Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-08 / 19. szám
Hl. évfolyam. — 19. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 19Ó6. május 8. KISKUNHALASI ÚJSÁG. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Kezdődik a munka. A politikai tusakodásokat legalább ideiglenesen befejező békemű utolsó aktusa az országgyűlési képviselők választása is vége felé közeledik s most már újból megnyílik a rendes, háborítatlan tevékenység sora. Minden értelmes és viszonyainkat ismerő hazafi tisztában van azzal, hogy nincs az országnak és polgárainak sürgősebb és elhalaszt- hatlanabb teendőjük, mint rendbehozni, utána pedig teljes erővel fejleszteni a több évi pangás alatt megrendült gazdasági helyzetünket. Alig van gazdasági águnk, mely a hosz- szura nyúlt politikai válság alatt súlyosan nem szenvedett volna. Az előbb már fejlődésnek indult ipar a vállalkozási kedv megcsappanása, a közmunkák nagy részben való szünetelése és a magánrendelések hiánya következtében ismét visszahanyatlott; a mezőgazdaság, hazánknak éz az eminens bevételi forrása, a szükséges törvényhozói segítség hijján, a sokszor megszorító hatósági rendeletek miatt súlyos károkat vallott és hogy ily körülmények közt pangott a kereskedelmünk, melynek célja a nyers és ipari termékek értékesitése, az csak természetes következménye lehetett az imént említett bajoknak ; aminthogy közismert tény, hogy a kereskedelem a válság által előidézett összes mizériáknak mintegy gyüjtőmedencéjévé vált. Amennyi jajszót a gazdasági depresszió a sajgó keblekből kiszorított, az mind a válság feletti panaszban csúcsosodott ki. Iparos, kereskedő, mezőgazda, vállalkozó és Isten tudja minő más foglalkosásuak, mind csak azt hajtogatták, hogy bár véget érne a politikai válság, hogy gazdasági helyzetünk ismét fellendülne. n„ raNnnLnsi чш“ tápja, Ha szived .... Ha szived szeretne: Dalom vidám lenne, Napsugárról, boldogságról Énekelnék benne. Óh, ha enyém volnál Ha hajolnál szómra: Szeretnélek lelkem lelke, Gerle madár módra! De a szived másé .... — Boldog a ki bírja. — Fájdalmamra vigaszt adni Nincs a földnek — írja. Virágos mezőben . . . . Virágos mezőben Elmerengve járok, Mosolyogva hívnak A tarka virágok, Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. Nos tehát ez a várva-várt idő most bekövetkezett, s noha igaz* hogy a béke egyelőre csak egy-két esztendőre köttetett, mégis az előjelek után Ítélve, valószínűnek lehet venni, hogy tartós lesz. De még ha ebben kételkednénk is, mégis komoly, sőt akkor még inkább kétszeres kötelességünk, hogy erélyesen hozzálássunk az elvesztett drága idő pótlására. A nagy nemzeti kérdések megoldását bízzuk egyelőre azokra, a kik az országos ügyek vezetését magukra vállalták. Hiszen jobb, érdemesebb, körültekintőbb és hazafiasabb férfiakra azt alig lehetett volna bízni. Mi meg serény, lankadatlan munkával igyekezzünk lábra állitani gyengített gazdaságunkat és készüljünk arra, hogy a netán ismét kezdődő harcba egy hatalmas fegyverrel: erős gazdasággal gazdagabban állhassunk ki a küzdőtérre. A társadalomra ebből a nagy munkából jelentékeny osztályrész jut. A társadalomra ugyanis az a feladat vár, hogy első sorban a hazai ipart segítse erőhöz. Mert az ipar az a gazdasági ág, mely szinte végtelenül kibővit- hető; az ipart nem feszélyezi a föld termékenységi minősége, nem függ az időjárás szeszélyeitől és sokkal kevésbbé, mint minden más gazdasági szorul egyéb gazdasági tényezők közreműködésére. Az ipar tevékenysége a lehető legönáílóbb. Amira azonban feltétlenül rá van utalva az ipar, az a vevőközönség támogatása. Ezt nem nélkülözheti, ha ez meg van neki, egyebe nem kell. Még az állami segítségről is szívesen lemondhat ez esetben, mert az államnyujtoíía szubvenciók nem egyebek, mint pótlásai a vevőközönség mulasztásából elmaradt vásárlások utáni haszonveszteségnek. Madarak az ágon Méhek a virágon A neved suttogják Egyetlen virágom, Óh, csak nekem nem lehet — Én istenem — Kiejtenem A te édes, szép neved. Mese egy jégveremről. A múltkor este, — éj is volt talán már, — Mélán, merengve ültem csöndesen, S hogy fény suhan be puszta kis szobámba S kinézek rá, — a szomszéd udvarába’ Lángokban áll egy ócska jégverem. Száguld a tűz a nádtetőn keresztül, Vadúl pusztítva minden ronthatót: De zázni-törni bármiképen készül, Helyét a jég megállja lenn vitézül, És jég marad, — mint másnap hallhatók. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Mindezekből láthatjuk, hogy hazafias kö telességiink ezidőszerint első sorban a kitartó munka, azután meg az az erős és megmásit- hatlan elhatározásunk, hogy semmi szín alatt, semmi körülmény között ne vegyünk idegenből olyan iparcikket, melyet hazánkban is előállítanak. Ha e kötelességeinket híven teljesítjük, csakhamar gazdasági helyzetünk föllendülésében fogunk örvendheni és többet használunk vele hazánknak, mintha a legékesebb szónoklat, a legcsillogóbb jelszavak hangoztatása mellett a külföld divatját majmoljuk, annak ipartermékeit vásároljuk és a gazdasági m o erősödésünkhöz idehaza oly szükséges pcazt külföldi iparosoknak küldjük. Közegészségügyünk. Irta: ÜERLÓCY ZSiGMOND dr. Budapesti egyetemi tanár. Képviselőjelöltek lelkes programmbeszéd- jeitől hangos volt az ország. A becsületes magyar nép talán még egyszer sem hallgatta olyan ahitatta! a jelölteknek különben máskor is szép- szavu Ígéreteit, mint most, az uj korszak küszöbén. Minden igaz fia e sokat sanyargatott hazának érzi, hogy a nemzet életében nagy és nevezetes fordulópontra jutottunk. Fölébredt a szunnyadozó nemzeti erő, amely vehemens erővel követeli jogait minden téren. A jog nélkül való széles néprétegek, amelyeket a lelketlen kalandor — politikai nemzetellenes céljai elérésére eszközül akart fölhasználni, ime most azok szájából hallják a fölszabadításukat célzó messze kiható népboldogitó programmot, akikHallottam én is, barna szép leánykám, És úgy fölsirt rá bennem valami: Mesét, mely sírva bus szivembe csendül, Lángolni látszó jéghideg veremrül, Én is tudnék ám, édes, mondani .... Egy nap a gyöngyéletemből. Irta: SZÉKELY SÁNDOR. v<ge Ez azért volt szükséges, mert számításom szerint már az ellenséges táborőrsvonal közvetlen közelében voltain, sőt azt sem tartottam kizártnak, hogy már azon belül vagyok. Persze ez utóbbi lett volna rám nézve a legkellemesebb, mert ez már feladatom nagy részének megoldását jelentette volna, tekintve, hogy járőrömnek az ellenséges főőrs kikémlelése volt célja s ez megkívánja azt, hogy észrevétlenül, harc nélkül jussak át a táboriőrsvonalon. Tizenkét óra volt, midőn egy, az útirányunkkal keresztben húzódó árokhoz értünk, mely előtt mintegy 100 lépésnyire egy kis fákkal övezett házikó körvonalai fekeléledtek a koromsötét éjben. Mivel e mögött ellenséget sejtettem, megállítottam csapatomat és megparancsoltam, hogy az árokban minden ember teljesen fedezze magát. Örvezetőmet pedig 2 emberrel előreküldtem a tanya felkutatására. Óvatosságom ezúttal nagyon helyénvaló volt. Alig haladtak ezek mintegy 30 lépésre előre Gerle madár rám nevet, Erdő lombja Felém susogja A te édes szép neved. § kerti ünnepélyekre igen alkalmasok Morvát Gyula papír- „ IobCII 11|Л$*Л nagy választékban kaphatók kereskedésében. . . Cl
