létkérdése a gazdasági viszonyok bölcs, higgadt és gazdaságos szabályozása. De nemcsak ebben az irányban mellőzhetetlen a közönségnek alapos, szakszerű, tárgyilagos felvilágosítása, hanem abban az irányban is, hogy egészséges gazdasági fejlődés csak ott lehetséges, ahol az összes politikai, állami és társadalmi tényezők hathatósan oda törekednek, hogy az összes gazdasági ágak egymással párhuzamosan, egymást támogatva és kiegészítve működjenek, mindig az egész ország érdekét tartva szem előtt és nemcsak egyes osztályokét. KISKUNHALASI ÚJSÁG. ________ Csak az a gazdasági politika lehet áldásos, amely a gazdasági élet mindegyik terét — egyenlő fontosságánál fogva — egyenlően pártolja, amely nem mutatja ki olyképen rokon- szenvét az egyik gazdasági ág iránt,yhogy abból a másikkal szemben való ellenszenvére vagy legalább is közönyére vagy kicsinyiésére lehet következtetni. Az állam példaadása döntő fontosságú lévén, reméljük, hogy"ebben az irányban többé nem lehet' majd okunk panaszkodásra és hogy különösen kereskedelmi érdekeink a jövőben az eddiginél aránytalanul kedvezőbb és hathatósabb, főképpen pedig nemcsak szóbeli támogatásban fognak részesülni. híre k. Lapunk olvasóinak és munkatársainak boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk. Lapunk mai száma a pünkösdi ünnep miatt vasárnap jelent meg. Gyászeset. Szabados Mór nyugalmazott pénzügyőri szemiészt és családját a múlt héten nagy csapás érte, Ilonka leánykáják múlt hó 29-én, életének 20-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése csütörtök d. u. 3 órakor volt, óriási közönség részvétele mellett. Szem nem maradt köny nélkül, a midőn korán elköltözöttet testvér bátyja eíbucsuztaíta. A család á következő gyászjelentést adta ki : „Igaz fájdalommal tudatjuk, hogy szerencsétlen gyermekünk, illetve testvérünk, Ilonka folyó hó 29-én d. u. 5 órakor fiatal életének 20-ik évében, rövid szenvedés után meghalt. Mindenkit szeretett és mindenki szerette. Jó volt, tiszta voit és nagyon szerencsétlen, tehát elvétetett. Legyen nyugalmas a pihenése ! Szeretett halottunkat folyó hó 31-én, délután 3 órakor temetjük. Kiskunhalas, 1906. május hó 29-én. Szabados Mór és neje szül. Biau Laura szülök, Szabados Zádor, Károly, Dezső, Géza, Árpád, Clotild, Aranka és Piroska testvérei.“ Toívaj csapos. Uj csapos legényt fogadott Keresztes József jó hírnévnek örvendő vendéglősünk a múlt hó 29-én. Az uj csapos mindjárt az első nap délutánján azon kijelentéssel, hogy borotválkozni megy, elment a vendéglőből, s oda többé vissza sem tért. Nagy volt meglepődése Keresztesnek, midőn másnap reggel az üzletében levő pénzesfiókjából pénzt akarván kivenni, azt felfeszitve, kiürítve találta. A pénzes fiókban körölbelül 250—300 korona apró pénz volt zatokra oszlik, s a különböző hangalakoknak egy jelentés felel meg, akkor szorosabb értelemben veti synonimák keletkeznek. Breál azt mondja (Les doublets latins): II est intéressant d’observer, comment ces mots 1*) obéissants á une lói presque constante du lan- gage ont pris des acceptions distinctes, Tout les fois qu’une langue dispose de deux exenplaires quelque peu différents du mérne mots, eile est tentée de pro- fiter de ce double emploi pour attacher á chacunune nuance de signification particuliére. Ha A, B, C, akkor a hangalaki megoszlást a jelentés megoszlása szokta követni, bár a synonimák keletkezése itt is lehetséges. (A. Rabe— Rappe, Knabe —Knappe; Worte—Wörter.) Alakpárok keletkezhetnek még úgy is, hogy egy szó különböző nyelvjárásokban különfélekép fejlődik, s azután nyelvjárási keveredés áll be (cf. dunántúli helyés „recht* helyés „hübsch.“) Módosulhat a szó jelentése pracpositiók vagy suffixumok által; porter—apporter; eo—abeo ; régle —réglement; vir—virtus. Ide számíthatjuk még a mondattani alakpárokat: bonhomme és hőmmé bon. Általában azt mondhatjuk, hogy olyan synonimák, a melyek jelentése tökéletesen födi egymást, nincsenek. Minden synonim szó legalább is egy kis árnyalatban más-más. Példák: mener, conduire és guider = vezet mener = vezetni vkit, akár akarja, akár nem. Mener les bétes aux champs, — a kezdetleges nyelvhasználat. Conduire (cum -f- ducere) — magával vezetni egy kitűzött cél felé. Pl.: conduire un enfant á l’école. 1*) E megjegyzés a penna—pinna, ferme—firme, partim— partem, fastus—festus, vortex—vertex, toste—testa, semel—simul antus—lotus szavakra van. í guider = magával vezetni egy olyat, a ki nem tudja a járást (kalauzolni). A guider-hez az irány nem tudásának képzete fűződik : „on prend un guide quand on ignore íe chernin.“ Talán fölösleges több példát felsorolnom. Hogy a rokonjelentésű szavak közül melyiket használjuk arra, egészséges nyelvérzéken kívül, a nagy irók, a kiváló stiliszták olvasása, a művelt emberekkel társalgás és kivált a személyes megfigyelés és a nyelv té- nyein gondolkodás taníthatnak meg. III. Hogyan halnak meg a szavak ? A szó meghal, mikor kivész a közhasználatból. Mikor a szavak születéséről szóltunk, azt mondottuk, hogy a szavak és jelentések két nagy csoportra oszlanak születésükkor: 1. ) teremthet a nyelv uj szavakat uj fogalmak jelölésére; 2. ) vehet föl a régi hangsor uj jelentést bizonyos okok következtében. Magától érthető, hogy ebből kell most is kiindulnunk. A szavak kivesznek a köztudatból, ha az általuk jelölt fogalmak letűnnek az élet színpadáról. Az ilyen szavakat találóan nevezi Darmesíeter történelmi szavaknak. A középkorral együtt sok ezer szó, annak a kornak egész terminológiája elmúlt, kiveszett a használatból. Ezeket ma csak a történelmi kutatás hozhatja napfényre, a hol legfeljebb mesterséges, a tudomány által fölujitoit életet élhetnek. Elveszhet egy szó eredeti jelentése akkor, ha az etymologia eííeledésével uj jelentést kap, a mi rendesen képzet — associatiók révén történik. Az uj fogalom mellett néha megtartja a szó eredeti jelentését is (embrasser ma nemcsak tenir, serrez dans des bras, hanem baiser is); de legtöbbször az első jelentés eltűnik egy másik mellett (arriver, adripare ma venir á (un endroit ); chetií régente prissonier, ma faible de corps.) Pusztán esztétikai vagy erkölcsi érzés nagyon sokszor egy-egy szó halálát okozhatja. A keresztény vallás elterjedésével a Verbum — a szentirást jelentette. Ezt a magasztos szót nem engedte a tisztelet a puszta „szó“ jelentésre lealacsonyítani, ezért pl. a francia nyelv a szójelölésére a latin „parabola“- ból származó parolet használja. A franciában a garce nőnemű alakja volt eredetileg a garconnak. De később synonimája Lát a fi le de manvaises mocurs-nek, a mikor ennek következtében a fiile szót kezdték helyette használni. Mai nap- ság Franciaországban már ezt is utolérte a garce sorsa s ezért ott sértésnek venné minden un leány, ha róla csak egyszerűen, mint fille-ről szólanánk. Helyette az une jeune fille udvarképes. Ugyancsak igy járt az amant, a maitresse s Corneille ott, a hol a mai francia ember egyszerűen l’amant emleget, l’adultére d’une femmeot mondott. Mikor egy ifjabb nemzedék elkezd egyes uj szavakat használni, vagy régiket uj jelentéssel felruházni, az öregek még mindig ragaszkodnak a régihez, mely talán velük sírba fog szállni. így tűnhetnek el egész nagy nyelvjárások, sőt nyelvek. A mai rohanó művelődés sietve mégis nagy eredményekkel végzi a kiegyenlítés nagy munkáját. Ehhez még csak politikai okok szükségesek, hogy egy nyelv elveszítse a maga ősjellegét. A walesi nép nyelve nemsokára a történelemé lesz, mint egy más breton dialektus, (cornique) melyet 1821-ben temettek el az utolsó öreg asszonynyal, a ki még azt értette.