Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-13 / 11. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. körültekintés abszolút hiányáról, abban a városban, hol a kathólikus polgárság létezését ignorálni nem lehet; ahol nem lehet igaztalan és kíméletlen támadásokkal illetni egyházi hatóságunkat, anélkül, hogy a tízezer lélekből álló kathólikus egyházközség is, tehát a város lakosságának több mint fele, egyházias érzületében sérelmet ne szenvedjen, Ne a felekezeti hatalmi viszonyok terén, amire nem gondoltam, hanem egyrészt a tények igazságának mezején tekintsen körül cikkező ; másrészt az intelligens ember emberséges érzésével vegye észre, hogy körülötte többen, igen sokan állanak, kiknek lelkületében igaztalan és érdes támadása kegyeletes érzések idegszálait érinti veszedelmesen. Ami ezek után nagyon nyomorult férfias jellemnek a körültekintés szóra rázuhintott huszonnégy fontos buzogányát illeti: engedje meg nekem cikkező azt a lovagias generózi- tást, hogy ezt az ordas szerszámot, — „nem kímélte tőle a cigány a vasat“ (T. E. III.), hogy tehát ezt az ordas szerszámot egy alaposan elvetett sulyok ábrázolatjában, jogos tulajdonosának felebaráti szeretettel visszaszolgáltassam és, bár szerényen, hozzá azt a tanácsot is csatolhassam, hogy frazeológiájának fegyvertárával körültekintőbben gazdálkodjék s annak efajta, igen csinosan kicifrázott és gö- rögtűzben edzett ékességeit akkor vigye csak küzdelembe, amikor az úgy látszik, még sem egészen férfiatlan körültekintés után, dicsteije- sebb kihasználásra lát majd megnyílni kedvezőbb alkalmakat/) 6) A buzogányt is a jótanácsot „lovagias generózítássa!“ és kellő „körültekintéssel“ átvesszük. Legyen máskor is szerencsénk! * A jogvédő bizottság, mint lapunk .legutóbbi számában jeleztük, aláírási iveket bocsátott ki a városi tisztviselők esetleges kártalanítása tárgyában. Az aláírási ív szövege a következő: ALÁÍRÁSI IV. Alulírott arra kötelezem magamat, hogy a nemzeti ellenállás érdekében a tisztviselők esetleges kártalanítására aláirott összeget Dr. Farkas Imre ur kezeihez 15 nap alatt készpénzben és hiány nélkül lefizetem. A kártalanításra nem fordított összeg arány- lagos része kezemhez az alkotmányos rend helyreállta után a hozandó képviselő testületi határozatra vissza fizetendő lesz. Ezideig a következő aláírások eszközöltettek : Dr. Farkas Imre 3000 korona, Mészöly István 2000 УУ Dr. Nagy Mór 1000 yy Farkas Dezső 1000 УУ Farkas Elek 1000 УУ Babó Benő 1000 УУ Dr. Babó Mihály 1000 „ Krishaber Lajos 1000 УУ Pázsit József 600 УУ Babó János 600 УУ özv. Szekér Józsefné 600 УУ Dr. Herman Ferenc 500 УУ Zseny István 500 УУ Babó Dezső 500 УУ Pájer József 400 V Török István 400 » id. Gaál István 300 УУ Benedek Albert 200 УУ Babinyecz Kálmán 100 „ ifj. Kmeth Imre 100 УУ Herman Dénes 100 УУ Pethő József 80 УУ Kaszás Lajos 50 УУ E. Horváth István 50 УУ Szalay Zsigmond 50 УУ lmreh Lajos 50 УУ Tóth Imre 50 УУ Papp Gizella 30 yy Ifj. Orbán István 30 УУ Hoffer Ilona 25 УУ Ványi Teréz 25 УУ Szabó Sándor 24 n Gaál István Paczolay Győző Szabady Krisztina Tulit Péter Zsoldos Lajos Kovács Antal 24 korona, 20 20 10 10 10 » УУ Összesen: 16458 korona. Az aláírási ívek a jogvédő bizottság elé fognak terjesztetni és a továbbiakról legközelebb tartandó gyűlésen ez fog intézkedni. Mindnyájunk kötelessége. Szózat a magyar nép érdekében. Nem magyar az, aki külföldre adja ok nélkül a pénzét! Most már csakugyan mindent el kell követnünk, hogy a magyar ipart szívvel, lélekkel és tettel támogassuk. A politikai események úgy fordultak, hogy a magyar ipar támogatását többé hazafias frázisokkal, jelentéktelen alkalmi felbuzdulásokkal kielégíteni nem lehet. Az egész országnak nagy, döntő elhatározásra kell készülnie, hogy most már komolyan fogjunk hozzá iparunk fellendítéséhez. Nem is gondolja az ember, milyen messze kiható jelentősége van az ilyen magyar sovinizmusnak. Tegyünk csak egy kis számítást, mert itt is a számok beszélnek. Tegyük fel, hogy egy-egy család vagy vagyonosabb magános ember ezer koronát költ éven- kint ruhára, élelemre, bútorfélére s más szükségleti cikkekre. Ha már most ez az ezer korona kizáróan magyar mesterek kezébe jut, százezer család kerek százmillió koronát juttat a magyar ipar pártolásával a hazai iparosok műhelyébe. Egy millió családot vagy húsz millió lelket véve alapul — mert ennyi az ország lakossága — évenkint körülbelül ezer millió korona értékű cikket fogyasztónk el, amely összegnek jórésze most külföldre vándorol. Pár évtized alatt hasonló országos jellegű mozgalom után meg volna teremtve a hatalmas magyar ipar s legalább is hat-hétszáz millió koronát tarthatnánk bent az országban. Ennek a hatalmas magyar iparnak azután már sovinizmusra sem volna szüksége. Járna a maga lábán és hóditana Keleten, sőt részben Nyugaton is. Szervezkednie kell tehát az ország minden rendű és rangú közönségének most, azonnal, hogy a régi mulasztást végre helyrehozhassuk. Ne adjunk a külföldnek egy fillért sem olyan ipari vagy mezőgazda- sági cikkért, amelyet idehaza is elő tudunk állítani. S ne gondolja senki, hogy az elfogult sovinizmus. Nem. Ez jogos, sőt szükséges védekezés. Hasonlóan cselekszik a külföld is. Ausztria például évek óta csak azt vesz tőlünk, amit olcsóbban máshonnan meg nem vásárolhat. Éppen ezért nekünk is minden tisztesé- ges esztközt kell használnunk arra nézve, hogy iparunkat fellendítsük és függetlenítsük. A mezőgazdaság és ipar ikertestvér. Egyik a másika nélkül nem boldogulhat. A -mezőgazdasági cikkeknek azt a részét, amelyet idehaza nem tudunk elfogyasztani, dolgozzuk föl mi magunk. Ezeket az ipari cikkeket aztán használjuk föl a külföldről be- hozottak helyett mi magunk, a fölösleget pedig adjuk el a balkáni államoknak, amelyekkel úgy is jó viszonyban vagyunk s ahol úgy sincs ipar. A búzából lisztet, az árpából sört, a borból konyakot, a cukorrépából cukrot, a nyers bőrből cipőt, csizmát, szijgyártó- és másféle bőrárukat készítsünk. A kendert, lent vászonná, a selyemgubót selyemmé, majd selyemszövetté alakittsuk át. E téren olyan rengeteg Magyarország fogyasztása, hogy száz meg száz gyár sem bírná előállítani. Mesebeszéd az, hogy mi Ausztriára vagyunk szorulva, hogy mezőgazdasági érdekeink miatt Ausztria selejtes, olcsó ipari cikkeit kénytelenek vagyunk fogyasztani. Mi meg tudunk lenni a külföld nélkül is, csak ipart kell teremtenünk, jobban mondva iparunkat kell láthatóan támogatnunk. Magyarország átlag körülbelül ezer millió korona értékű nyersanyagot visz ki s ugyanannyi értékű ipari cikket hoz be. Ha már most a fölösleges nyersanyagot idehaza dolgozza fel, ipari szükségletét maga fedezi. Hazánk ez esetben olyan ország lenne, mint a jó falusi ház, amely magamagát látná el mindennel, legfeljebb fűszert s otthon nem készíthető gépet s más ilyesfélét vásárolna, de ezek ára kitellenék a fölösleges nyersanyagokból. De még ha volna is tetemes eladásra szoruló búzája, bora s más efféléje, fökép eleintén, mig iparunk megerősödnék, akkor sem kellene attól tartanunk hogy a nyakunkon vész, mert a magyar búzának, lisztnek, hegyi bornak, gyümölcsnek stb. alig van párja a világon. Ezek nélkül a külföld még jó ideig nem lehet. Pártoljuk tehát mindnyájan a magyar ipart, éjjelnappal, lankadatlanul. Mert az az ipar, amely a mohácsi vész óta négyszáz évi nyomorúságot elszenvedve élni tud, amely az 1900-ik párisi villágkiálütá- son ezernégyszázharminc kitüntetésben részesült, ahol a versenyző negyven állam között — az osztrák ipart messze elhagyva — az ötödik helyre emelkedett: hazafias fölbuzdulás nélkül is megérdemli szeretetünk et. Megdönthetetlen igazság, hogy a mi iparunk jó, tartós és olcsó cikkeket állit elő s csak azért nem tud boldogulni, mert Ausztria rovására századok óta felülről nyomják, mi pedig oktalan idegenimádásból alulról ócsároljuk. De hibásak a kereskedők is, akik nem kardoskodnak mellette, sőt ellene vannak, ha a külföldi gyáros nagyobb hasznot igér. A mi kereskedőink — tisztelet a kivételnek — nem azt nézik, hogy hazai vagy külföldi-e az illető iparcikk, hanem csak azt, hogy melyiken van több percent haszon. A magyar iparpártolás kulcsa tehát a közönségen kivid a kereskedő kezében van mert a vevő kényelemből, járatlanságból többnyire a kereskedőre bizza a cikkek megválasztását s eszébe se jut, hogy magyar portékát követeljen. . . Ezért dobáltuk ki a tömérdek sok milliót, az itthon is megszerezhető külföldi cikkekért. Hogy ez a bűnös hanyagság tönkre ne tegyen bennünket : a következőket kell megtennünk. 1. Ne vegyen senki olyan külföldi portékát, amelyet idehaza is kaphat, még akkor sem, hogy ha valamicskével drágább vagy kezdetlegesebb, mint a külföldi. 2. Falusi gazdák, szövetkezetek lehetően tömegesen és mindig csak magyar cikket fogyaszszanak, hogy a pénzt külföldre ne adjuk. Ilyen vételeknél vagy a népvezérek — tanítók, papok, jegyzők, gazdatisztek — vagy a központ tanácsát kérjék ki, akik a jó megbízható forrásokat megnevezik. Vigécekkel gyanús kereskedő utazókkal ne álljanak szóba, mert ezek lépre viszik. 3. Az illetékesek — a magyar ipar-pártoló egyesületek — gondoljanak olyan mindent felölelü névés árjegyzék elkészítéséről, amely az összes magyar iparcikkek forrását, árát stb. megnevezi. E hatalmas jegyzéket naptárral vagy zsebben hordozható jegyző- könyvecskével kiegészítve küldjék meg ingyen mindenkinek, hogy lépten, nyomon kéznél legyen. 4. E jegyzéket az összes iparos és iparpártoló egyesületek adják ki sok millió példányban s kellő utasítással, hogy a falusi ember is — legfeljebb a népvezérek segítségével — eligazodhassék benne. 5. E végből a „Magyar Védő Egyesületnek“ az „Országos Iparpártoló Szövetségnek“, az „Országos Iparegyesületnek“, továbbá minden fővárosi és vidéki iparos és iparpártoló testületnek egyesülnie kell, hogy több milliónyi tagjával és óriási súlyával minden akadályt lekiizdhessen. 6. E hatalmas egyetlen egyesület gondoskodjék azután az akcióhoz szükséges pénzalapról s arról, hogy a tagok becsületszóra fogadják meg a hazai iparcikkek vásárlását. 7. A középpont azután a 63 megye területén 63 megyei fiókszövetséget létesítsen, hogy hatása az utolsó tanyaházig elérjen. A rendes tagok némi csekély dijat, a pártoló tagok azonban semmiféle dijat ne fizessenek. Pártoló tag bárki lehessen, főkép a segítségre szoruló szegény ember: kisgazda, munkás stb. 8. A szövetségnek lehetőleg minden gazdát, min den iparost és kereskedőt meg kell nyernie a müveit közép- és főrangú osztálylyal egyetembe. Ennyit egyelőre erről az országraszóló iparpártolásról! Sassi Nagy Lajos. HÍREK. * Személyi hír. Dr. Nagy Mór polgármester és Kovács Károly főjegyző a múlt pénteken Budapesten voltak és a város nevében elbúcsúztak Beniczky volt alispántól. * Meghívó. A kiskunhalasi ref. gimnázium újonnan választott rendes tanára Bírta István, f. év márc. 15-én délelőtt 11 órakor tartja székfoglaló értekezését a gimnázium dísztermében. Meghallgatására a gimnázium igazgatósága tisztelettel meghívja az egyháztanács tagjait és az érdeklődő közönséget. * A kiskunhalasi református gimnázium Szász Károly-Köre az 1906, évi március 15-én délelőtt 9 órakor az iskola tornatermében (ha hideg lesz
