Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-27 / 9. szám
KISKUNHALASI UJSÁu. gultság. Különösen, mikor azt látjuk, hogy a a százezreket nem a népoktatásra, hanem politikai és egyéni célokra, megrokkant családok fölsegélésére fordítják. Kálomista papnak bezzeg nem mennek a grófi csemeték! Mindezt nem a váci püspök ellen mondjuk, (aki személye szerint egészen más zsánerű úr lehet,) hanem általánosságban. Az említett értelemben igenis van bennünk felekezeti elfogultság, de azért nem kerestük az ürügyet sem akkor, sem most a katolikusok egyházias érzületébe való „beletaposásra“, nem avatkoztunk — a hogy a tisztelendő úr németül olyan szépen mondja: — „magas lóhátról“ az ő dolgaikba: egyszerűen csak azt hangoztattuk, hogy manapság már nem lehet a katolikus főpásztoroknak, vagy számadóiknak olyan hangon beszélni tőlük teljesen független emberekkel! S hogy az aktákat nem tudtuk szám szerint is olyan szépen idézni, mint a tisztelendő úr, annak is megvan a maga oka. Az újságírónak elég, ha leglényegét ösmeri az ügynek, amelyről írni akar. S mi ebben nem is tévedtünk, mert a „ne merjé“-t csakugyan leírták. Hogy a városnak-e, vagy a vármegyének, az egészen mindegy. Hogy e szentszék-e, vagy a püspök, az is mindegy. Egy a kucó a kemencével. Tehát nincs okunk visszavonulni a „jóhiszemű tévedés mentsvárába“, egészen természetesnek tartjuk, hogy az újságíró nem végezhet olyan alapos kútfőtanulmányt, mint az, ekinek kezébe adják a hivatalos iratokat s aki azokból Vác-felé sandítva Írja meg a maga vallás-erkölcsi tanulmányát és eretnek-ellenes kirohanását: Peslants rám egyházi szervezetünk magaslatairól gróf-püspök úr, csókolom a kegyes kezeidet! Szívesen kívánjuk mi is óhajtása teljesülését, mert legény a talpán. De arra kérjük, hogy a jóizlés-bői se a tisztelendő úr se a szentszék ne adjon másnak leckét! p. r. Színészet. A múlt heti műsorral meg voltunk elégedve. Kedden a „Gül Baba“ sablonos tartalmáért kárpótolt a magyaros lüktetésű, fülbemászó muzsika, a mi Huszka Jenő tehetségét dicséri. Ezen az estén csak Ráthonyi Stefi volt. a ki különösen kitüntette magát. Az a tűz, az a lelkesedés, a mivel játszott és remek tánca mindnyájunkat elbájolt. Déri Béla jóizü, typikus cigány volt. Úgy látszik a társulat sok minden szerepre felhasználja ezt a rokonszenves, intelligens tagját, a ki mindig megállja a maga helyét. Dénes Ella Leila szerepében sem tudott a forró szerelem éreztetéséig fölmelegedni. Gyárfáson, a ki a címszerepet adta eléggé nemtörődöm módon; most is mint általában — igen meglátszott az a szokása, hogy Tudatosan munkál, küzd, fárad egy célért: Önművelésével magyar nemzetünknek Előbbviteléért, Akkor nincs mit félnünk! Rajtunk lesz az áldás! A hét meséi . . . A BOHÓZAT. A minap színházunk kritikusai a Kossuth-utcai korzón találkoztak. A beszéd tárgya persze színészeink művészi tehetsége, s egyes színdarabok silánysága volt. A vitatkozás hevében az egyik kritikus felemelkedve a helyzet magaslatára, a tőle megszokott lendületes és frázisokkal telt beszédben, rémitően kikelt a „Smólen Tóni“ cimü színdarab ellen, azt állítva, hogy ilyen férc, silány munka még nyomda alá nem került, s őszintén szólva kár volt reá a nyomda festék is. Nincs igazad — szólt a másik — mert ha ös- mernéd az „Örzse asszony" cimü bohózatot és „A csirke“ egy felvonásos vígjátékot, nemcsak véleményed változnék meg, ha лет még a csipke gyártástól is elmenne a kedved .... A KRITIKA. Ezen a héten egy társaságban, — a hol puritán gondolkozásu és szigorú erkftlcsbiró emberek voltak összegyűlve — szóbeszéd tárgyát városunk fiatalságának folytonos mulatozása képezte, a mely már csaknem a zülléssel határos. A többek közt igen szigorúan lebirálták az arany ifjúság egyik tagját, ki nap-nap utáni mulatozásával a többieket is megszereti mutatni és éreztetni a közönséggel, hogy ő Gyárfás. Hiszen jó, jó, ha az ember önérzettel gondol a maga értékére, de semmi szükség sincs arra, hogy ezt a nézőtérnek is tudtára adjuk, mert igy nagyon könnyen megtörténhetik, hogy tehetségünket illetőleg más véleményre tér át. Nem ártott volna, ha Zu- lejka (Feketéné) Ízléstelen, visszataszító szerepét kihagyja a rendezőség. Az ilyen sikamlós tréfákat még színpadon sem szereti a mi közönségünk; jobb azt meghagyni a kuliszszák mögött. Őszinte örömmel kell szólanunk a szerdai „Jericho falai“-ról. A Vígszínház e kitűnő darabja szívesen látott vendég volt. Kovács olyan kitűnő alakításban ábrázolta a Selfmademan Frobishert, hogy osztatlan tetszésünket méltán kiérdemelte. Elegans megjelenése és választékos előkelőségü játéka minden szereplése alkalmával kiválik. De a „Jerichó falai“-ból még sokáig emlegetni fogják őt a halasiak. Jó ízlése mindig meg tudja találni a helyes utat s ennek a dicséretes tulajdonságának köszönheti, hogy soha nem lankad s játéka folyton friss, eleven és természetes. Mikor feleségének (Ho- lécy) szemére lobbantja szivének kicsorduló keserűségét, úgy éreztük, hogy a mi ereinkben is duzzadni kezd az igazi, férfias önérzet; az olyan férfiú önérzete, a ki tud komolyan és nagyon szeretni, de megköveteli, hogy szerétéiért szeretetet kapjon viszonzásul. S a színésznek kell-e nagyobb jutalom, mint ha játékával utat talál a közönség szivéhez, leikéhez? Kovács ezt a jutalmat megkapta, de meg is érdemli. Ligeti a tönkre jutott, élősdi marquist, de a kiből még nem pusztult ki a családi gőg, nagy hatással, művészi tehetséggel játszotta. Ő igazi színész, a kinek sokoldalúsága csodálatos és minden szerepében teljesen objektiv tud lenni, a ki játék közben megszűnik más lenni, mint az, a kit éppen játszik. Ez a szerepeinek átélése párosulva kiapadhatatlan komikai tehetségével a közönség kedvencévé teszi őt. Kövi Kornél bájos Lucy volt. Úgy látszik a modern társadalmi vígjátékokban érvényesülne ő csak igazán. Nagy kár, hogy neki mindig csak kisebb szerepeket juttat a rendezőség. Az operettekben kis terjedelmű és gyenge hangja miatt nem nyílik számára valami széles tér, de a színművekben bájos megjelenésével, kedves, finom játékával többször is szívesen látnok. Élénk figyelmet keltett Tömbömé játéka is. Különben már a „Boszorkány“ előadásán is megmutatta, hogy benne elég jó színésznője kevés szóhoz jutása miatt sajnos csak lappang a társulatnak. A „Jerichó fa'ai“-ban az összjáték ellen sincs semmi kifogásunk. Ezzel kapcsolatban iegyen szabad megemlékeznünk a kar szereplőiről is, a „katonaság és nép“- ml. Csodálatos, hogy azokra az urakra és úrnőkre nem ragad valami a társulat jó tagjairól. A kartól legalább jó Ízlést és ügyes mozdulatokat szoktunk megkívánni, de itt azt hiába rnételyezi. Ne bántsátok — szólt a társaságunk tiszteletben és becsületben megöszfllí egyik tagja — hiszen nézzétek, nemcsak ő szokott ki-ki rúgni a hámból, hanem társadalmunk egy igen szolid, derék, javakorban levő tagja is. Evvel a jó barátunkkal történt meg az elmúlt éjjel is, hogy megfeledkezve . . . éjjeli zenét akart adni az „Azt iznte a babám“ cimü nótával, de imádottjának lakását nem találta. Nos hát, ha a „vén kecske“ is megnyalja a sót, hogyne nyalnák meg a kis „gedák“ is. A BÚCSÚ. Az elmúlt hetekben a búcsúestélyek igen gyakoriak valának. Egy ilyen estély alkalmával, mikor épen társadalmunknak egy igen közkedvelt tagját búcsúztatták, történt meg az alábbi kis jelenet. Reggel felé járt az idő, s a hangulat is nagyon mámoros volt, mikor elkövetkezett az utolsó pillanat, melyben mindenki külön-külön és együttesen elzengte a búcsúzónak az utolsó „istenhozzádot.“ Isten önnel Nagyságos asszonyom — válaszolt a búcsúzó a jelenlévő egyik hölgynek fokozódó elér- zékenyülés hangján — tartson meg továbbra is becses emlékében, én igazán mindig a legkellemesebben ....................(és ebben a pillanatban egy édes pici csókot nyomott Őnagysága szép piros ajkára, mely nem következetesen, hanem csupa véletlenség- ből viszonozva lett.) Pillanatnyi kínos csend . . . mely után két sóhaj szállt a levegőbe. Én Istenem, vajha az én búcsúzásom is ilyen lehetne !.................. Kuki. keressük. Az egyiknek a kalapja mindig úgy van a fején, hogy szeretnénk neki odaszólni: „t. ur vigyázzon a kalapjára, mert leesik!“; a másik ... no és igy tovább. Jó vígjátékokkal többre mennne az igazgató, mint a Hoffmann meséivel. J. Offenbach gyönyörű zenéjéről nem is szólunk. Hanem háládatlan vállalkozás ezzel a társulattal ilyen kisebbfajta operát eljátszani, mikor alig 2—3 tagja tud jól énekelni. Dénes Ella a Ili. felvonásban nagyon jó volt. Szigetinek, kiről máskor már elmondtuk véleményünket, az a hibája, hogy mindig önmagát és nem a szea repeit játssza. Ó örökösen egyforma és ebben- merő ellentéte Ligetinek. Pénteken Holécy Ilona jutalomjátékául „Tosca“ ment. Az előadás kitünően sikerült, már t. i. a főbb szereplők részéről. Hoiécyről napról-napra csak megerősödik régebbi jó véleményünk. Mégis jobb lett volna, ha V. Sardou hát- borzongató és idegizgató darabja helyett, a mely csak a színpadi hatásvadászat szolgálatában áll, mást, teszem egy Shakspere vagy más komoly iró drámáját választotta volna. Vagy ő jobban szereti az ilyen vadromantikus tárgyakat, a miknek eljátszásához nincs is szükség az ő nagy tehetségére? Azt hisszük, hogy ez ott sem hagyná őt cserben, a hol igaz érzelmeket kell természetesen ábrázolni s ez utóbbi sokkal nagyobb művészet, mint a nagyanyáinknak való Sardou-drámák sikeres eljátszása. Szombaton este a „Koldus gróf“-ot láttuk kitűnő előadásban. Ekkor lépett föl nálunk először Szalkay igazgató, kinek remek játékát máskor is szívesen élvezné közönségünk. A vasárnap esti „Asszony reg:ment“-ről jobb nem szólni. Mégis különös, hogy az igazgató jó ízlése nem tiltakozott e hitvány fércmű eljátszása ellen. Hiszen a társulatnak alig van hozzá elég megfelelő nőszereplője. Hétfőn Feketéné és a Fekete nővérek ju- talomjá*ékául a „Vigécek“ ment. A darab szintén — mint tudjuk — az Asszony regiment színvonalán áll. A szereplők a megszokott módon játszottak. Ennek az estének érdekességét növelte a következő halasi kupiék eléneklése:* Az hírlik, hogy Halason Sok a leány, s a vagyon, Némelyeknek húszezer Feleségnek még sem kell, Mert hát bizony nagy a baj Kevés köztük az „angyal“. Városunknak sógora A napokban megjárta, Szertelen volt a kedve S tele volt már a feje; Húzta is ám a cigány „Azt üzente a babám.“ Az utcákon villany ég, Nagy város lesz Halas még, Színháza is most épül Bizony Isten megszépül! Csak az a sok vén bakter Ne dudálna tülökkel. Ez már . . ez már nem járja Visszaélés — hiába! Hogy mi aggaszt és mi bánt Megmondom én egyaránt, Bizony Isten — igazán Mind elhül a vacsorám! Mostanában az hírlik, Hogy már többet nem hírlik, Vége lesz a pletykának A sok apró tréfának; Én is tovább kupléznék Ha még valamit tudnék. n. * E kuplékat nem n. irta. HÍRE K. * Rendkívüli közgyűlés. Kiskunhalas r. t. város képviselőtestülete 1906. évi február hó 26-án, hétfőn, délelőtt 9 órakor a városi közgyűlési teremben rendkívüli közgyűlést tartott a következő tárgysorozattal : 1. A 15-ös bizottság javaslata a nemzeti ellenállás tárgyában eddig hozott határozatok feloldása iránt. 2. Vásári- és piaci-helypénzszedési jog bérbeadása tárgyában megtartott árverésről a tanács javaslata. Az idő rövidsége miatt a lefolyt közgyűlésről jövő számunkban referálunk.
