Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-06 / 10. szám
III. évfolyam. — 10. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. március hó 6. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos MORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. A zsebhez. ÓDA. Hadd írjanak mások a lélekrő!, az ideg- rendszerről, hadd zengjenek a poéták a szemről, a piros ajakról, a szívről: én Neked szentelem lantomat, ember testének legfontosabb része, zseb ! Mert valóban emberi testrész vagy Te! igaz, hogy Nálad nélkül jön az ember a világra, de a fejlődés folyamán szert tesz Tere- ád s többre is becsül azoknál, amelyekhez az állatok is hozzá jutnak, téged, akivel ő maga egészítette ki, tökéletesítette szervezetét. A fejlődésnek, a Műveltségnek a vívmánya vagy Te! Hiába keresnénk Téged az állatoknál, a neveletlen vad népeknél! A civilizált ember ott kezdődik, ahol a zseb! STe, kései jövevény, igádba hajtottad az ősi testrészeket. Ma már Te vagy közöttük a legfontosabb! Benned van a nagy bugyelláris, az ember legféltettebb kincse! A szívben? Csak érzelmek! Az agyban? Csak gondolatok vannak! Es hiába irányítják a szív érzelmei lépteinket, midőn Te hozzád íelebbezik az ügyet, Te megállítod az elindultak Hiába könnyeímüs- ködik a száj, hiába nagyhanguskodik! Midőn Ге reád kerül a sor, Te megcáfolod, hazugságban hagyod! Amint az agy a testi idegrendszernek a központja, Te az erkölcsi idegrendszeré vagy. Minden szép és jó törekvésnek a szála Benned végződik, nagyobbrészt vakon. Minden ember csak annyiban képes nemes, nagylelkű, magasztos cselekedetekre, amennyiben Te engeded ! És amikor esküszik az ember, még se Te reád teszi a kezét, hanem a szivére! Te szerinted becsülik a gazdát. Lehet nefl „KISINNM tlJSitä“ TÁpjfl, Egy kedves barátomhoz. Utca járó jó barátom, Most is versen jár eszed? Hát hiszed, hogy rim, s művészet Mostanában is lehet? Mire jó a csengő-bongó Versnek mondott átadat? A ki írja, szegény költő, Biz’ hiába jár ad az! El, tovább a szűz Múzsával, Tűzre minden versedet! Elég volt a fűzfaságból Jöjjön már meg ez eszed. Ne zeng azt, hogy lány ajaknak Csókja milyen isteni .... Inkább mondd, a mélyen alvás Szinte inkább édeni. Mi hasznod a versírásból? Tengerbe hordasz vizet. mes szivű, nagy eszű ember, mit ér, ha a zsebe nem duzzadt. Kinek mennyi van a zsebében, annyi a tekintélye, aszerint kerülgetik fiát, lányát, keresik a barátságát. Életében. Halála után pedig nem azt kutatják itt hagyott szerettei, hogy miiyen gondolattal a lelkében, milyen érzéssel a szivében hagyott itt bennünket, hanem azt, hogy mi maradt a zsebében ! De még mindig nem becsülnek kellőképen! Nem tudják, hogy Te képviseled az egész embert. Azt hiszik némely jámborok, hogy Néked parancsolhat a szív, Téged kötelezhet a száj. Majd megtanulják valahára, hogy Te parancsolsz a szívnek, a száj könnyelmű cselekedeteiért pedig semmi felelősséget nem vállalsz ! p. r. Színészet. Szalkay társulata hétfőn játszott utoljára ebben a szezonban. A színészekről, kik megmegérdemelték, hogy nevük megemlittessék, már elmondtuk véleményünkéi e lap hasábjain, azért ez utolsó alkalmat, mikor már úgy se olvassák ők a mi kritikánkat, másra használjuk föl. Visszatekintve ennek a társulatnak egész itt működésére, örömmel mondhatjuk, hogy a vidéken velük még a legkényesebb Ízlésű ember is meg lehet elégedve, A szereplő színészek általában véve igen jó erőknek bizonyultak. Úgy tudjuk, hogy Szalkay igazgató a jövő színházi idényre kérte az épülőfélben levő kő- szinházat. A közönség hangulatából Ítélve azt hisszük, semmi akadálya sem lesz, hogy ez a kérése teljesittessék. Igaz, hogy társulatának egy-két kitűnő tagja távozik tőié, igy például Tiszta érzés, magas álmok, Miken a tömeg nevet. Arany János, Goethe, Byron Elég verset irtanak . . . Jók is voltak, szépek is mind, Mégis — látod — nyugszanak. A krinolin nem divat már, Érzelgésnek vége van, Senki sem zokog veled, ha Könnyet ejtesz boldogan. Hagyjuk el hát, jó barátom, Keressünk mi más hazát, Verselésből meg nem élünk, Mondjunk néki — jó’jszakát. Nagy József. A hét meséi . . . a hódító. A hirtelen megalakult, de feloszló félben lévő „Jajnadrágom“ asztaltársaság egyik tagja — ki felette tevékeny tagja az említett társaságnak — feltűnő jó hangulatban, mondhatni oly kedvében volt, hogy v.eRáthonyi Stefi. Reméljük, hogy a szintén távozni készülő Holéczi Ilonát sikerül még neki maradásra bírni. Másfelől egészen bizonyos, hogy társulatát szaporítani fogja, s bízunk az ő jó szemében, hogy a szerződtetett uj tagok tehetség és — szépség dolgában is nem maradnak majd el a távozók mögött. A műsor igen 'változatos volt s a legkülönfélébb darabokat láthatta színházlátogató közönségünk. A pesti színházak müsordarabjait Szalkay igen gyorsan megszerzi, s kívánjuk neki, hogy ez a jó szokása a jövőben is megmaradjon. Ennyit 6 róla. A mi a publikumot illeti, azzal a társulat nagyon meg lehetett elégedve. A szereplők igyekezetét osztatlan tetszésével és jóakaratu figyelemmel kisérte minden alkalommal. Nem volt színész, a kit közönségünk üldözött volna, s viszont azt sem mondhatjuk az egész publikumról általában, hogy bármelyikét is tüntető tapsviharral honorálta mindenkor tekintet nélkül az érdemre. Az „arany ifjúság“ első korosztályának visszataszító klakőr volta néha bántotta a józanabb elemeket, de hisz’ ilyesmi a vidéki színházakban másutt is igy szokott lenni. A halasi közönség — nem szólva a karzati csőcselék esetlen és éretlen, sokszor kellemetlen röhejéről, mely néha a legdrámaibb jelenetek alkalmával is kitört — megmutatta, hogy méltó a legjobb vidéki színészek játékának élvezésére. A sok operetté helyett a jövőben több középfaju drámát és vígjátékot szeretnénk látni. Ezeknek legalább van iziésnemesitő és művelő hatásuk, s a mellett a nézők kitünően szórakoznak bennük. Vagy persze, persze, akkor nem élvezhetnők a két Fekete szép és ügyes táncát annyiszor ... No de ezt elengedjük azért, bár a jeunesse de l’école szive niegrerebet lehetett volna vele fogatni, jelent meg barátai körében. A társaság másik tagja, ki éles szemeivel egyszerre átlátta, hogy hányadik volt a pohár, bizalmasan szólva hozzá, kérdé, honnan e jókedv? Mindenki meglepetésére a kérdezett ez egyszer igen bizalmas volt, ki különben mogorva, parancsoló hangon szokott barátaival beszélni. Mintegy szép szóló fuvola hangon mondá, hogy hóditó körútját most fejezte be, s ha tudnátok minő meglepő eredménnyel, igazán sohasem kételkednétek semminémü képességemben, Nem hiába mondtam én már többször azt, hogy nem csak szellemi téren illet meg engem a „nagy“ jelző — melyet irodalmi munkásságomért különben is méltán megérdemlek — hanem más tekintetben is, szóval nincsen olyan legény Halason, ki a „nagy“ jelző elérhetéséért velem versenyezhetne. Tökéletes igázad van — szólt az éles szemű, de ravasz észjárású barátja — mert bármennyire is keresem méltó ccllegádat, e városban megtalálni nem lehet. Igazán „nagy“ vagy te gondolatokban, „nagy“ vagy te tettekben, „nagy“ vagy te testben és lélekben, „nagy“ a te adósságod, s „nagy“-on üres a te erszényed, szóval „nagy“ vagy te a „Nagy“-ok között; s mégis az a csodálatos, hogy mindezen „nagy“- ságod mellett, a „kis katiczák“-nak udvarolsz.
