Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-22 / 21. szám
III. évfolyam. — 21. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. május 22. KISKUNHALASI DJ SÁG. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Május. Ismét itt a tavasz a maga bűbájos szépségével, balzsamillatos levegőjével, pompázó tarka virágaival, messze terjedő zöld pázsitjával, zsendülő vetéseivel, melyekhez a magyar gazdának annyi reménye füződiK, mert ez jólétének alapja, munkájának gyümölcsöt termő sikere. Madárdaios az erdő, vidám dalukat visszahangozza a bokros csalit. Vidáman röpdösnek a visszatért énekes madarak, hogy dicsőítsék azt, aki mindezt a csodás nagy világot teremtette. Nekünk is fel kell emelkednünk e napon, a természet feltámadása kell, hogy bizalmat keltsen a mi sziveinkben is. Kell, hogy jobb és szebb idők kövessék az elmúltat. Kell, hogy miként a természetben a rideg könyörtelen telet enyhe, zsongitó tavasz váltja fel, a rossz időket a jó, a sivár multat a szebb jövendő ragyogó napja váltsa fel. El kell jönnie az igazi kikeletnek, a valódi megujhitó tavasznak, melyben reményeink valóra válnak, mikor egy munkabíró kéz sem fog munka nélkül állani és egy éhes gyomor sem fog kenyér után esengeni. Áldott ez a föld, melyet apáink vére s verejtéke kölcsönösen öntözött és tett termékennyé. Áldott ennek minden röge, melyhez bennünket nagy történelmi emlékek, fényes tradíciók kötnek. Áldott ennek minden porFelelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. szeme, mely porladozó őseinket takarja. Áldott ennek minden paránya, mely csodás termékenységével már egy ezredév óta táplál ésfen- tart bennünket. Áldott ez a föld, melyet a Tisza, Duna öntöz végig, melyet a sötétzöld fenyvesekkel borított Kárpátok s a kékelő habokkal ékes Adria határolnak Messzeségbe elterjedő töretlen pusztái, melyek felett rezgő délibáb mutatja csalfa játékait, vadregényes erdők égfelé nyúló erdős bércei, csodás alakú sziklabércek elrejtett érceikkel, hömpölygő folyók rajta büszkélkedő hajókkal, karcsú gyári kémények magasra szálló füstfellegeikkel mind, mind biztatók arra, hogy a nemzeti megerősödés után virágzó jövendő várakozik itt még a munkás kezekre, midőn a nagy mezőgazdasággal foglalkozó ország társíthatja magával az igazi munkásság fejlett iparát és kereskedelmét a maga éltető nagy forgalmával. Mindez pedig csak önmagunktól függ. Attól, hogy akarunk-e komoly kitartással küzdeni, dolgozni, alapot vetni és komoly megfontolással dolgozni a boldogabb jövendő érdekében. Itt az idő a tömörülésre. Itt az idő, hogy levonjuk a múltak nagy tapasztalatait. Azok, akiknek a kezében a hatalom ereje, a kikre büszkén és bizalommal tekinthet a magyarság millióinak sóvárgó tekintete, mindazoknak nagy lelke az alkotás vágyától ég, a nemzeti erők tömörítésében közgazdasági megerősítésünkben I Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. látják ennek a nagyra hivatott nemzetnek jövendőjét. Eddig elhangzott biztató szavaikból a termékenyítő tavasznak langy fuvalma kelt életre, mely a szunnyadó erőket uj tettekre ébreszti. Az erdei tavasznak igazi tavasznak kell lennie, egy sokat szenvedő nép ébresztő tavaszának, midőn a munka jegyében megerősödött magyarságnak nagy nemzeti erői felszabadulhatnak, hogy a gazdag nyár aratását előkészíthessék. A szép jövendő érdekében el kell némul- nia az osztályharcok ádáz küzdelmeinek, a gyűlölet keserű szavának, a szív nemes érzésének, vágyainak kell felfakadnia a szeretet forrásából, mert termékennyé teheti az üde tavaszt. A szomorú kedélyek vigasztalódjanak, az örökké panaszlók reméljenek, mert virrad már. Csak értse meg a magyarság ezt a nagy virradást, midőn ennek a virradásnak hajnala már itt pirkad küszöbeink felett, találjon bennünket tömören, megoszthatatlanul egy táborban, egy zászló alatt s egy jelszóban egyesülve. Virágok ünnepe hódolva üdvözöllek! Meg- ujhódó szép Május váltsd valóra szép álmaink bimbózó virágait, hogy oda borulhasson le a munkás magyar s imát rebegve mondhassa: Hozsanna néked munkát s kenyeret adó szent hazai anyaföld! . . . Oly bájos az alkonyat, A mikor a játszi szellő Simogatja arcomat, S a halvány hold elém küldi Ezüstfehér sugarát. Lenge szellő a lelkem egy Más világba vonja át, És előttem ott a légben Szőke lánykák játszanak, Egy közülük igy szól felém Egy tündén szép alak : „Arcod előtt játszadozva Esti szellő lengedez, Esti szellő, lenge szellő, A Múzsának csókja ez!“ . . T A R C Z A. Dal. Miért süt oly fényesen a napsugár, Miért van az, hogy oly sok kislány csapodár. Miért ragyog annyi csillag Oly sugárzón az égen, Miért szeretlek szőke gyermek Olyan híven, oly régen . . . Oly tündöklők, mint a napfény, szemeid, Olyan sűrűk, mint az eső, könnyeid. S a mosolyod, mi rá derül Szőkehaju kisleány, Olyan éppen, mint az égen Fennragyogó szivárvány. Letörülöm, édes angyal, könnyedet, Megcsókolom szép, sugárzó szemedet, És ha akkor tündérszemed Szivárványa rámragyog, Úgy érzem, hogy fenn az égben Nevetnek az angyalok. Esti dal. Elmerengve járok este, Az utcasor oly kopár. Szép fehéren, játszva fénylik Előttem a holdsugár. Olyan kedves, olyan méla, A szavak élete. Irta : NAGY JÓZSEF tanár. Nem ok nélkül nevezték el a XIX. századot a természettudományok századának. Bár ezt az elnevezést sokan szeretnék tőle megtagadni, de még ezek a tagadó szellemek is kénytelenek elismerni, hogy a múlt évszáz folyamán az egész müveit világon a természettudományi gondolkodás lett az uralkodó, a mely a maga módszerét még a tudomány olyan területein is érvényesítette, hol azelőtt létezéséről is csak alig, vagy legfőlebb kicsinylőleg vettek tudomást. Századok hosszú során át a classicus nyelveket úgy tanulmányozták, mint a melyek már reg meghaltak. A nyelv szókincsével csak eszköze volt egy más célnak, az ókori classicusok remekművei megértésének. De a sanszkrit fölfedezésével megszületett a mai értelemben vett nyelvtudomány. A nyelvet kezdték önmagáért tanulmányozni, s kutatásaik célja a r.yétvtörténet lett. A nyelvész nemcsak egy Cicero és Vergilius, egy Sophokles és Demosthenes fordulatos, ezer változásu nyelve jiránt érdeklődik, hanem leszáll a nép közé, s a feliratokban és más népies hagyományokban kutatja a mindennapi társalgás nyelvét, hogy ennek tényeiből a nyelvfejlődés történetét megtudhassa. Ma már senki sem tagadja, hogy a nyelvet élő és fejlődő organisinusnak kell tekintenünk, amely mint ilyen egy cseppet sem különbözik az állati és növényi organisinusoktól. Minden nyelv örökösen fejlődik. Egy bizonyos korban való állapotát két erőnek az eredője alkotja ; ez a két erő 1.) a nyelvi conservatismus, mely egy meglevő nyelvállapot megtartására törekszik és 2.) az ujitó, forradalmi erő, mely folytonos változást akar. E két erő közül, hol az egyik, hol a másik lehet nagyobb. A conservativismussal szemben az újítási vágy megnyilatkozik a kiejtésben a fonetikai, a grammatikában az analógiás változások, a szókincsben pedig a nyelvújítás által. A fonetikai változásokkal ez alkalommal nem célom foglalkozni, csak legyen szabad megemlítenem, hogy e változásokkal még nem jár együtt szükség- szerűleg a szó értelmének változása. Hiszen maga a szó, mint fizikai termék pusztán artikulált hangok kapcsolata, melyeket értelmes szavakká csak a hallásukkor bennünk fölkeltett képzetek tesznek. Annyit azonban el Kell ismernünk, hogy a hangváltozás a jelentésváltozást jelentékenyen előmozdíthatja. A nyelv erősségét kétségkívül a gramatikai formák teszik. Ezen a névszó és igeragozás rendszerét értjük. Egy nép átalakíthatja egész szókincsét és mondattanát, de ha szigorúan megőrzi a gramm, formákat, a nyelvének jelleme nem változik. Ugyanazzal a szókincsei és ugyanazzal a syntaxissal lehet mássá