Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-27 / 13. szám
III. évfolyam. — 13. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. március hó 27. KISKUNHALASI ÚJSÁG. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. A társadalom hazatias kötelessége. A haza, a nemzet célja a boldogság. Erre szellemi és anyagi erő munkálkodik. Lelki erő, mely a testnek elevenségét adja és anyagi, mely amannak szerezhet uj táplálékot. Amabban születnek: a nemzetnek szelleme, erkölcse, műveltsége. Emebben nyugszik az a hatalom, mely kültámadások ellen védelmet nyújt. E két erő egymást ellensúlyozzák, ez feladata a társadalomban született embernek. Kinek tehát Istene és a természet szellemet, és2t, szivet adott, hová rakhatná le nemesebb helyre azoknak gyümölcseit, mint a haza oltárára? S kinek sorsa vagyont, gazdagságot adott, hová vihetné nemesebb helyre annak kamatjait,mint ide, a hazának annyi gonddal, fájdalommal megőrzött kincseihez? És ha mégis, a gond és őrködés dacára, veszély fenyegeti a nemzeti életet, ki az, kinek keblében a hazaszeretet szikrája szuny- nyadoz, hogy oda ne siessen, hol harcot, nemes harcot vivhat annak megmentéséért? Melyik jóravaló ember ne hagyná saját érdekeit, a köteléket, melyek érdekeltjeinkhez fűznek? Igen, a harcmező megnépesül, a csatazaj felriad és a férfiú — ha kell — bátran hal meg, szent örömmel és övéi azzal a megnyugtató gondolattal bocsátják le rideg lakába: Nem önmagáé, hazájáé volt. A történet, a tudomány, az irodalom, az ipar, a művészet nagy alakjai ily, társadalmi közös érdekek megoldói rnmd É? a történet, ч tudomány, az irodalom, a művészet, az ipar mind, mind az emberiség általános feladatának, a tökéletesedés, haladás tényezői. A közkatona, ki bátran lép a harc mezejére, éppen úgy, mint a hadvezér, ki őt előre vezeti, közös érdek, közős feladat harcosai. Az egyszerű tanár, ki a gyermeknek a tudomány elemeit tanítja, éppen úgy, mint a korszakot alkotó tudományhősök: közös érvek, egyetemes törekvés munkásai. A lelkész, ki hitével, erkölcsével, példájával, tanításával egy gyülekezet szellemi életének ad erőt, nemes tisztaságot és a szellemi regenerator, közös érdek, egyetemes igazság hirdetői. A szorgalmas kézműves, ki munkájával, de sokaknak használva él és a találmányok héroszai, kik az emberiségnek adnak anyagi hasznot, könnyebbülést, közös érdek: az anyagi haszon tényezői. Mint a gépben mind*, n egyes keréknek kiszámított hatása van, úgy az emberiségben az egyes parány kiegészítő része a nagy testnek. A társadalom céljának elérésében minden egyes tagjának közre kell működnie és a haza érdekeért saját érdekét feláldoznia. A ki ezt átértette, odairányozza mind anyagi, mind szellemi erejét, hogy íz emberiségnek, a hazának is éljen. És Így lesznek bizonyos kötelességek, melyeket a társas-élet tagjainak kell fölvállalni egyesek, a haza, emberiség, egyszóval a közélet iránt. És e kötelességek teljesitése nem maradhat el az öntudatos léleknél, ha hatalmában áll, hogy segítsen. Miután egyesek iránt elvégezte a társadalom tagja teendőit, maga is ezek által hat a társadalomra. Szellemi képességével táplálta egyesek lelkeit, anyagi vagyont adott annyit, mi által könnyítve lett, igy közvetve már a társadalom céljának eléréséhez segített. De vannak az egyesek magánboldogságán kívül más, nagyobb egyeíemibb boldogsági céiok, mig az egész társadalmat egyetemesen érdeklik. Az ész már el is tervezte e célok létesülését; de anyagi erő kivágatnék. Visszavonia-e ilyenkor az ifjú, a mit osztályré széböl nyújthat, a férfiú, mit gyűjtött vagyonából áldozhat azon az oltáron, melyről a boldogság, a szellemi művelődés tiszta, éltető tüze fog fellobogni? A társadalom mindennapi kérdéséin felül a haza iránti kötelesség az első. Itt széles körben működhet a tevékeny ember, megmutatva, bebizonyítva, hogy a ki egy nemzettest tagja, az annak él és nemcsak magának! Rendkívüli közgyűlés. Rudnay Béla kin biztos 176 p, 1906, sz, rendeletében dr. Nagy Mór polgármestert az önkéntesen befizetett adók elfogadásáért, a bor- és husfogyasz- tási adók befizetéséért és a katonai szolgálatra önként jelentkezők részére a belépti bizonyítvány kiállításáért személyesen és vagyoniiag felelőssé tette. Ezt a rendeletet tárgyalta a tegnapra összehívott képviselőtestület és egyhangúlag úgy határozott, hogy mivel a város tisztviselőit feláldozni nem akarja, az erőszaknak enged és a nemzeti ellenállás tárgyában hozott eddigi tiltó határozatait a tisztviselőkkel szemben feloldja'; Ezek alapján adta ki dr. Nagy Mór polgármester a következő határozatot: 2116. 2158/1906. kig. sz. Tárgy: Az önkéntesen befizetett adók elfogadása és a katonai szolgálatra önként jelentkezők részére a belépti bizonyítvány kiállítása tárgyában kir. biztos ur Ö méltóságának 176 p. 1906 számú rendelete. Határozat: Ezen rendelet folytán, — tekintettel a városi képviselő testület 29 2116. 2158. kgy. sz. a. 1906. március 26-án hozott határozatára utasítom Makay István adójegyző urat, mint az adóhivatal vezetőjét, hogy az önként befizetni szándékolt adókat könyveltesse el és a fizetési meghagyásokat kézbesittesse, utasítom a pénztári tisztséget névszerint Hirháger Károly pénztárnok és Berki István ellenőr urakat, hogy az önként befizetni szándékolt adókat a pénztárnál fogadják el, nyugtassák és a szokásos időközönként, vagyis minden hó közepén és végén a kiskunhalasi m. kir. adóhivatalnak szállítsák be. Utasítom Hirháger Károly pénztárnok és Berki István ellenőr urakat, hogy 1905. évi junius hó 27-ike óta beszedett, de be nem szállítón és eddig pénzintézeti betétnént kezelt állami adót összesen 898 kor. 73 fillért a kiskunhalasi m. kir. adóhivatalhoz szállítsák be. Utasítom Hirháger Károly pénztárnok és Berki István ellenőr urakat, hogy az 1905. julius elseje óta beszedett és takarékpénztári betétként kezelt 32412 kor. 85 fillér bor- és húsfogyasztás! adót a kiskunhalasi m. kir. adóhivatalba haladéktalanul szállítsák be és utasítom nevezetteket, hogy az ezután befizetendő bor- és husfogyasztási adókat a szokásos időközönként, vagyis minden hó végén a kiskunhalasi m. kir. adóhivatalba szállíttassák be. Utasítom Kovács Károly főjegyző urat, mint a katonai ügyosztály vezetőjét, hogy a katonai szolgálatra önként jelentkezők részére a belépési bizonyítványt mindenkor állítsa ki, a (artalékoA-„KISKUNHALASI UJSlfä“ ЩШ Egy boldog év álma. — A ,,Kiskunhalasi Újság“ eredeti táredja. — — Ha az embernek érző szive nem volna, nem lenne oly sok fájdalma; de annyi édes lelki örömek sem nyílnának számára. Azért én azt tartóm, addig boldog mindenki, mig szive el nem fásul és melegen képes érezni. Én melegen éreztem; szerettem forrón azt, ki leikemet megérteni nem tudta; darab ideig boldog is voltam. De eljöttek a keserű napok és a futó örömöket a bánat éjei homályositották el s tiz- szerte nagyobb kint állottam ki, mint a mennyit élveztem a boldogság kelybéből és mégis azt mondom, hogy a régit kell ismételnem, megint oda dobnám magamat a sors szeszélyének. Egy életunt, mogorva férfi beszélt igy egy nálánál jóval ifjabbhoz, ki élénk figyelemmel hallgatta egy csésze tea mellett barátja beszédét Utóbbi a lak fiatal ura: Fenyéri Pali, a másik vendége: Nándori Endre. Mintegy 10 év különbség lehetett köztük, de e hézagot a rokonszenv és barátság pótolta ki. Fenyéri nőtlen ifjú volt és szép birtok tulajdonosa, épp oly szenvedélyes vadász, mint barátja s épp ez az egyforma szenvedély volt az, mi őket öszszehozta és okozta, hogy köztük szorosabb baráti viszony fejlődjék. Hűvös novemberi est volt; künn élesen sivitott a szél, mig benn a férfiak meleg kandalló mellett hal- gatták azt, közben-közben egyet szörpentve a teás csészéből és beszélgetve a világ bajairól és viruló örömeiről. A fiatal házigazda szőke, érdekes arcu; mintegy huszonöt éves ifjú s a barna vendég harmincöt-harminchat éves volt s mindkettő jó külsejű. — Sok tekintetben. osztom nézetedet Endre — válaszolt Pali — csak azt teszem hozzá, hogy az az ember a legboldogabb, kinek szive jó egyetértésben van eszével és ettől kér tanácsot. Számtalan ember csak azért boldogtalan, raert szive eszével nem a legjobb viszonyban van és nem keresi föl, hogy tőle tanácsot kérjen. — Lehet, hogy igazad van, édes Pali, de a nélkül, hogy e felett vitába elegyedném, csak annyit jegyzek meg, hogyha örökké az észnek, e mord barátnak tanácsaira hallgatnánk, sok oly boldog órától fosztanók meg magunkat, melyekhez e nélkül el-el- veszhetünk és melyeknek emléke a legédesebb lehet, habár utóizök keserűvé válhat is néha ... Az én életemnek egy szaka tanúságul szolgálhat erre. Ha érdekel téged, röviden elmondom; te még eléggé fiatal vagy arra, hogy keserű tapasztalataim gyümölcsét hasznodra fordithasd. — Sőt kérlék, beszélj minden tartózkodás nélkül. Endre szivarra gyújtott és gondolatait kis szünet alatt rendezve, igy szolt: — Halld tehát! Nehány évvel ezelőtt, egy őszi estén a budapesti operában egyik kedvenc dalművemet adták. Földszinti zártszékben ülvén, nagy élvezettel hallgattam a „Hugenották“ első felvonását s mikor a függöny legördült, fölálltam és közönyösen futottam végig szemeimmel közelben levő szomszédaimon. Szemeim egy fiatal, szép, szőke leányon akadtak meg, ki közvetlen mögöttem, anyjával a földszinten ült. Eléggé fenhangon társalogtak, hogy beszédüket hallhassam és a leányka szellemdus ötletei s a dalmű előadása fölötti észrevételei mindinkább fokozottabb érdeklődést keltettek bennem. Színházban, hangversenyeken, társas kocsikban és közebédek alkalmával nem számítják be tolakodásnak, ha az ember legközelebbi szomszédjával vagy szomszédnőjével társalgást kezd, sőt vannak esetek, mikor a bon-ton éppen megkívánja ezt. Nem tagadom, e társadalmi szokásbál kifolyó szabadalmat e nőknél kiaknázni igyekeztem. Megtudtam tőlük, hogy vidékiek és csak nehány napig időznek a fővárosban családi ügyekben s hogy ezalatt annak nevezetességeit megszemlélni szándékoznak
