Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-03 / 14. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 7. A Kard-utca szabályozása tárgyában a tanács javaslata. 8. A Szecsödi és Bodicsi-féle beltelkek között levő zug utca területének eladása tárgyában megtartott árverésről a tanács jelentése. 9. Barka Tamásnak közterület átengedése iránt beadott kérelme a tanács javaslatával. 10. A felső büge eladására vonatkozólag megtartott árverésről a tanács jelentése. 11. A róm. katli. egyháztanács és iskolaszék előterjesztése a kath. felekezeti népiskolák megszüntetése tárgyában a tanács javaslatával. 12. Fehér Károly és társaitól megvett ingatlanra vonatkozólag megkötött és a 4, kgy. 1906. sz. határozattal 15 nap közbevetésével újabb közgyűlés elé terjesztetni rendelt adásvevési szerződés a tanács javaslatával. 13. A kunszentmiklós—kiskunhalasi törvényhatósági közút soltvadkerti szakaszának a Sóstó fürdő irányában leendő áthelyezése tárgyában a tanács javaslata. 14. Számvevőség jelentése a múlt költségvetés keretében a hiteltullépéseknek a megtakarításokból leendő fedezése tárgyában a tanács javaslatával. 15. Kolompár György és társai helybeli sátoros cigányoknak kérelme a város tulajdonát képező közterületből házak építése céljából házhelyek átengedése tárgyában a tanács javaslatával. 16. Kiskunhalas város 1903. évi gyámpénztári számadásának miniszteri jóváhagyásával kapcsolatban az elhagyott gyermekek részére kiutalványozott 1128 kor. 77 fillér összegből 537 kor. 97 fillérnek a gyámpénztár tartalék alapjába történt visszautalványozása tárgyában a tanács határozata. 17. özv. Weisz Simonné szül. Práger Róza fellebbezése 252 kor. 37 fillér visszautalványozása tárgyában hozott 539. tsz. 5366. kig. 1905. sz. tanácsi határozat ellen. 18. Dr. Franki Áron orvosi oklevelének kihirdetése. 19. Kozics István városi mérnök hivatali állásáról lemondása tárgyában beadott kérvénye a tanács és a nyugdíjalap ellenőrző bizottság javaslatával. 20. Az állategészségügyi kerületekre vonatkozólag kiadott 9755/1906. számú földmivelésügyi minis- téri rendelet. 21. Február, március havi pénztárvizsgálatról polgármesteri jelentés. 22. A gyámpénztár negyedévi vizsgálatáról polgármesteri jelentés. A gyermekvédelemről. Irta: Báró EDELSHE1M GYULAY LIPÓT, az Országos Gyermekvédelmi Liga elnöke. Van-e nagyobb kincsünk a gyermeknél ? És mégis uton-utfélen találunk rongyos, beteg, éhező, fázó elhagyott, ziilött gyermekeket. Mi az oka ennek? Talán a szülői szeretet hiánya ? Téved aki azt hiszi! Inkább a nehéz, megélhehányszor felemlítette, hogy valamelyik ismerősénél már épp olyat látott. — De nekünk nem tellik — veté utána elkomolyodva — s én nem igen vágyakozom az ily csecsebecsékre. De csak engem akart ezzel megnyugtatni, mert tudta, hogy óhaját úgysem teljesíthetem. Ámde titkon epedő vágy lepte el, bírni mindazt, a mi szemét gyönyörködteti. Ez volt elégületlenségének első foka. Itt fogam- zott meg boldogtalanságának csirája. Körülményeim úgy kívánták, hogy nehány napra a fővárost elhagyjam. Válásunk igen érzékeny volt. Engem bizonyos elfogultság, balsejtelem lepett meg. Úgy tetszett, mintha e távozással boldogságom is eltávoznék. Nőm Ígérte, hogy távollétem alatt senkit sem fogad Hittem neki, mert hiszen szerelmének oly számtalan jeleit adta már s hűsége felett kételkedni okom nem lehetett, kételkednem nem volt szabad. Ezalatt nőm anyja eljött Budapestre, hogy állandóan ott lakjék. Örültem ennek, mert azt hittem, hogy Aranka sokkal jobban eltölti az időt, mely alatt távol kell lennem. És úgy is látszott. Anyját naponkint felkereste s valahányszor visszatért, szemei örömtől sugároztak és gyermekes negélylyel mutatta olykor egy-egy ékszerét, mit számára anyja vásárolt, ki — mint áliitá — ismét a legjobb helyzetbe jutott tései viszonyokban kell keresni a baj okát, és főleg abban, hogy a társadalom még mindig nem ismerte fel azt a kötelességet, hogy ott, ahol a szülő képtelen gyermekéről gondoskodni, ott a társadalom vállalja magára a gyermekek felnevelését. A szervezett társadalom: az állam már megtette az első lépést, amikor megalkotta a gyermekvédelmi törvényeket és felállította az állami gyermekmenhelyeket, a melyekben most 25.000 gyermeket gondoznak. Már azt lehetett volna hinni, hogy ezzel az intézménynyel megfog szűnni a gyermekek nyomorúsága. Pedig dehogy szűnt meg! Nap-nap után megzörgetik ajtónkat szegény rongyos asszonyok csecsemővel a karjukon s krajcárt kérnek, mert napok óta nem ettek ; zimakós, zord időben ott állanak az utca szegletén s a havas, esőverte rongyból didergő kis gyermek nyöszörgése hallatszik. Megesik a szivünk, a mikor ezt látjuk! Mit tehet az az ártatlan kis gyermek arról, hogy apját munkaközben baleset érte? Hogy anyja fekvő beteg? Vagy hogy létét a kör.y- nyelmüségnek, a pálinka hatásánk köszöni? Nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy ha már az a szerencsétlen kis jószág itt van, akkor meg kell menteni az életnek, az emberiségnek. Nem szabad megengedni, hogy szánalom és könyörületésség hijján egy is elpusztuljon közülök; meg kell törni azt a közönyt, amely elfordul tőlük; a szeretet melegével le kell olvasztani a szivekről azt a jégrétegeket, amely azokat érzéktelenné teszi a. kicsinyek sorsa iránt. Fel kell ébreszteni a lelkiismeretet, tettekre kell bírni a felebaráii szeretet, s meg kell erősíteni társadalmunkban azt a tudatot, hogy mikor az elhagyott gyermeket védi, nem irgalmasságot gyakorol, hanem kötelességet teljesít. Mindenki tudja, aki gyermekvédelemmel foglalkozik, hogy nincsen az a rossz sorsban sínylődő gyermek, akinek baján pénzzel és szeretettel segíteni nem lehetne. Ha tehát annyi pénz állana rendelkezésre, hogy az elhagyott gyermekek tartásdijai fedezhetők lennének s annyi szeretet fog sarjadni a szivekben, hogy foglalkozzunk is a mások gyermekeivel, akkor elértük célunkat. A tapasztalatlanok azt kérdik: Hát nem költ a gyermekvédelemre elég pénzt az áljani? Nem tartanak-e fenn a törvényhatóságok, községek, egyletek, egyesületek gyermekvédelmi intézeteket elegendő számban ? A társadalomnak nevesebb és tehetősebb tagjai nem áldoznak-e jótékonyságnak tulon-tul. Hát bizonz ebben van egy szemernyi igazság, de nézzünk csak a dolgok mélyére. Az egyesületek a már teljesen kihasznált társadalomtól segítséget alig kapnak s a jótékony bazárok és táncmulatságok élőképek, kiállítások költséges rendezésén s főleg pénzügyi sikertelenségén okulva, létföntartásuk érdekében az államhoz fordulnak segítségért. Viszont az állam a maga 5 százalékos betegápolási pótadójából, a melynek csak egy kis hányada fordítható gyermekvédelmi célokra, még azoknak a feladatoknak a teljesítésére is alig képes, amelyre a törazáltal, hogy gazdag bátyja egy veszendőnek vélt zálogos birtokot váltván ki, abba őt teljes jogával helyezte be. Egykor a városból lakásomba visszaérkezvén, nesztelenül haladtam át az első szobán és nőmnek szobájába nyitottam be. Valószínűleg kevéssel előbb észrevette visszaérkezésemet, mert mikor beléptem, feltűnt nekem, mintha a pamlag karja alá valamit nagysietve elrejtett volna és lángpirosság futot'a el arcát. Mikor kezét megfogtam, azt remegni éreztem. — Kedves jó Arankám — kérdem, mi lelt, miért remegsz ? — Nincs semmi bajom, édes Endrém — válaszolt palástoihatlan zavarral és hevesen csókolt meg. (Folyt, köv.) vény kötelezi. Ott állnnk tehát ma, hogy úgy az állam, mint a gyermekvédelemmel foglalkozó egyesületek, a társadalom élénk érdeklődése és hathatós anyagi támogatása hijján feladataikat teljesíteni Képtelenek. Másrészt a megadóztatott és folytonos gyűjtésekkel zaklatott társadalom ki van merülve és nem is csoda, mert a különféle egyesületek tagjegyzékének átolvasásánál azt látjuk, hogy az összes egyesületeknél a társadalomnak csak bizonyos osztályával találkozunk s a tagok kevés kivétellel mindig és mindenütt ugyanazok, legföljebb a védnöknők és elnökök változnak. Ami pedig azt az ellenvetést illeti, hogy nem elégitik-e ki a meglevő állami és társadalmi gyermek- védelmi intézetek a mutatkozó szükségletet,'— hiszen alig van a gyermekvédelemnek olyan ága, amelyet valamelyik egyesület föl ne karolt volna — csak azt jegyezzük meg, hogy bizony a gyermékvédelemnek óriási területe hever még parlagon, megműveletleníil, s bár az egyes jótékony egyesületek meg is kezdették működésűket, sok helyen azért az első kapavágásnál tovább alig értek. Látjuk, hogy a gyógyíthatatlan beteg, avagy a testi és szellemi fogyatkozásban szenvedő gyermekeknek milyen kis hányada áll rendes intézeti gondozásban, továbbá a siketnéma és vak gyermekeknek milyen óriási száma van még igaz gondozás hijján ! Már ezen igények kielégítése Is rengeteg ősz- szeget emésztenek föl, pedig még nem említettük a gyermeksanatoriumok kérdését; hol van még a. fázó és éhező gyermekeknek ruhával és étellel való ellátása? A napközi otthonok áldásdus működésének támogatása és fejlesztése? A szegény iskolás gyermekeknek tandíjjal és tanszerekkel valá ellátása? Legutoljára hagytuk pedig azt, ami nézetünk szerint az előbbieknél is fontosabb : a szigorúbb nevelést igénylő jgyermekek számára berendező internátusok kérdését. Gondoljunk csak azokra a züllött csavargó gyermekekre, akik a vétségnek és bűntényeknek minden fajára képesek. Ezeket a gyermeket a javító intézelbe kellene adni, de ott nincs hely, s igy a legtöbb gyermek el sem helyezhető. A szigorú nevelést igénylő gyermekeknek a gyermekvédelmi törvények és rendeletek az internátusok fölállítását írják elő, a melyeket azonban az állam pénzügyi szempontokból ez időszerűit nem léíesithe* Az ilyen internátusok fölálitása nem lehet a társadalmi jótékonyság föladata, mint ahogy nem föladata a börtönök, fegyházak és javítóintézetek fölál litása és föntartása sem. De hogyha a társadalom a gyermekvédelemnek egyéb ágait teljes mértékben fölkarolná, akkor az államnak több pénze volna fordítható ilyen internátusok létesítésére. Felsoroltuk nagyjából a legégetőbb bajokat, melyeken segíteni kell, bár távolról sem mondottuk el mindazt, amin segíteni lehetne. De ez is elegendő arra hogy felébreszsze a szunyadó lelkiismeretet, mert mindenki érzi, hogy e bajok gyógyítást igényelnek. A hamispénzek ellen. A pénzügyminisztérium egy hirdetményt adott ki a hamis pénz ellen, a mely hirdetményből közérdekű tartalmánál fogva közöljük a következőket: Az utóbbi időben az észleltetett, hogy a forgalomban lévő ércpénzek s főleg az ezüst és nikkel érmek hamisítványainak forgalomba hozatala mindinkább növekedő arányokat ölt. A pénzhamisítványoknak a forgalomba való ez az elszaporodása többek között annak a körülménynek is tulajdonítható, hogy az egyes pénzdarabok átvétele alkalmával az illető felék a pénzérmek valódiságának megvizsgálására igen csekély gondot fordítanak s ha csak a hamisítás nem feltűnően szembeötlő, hamisítványt akadálytalanul elfogadják és ismét forgalomba hozzák. A bűnös visszaélések s az ebből eredő károsodások lehető meggátlása céljából a hamisítványok felismerhetésére nézve általában a következők jegyeztetnek meg. A valódi pénzérmek kemény fémanyagból előre elkészített pénzlapkákból sajtolás (vezetés) utján készülnek, inig a hamisítványok többnyire késsel köny- nyen vágható, lágy fémanyagból, a megolvasztott fémanyagnak öntőformákba való öntése utján állíttatnak elő. A valódi érmek felülete sima, fényes, rajzaik és
