Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-10 / 15. szám

III. évfolyam. — !5. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. április hó 10. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. A nagyhét. Nem a mi hibánk, ha különös alkalomkor, évfordulókon vagy oly időben a mikor az embe­riség áhitatos ünneplésre készül, kénytele­nek vagyunk földi lételünk árnyoldalaival fog­lalkozni. Ki ne tudná, hogy közéletünknek épp jelenlegi frázisa a balsors nyomása alatt szenved, s ki ne érezné azokat a megszorításokat, melyek az egészséges, szabad fejlődésnek gátat vetnek? A magyar társadalom jobban, mint bármi­kor más alkalommal megingathatatlan önérze­tére van utalva'. A kishitűség legcsekélyebb ta- nujele kiköszörülhetlen következményeket von- hata maga után, s társadalmi rendünk oly fel­forgatását idézhetné elő, a melyek még késő utódainknak is keserves szenvedéseket okoz­nának. Azért most az a jelszó : „Magasan a fő­vel!“ Az a poétikus allegória, mely a bibliában, az egész kereszténység könyvében rejlik, s mely különösen a nagyhétre vonatkozólag nyilatkozik meg menyei magasztossággal, tanulságos és egyúttal példát adó is — s bátoríthatja a csüg­gedő emberfiát, a bizalmában ingadozva tekint a jövő elé. Jézus szenvedései tárulnak fel előttünk. Árulás és gonoszság, fizikai fájdalmak, emberi erejének végessége nem képesek az Istenfiát nyomorúságba, sanyaruságba ejteni. A keresztfa előtt megjelenő római katona lándzsáfá még egy döfést mér a szent testre, kibuggyan a vér és a kínzók müve befejeztetett — ám azért az isteni rendeltetésen nem esik makula. „Beteje- sedett!“, a mit emberek végezhettek, de az üdvözités emberfeletti munkája is beteljesedett, Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., ne­gyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Hatalmas kövek, miket a sirra raktak, nem pusztíthatják el a nagy müvet, a feltámadás megtörténik, minden hitetlenség, minden lándzsa minden terhes kő dacára! S ha a szenvedések e története -emeli val­lásos érzületünket, nem-e egyúttal útmutatás is további magatartásunkra nézve? Nem-e kell, hogy edzzen szenvedés és nyomor közt, nem-e reánk, erőszakolja azt a meggyőződést, hogy a szerencsétlenség tetszhalálából létezik egy fel­támadás? Hogy el fognak gördülni azok a kö­vek, melyek bennünket, nyomnak, és be fog következni egy újabb boldogabb korszak ideje? Fel a fővel és ne csüggedjünk! Erős hit­tel ama hatalomban, mely a magyar társadalom sajátossága, bízvást remélhetjük, hogy csakha­mar ütni ,fog a megváltás órája és széjjel fog­nak foszlani azok a kötelékek, melyek hálójuk­ban tartanak. Nemcsak a mi történetünk, sok más nemzet története is bizonyítja, hogy mindazt, amit elértek, kemény küzdelemmel kellett ki­vívni, s az a sok fájdalom és kin, melylyel a sors gonoszsága meglátogatta őket, állandó, vál­tozatlan boldogságot érleltek meg. Adjuk át magunkat ezúttal áhitatosabban, mint máskor a nagyhét ünnepeinek, melyeket husvét, a feltámadás előhírnökeinek tekintünk és ne veszítsük el abbeli hitünket, hogy társa­dalmunk nemsokára feltámadásának ünnepét fogja megülni! Bizonyára elérkezik még annak ideje, a mikor mosolyogva fogunk visszatekinthetni mos­tani balsorsunkra, s azért ezúttal egészen és zavartalanul át akarjuk magunkat engedni a szent ünnepek ájtatosságának ! Egész ember — egész munka. Olyan világot élünk, hogy immár nemcsak a a pártpolitika nyomul be az élet mindennapi kenyér­kereső gondjai közé, hanem a nemzeti élet feníartá- sának küzdelme is. Megújulnak azok az idők, ami­kor az ország belső életét két különböző tényező tölti ki, amelyet egymáshoz semmi erkölcsi és társa­dalmi kötelék nem kapcsol. Az egyik a hivatalos élet, a törvénytelen és idegen hatalom táborkara. A másik a dolgozó polgárok nagy sokasága. A hivatalos hata­lom ellenségnek, elnyomandó, mindenképen üldözendő tömegnek nézi a társadalmat. A társadalom erősza­kos jogbitorlóknak tekinti az állami hatóságokat. A köz- és magánélet a két különböző tényező között való súrlódásokban telik el. Az embereken lassanként lemondó keserűség vesz erőt. Ez a keserűség meg­bénítja az emberek munkáját. A politika Szomorú gond­jai teljesen eltöltík a sziveket és szomorú tespedés lohasztja el a gazdasági életnek, a nemzeti művelő­désnek azokat a kincseit, amelyeket az apák és nagy­apák verejtek.es munkája épített és hordott össze. Nemzeti életünk utolsó ötszáz esztendejében sok ilyen korszakot éltünk át. Legutóbb a múlt század huszas és harmincas éveiben, azután az úgynevezett abszolút korszakban. Az uralkodó hatalom sivár, szét­tagolt életre, egyenként külön való tengödésre kény­szeríti a népet, Nem lehetett nemzeti társas életed* élni. A társadalomnak az emberek egyesüléséből fa­kadó ereje nem tudott működni. Ebbe a korszakba esik arisztokráciánknak elnémetesedése, eifranciáso;dása sok jó magyar földniivelőnek eloláhosodása, eltóto- sodása, a kereskedelem elnémetesedése, a kisipar él- senyvedése. Könnyelmű és tudatlan tehát minden olyan beszéd, amely azt akarja elhitetni, hogy a dol­gozó népnek nincs érdeke a nemzeti politikai ha­ladásában. Könnyelmű és tudatlan felfogás az, mely azt hitdeti, hogy az alkotmányos önrendelkezési jo­gok nélkül egy nép gazdasági’reformok és á szava­zati jog kiterjesztése révén boldogulhat, ápolhatja gazdasági és művelődési érdekeit. fi „KISlWNIIflÜiSI tlJSifó TÁPJA. Az én szerelmem. Az én szerelmem duzzadt, festő bimbó: A te szerelmed e íny itt rózsa már; Az én szivemben most kezd tavaszodni: A te szivedben véget ért a nyár. Oh, mért ébredtem én ily bús tavaszra? A bimbó etnyHúskor mért fakadt ? . . . Hiába öntözöm könyharmatommal A hulló szirmú, sápadt vágyakat. Még ifjú vagy — s rózsád már elvirágzott; Szemed örömtelen jövőbe lát . . . S a szirmok mind az én szivemre hullnak S elfojtják, elhantojják bimbaját . . Egy boldog év álma. — A „Kiskunhalasi Újság“ eredeti tárcája. — (Folytatás.) Azt hittem, hímez valamit számomra közelgő név­napomra, s bár láttam tisztán, hogy valamit a pam- lag alá rejtett, nem akartam kíváncsiságom által ár­tatlan kedvtelését elrontani. Leültem melléje és csevegtünk a napi esemé­nyekről. Kis idő múlva két barátnője érkezett, kikel nőm a szomszéd szobába vezetett be néhány perezre, hogy a társas illemnek eleget tegyek, szintén résztvetiem társalgásukban. Azután kivonultam, mivel leveleket kellett írnom, fontos és elhalaszthatlan ügyekben. Leereszkedtem a pamlagra, hol előbb nőmmel csevegtem és gondolataimat, miket papirra tenni szán­dékoztam, kissé rendeztem. E közben kezem önkény­telenül apamlag karja alá mélyedt s ott valami levél- boritékot érintettek ujjaim. Kihúztam. .Rózsaszínű illa­tos, levél volt ez, s rajta csak e nehány sző: ­„Kedves Aranka! Ha oly igen szeretsz, mint azt többször állítád, akkor nem tagadsz meg tőlem egy találkát. Kocsim a Józseftéren vár reád, holnap pontban délután Öt órakor. A.“ Éreztem, hogy a vér arczemba szökött. Szivem erősen dobogott. Alig tudtam mély fájdalmamat és boszuságomat elfojtani: de végre is uralkodtam ma­gamon. Visszaíettem a levelet és személyesen akar­tam meg győződni, vájjon képes-e nőm ellenem oly ocsmány árulást és hűtlenséget elkövetni; hogy egy idegen férfitól „légyottéra hívást fogadjon el. Föltettem magamban, hogy kipuhatolom a csá­bitó nevét és elégtételt veszek tőle. A legnagyobb önmegtagadásomba került, magamat nőm előtt ei nem árulni és közönyösséget, sőt jókedvet mutatni* akkor, mikor szivem vérzett. / ■ Másnap' ebé'd után tudadattamr nőmmel-, ■ hpgy csak este terek háza. Arra. kért, kisüljem;,.eí. anyjához és este 8 órakor menjek érte. Teljesítettem óhaját és elkísértem.’ Azután egy bérkocsist szólítottam dpt, hogy há­romnegyed öt órakor a Józséf-ieren várjon.' : A kitűzött időre a bérkocsis .inégje'.edt. Beültem és a kocsi mélyébe húzódtam, Csakhamar egy díszes üveges batár robogott elő, melynek' függönyei le voltak eresztve. . y*. ­Dainay fogatát ismertem föl, ki "& fővárosban mint könnyelmű férfi és nem egy család nyugalmának feldúlója volt ismeretes. Mintegy harminc lépésnyire állott, meg az "em­lített fogat. V , ■Nőmet csakhamar abban, az .irányban iáffárb ha­ladni s mikor oda ért, a kocsi .ajtajá^kjnyjYl^ Aranka hihetetlen könnyedséggel - szökött -bg.aiaba e.s gyorsan robogott tova a kocsi A Király-utca feté&P? jelt adtam a bérkocsi mák, tibgy'-ífőttesefe -kittiért távolságban a kocsit s 'liá ‘azaz 6 kocsija is.. • ' A városligeti fasorban állott trieg üolnay -fegata és Aranka egy fiatal férfi karján чegyik díszesCnyári- lak udvarába lépett be. Utánuk siettem ! s mikor a ip m £ IЦ jelvények és # # levelező-lapok kaphatók: könyvkereskedésében. 'Г

Next

/
Thumbnails
Contents