Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-20 / 8. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. T elindul: annak nem lehet nem tudnia a dolgok miben létét, annak nem lehet nem látnia az iratokat, annak nem lehet levegőből beszélnie, annak nem lehet megtakarítani azt az utat, mely a kiskunhalasi városházáig elvezet. Annak lelkiismeret kérdése, hogy mindenek előtt a tényállást kikutassa. És abból, amire másokat lelkiismeretűk kényszerít, cikkező semmit nem teljesített. Annak a „ne merje“ cikknek ebből a foltjából merem megállapítani, hogy annak a cikknek minden sorát nem az igazság szeretete, nem a jogok védelme — miket különben senki sem bántott — hanem az elfogult felekezeíies gyűlölködés sugallóba, mely szinte felujjong, hogy egyszer valahára ürügy kínálkozik, hogy beletaposhasson a katholikusok egy- házias épületébe. S teszi ezt a körültekintésnek abszolút hiányával, olyan városban, hol a katholikusok lélekszáma a többi összes felekezetét túlhaladja. A jóizlésnek, az igazságnak, a tényeknek ez a szuverén lenézése akkor, amikor katholikus egyházi szervezetünknek magaslatairól van szó: megalázó minden katholikusra és ismét amellett érv, hogy bizony, mégis csak szükség van á katholikus iskolára. Erősbödnie kell a katholikusok önérzetének, hogy az eféle támadások csirájukban erkölcsileg lehetetlenekké váljanak. Mert az megtörténhetik, hogy én nézeteltérésbe jutok az atyámmal, de önmagámnak vagyok azzal adós, hogy őt előttem senki emberfia tiszteletlenséggel illetni ne merje! Kiskunfélegyháza,. Toldy Jenő. Színészet. Az elmúlt hét folyamán a műsort Sardou „Boszorkány“ czimti drámája nyitotta meg, a mely egyúttal a héten tartott előadások fénypontját is képezte. Ezen előadáson győződött meg közönségünk arról, hogy milyen kiváló erőkkel rendelkezik jelenlegi színigazgatónk. Igazi művészi tehetsége van Holéczy Ilonának, ki egyes jelenetek alkalmával a közönséget valósággal elragadta. Művészi játékát a közönség nyiltszinen többször megérdemelt tapsviharban is részesítette. Minden nagyítás nélkül elmondható, hogy kis Márkus Emilia. Nem különben kiváló erő és sokoldalú tehetség Déri Béla is, ki nehéz szerepét nagy gonddal játszotta meg. A többi szereplők is — habár tehetségük teljes érvényesülését szerepkörük akadályozta. — szintén megállották helyüket; különösen Kovács, ki nagyon híven, de nem eléggé kidomborítva játszotta el a főinquisitort. Sokkalta előnyösebben lehet nyilatkozni a tüzérkapitány szerepéről, (Aszfalt betyárban) melyben a szó szoros értelmében remekelt. A hét többi műsorát operettek képezték. Azt a sok; silány férc munkát táncokkal s más egyebekkel igyekeztek színészeink élvezhetővé tenni. Az operettek közül a „Gül baba“ érdemli meg, hogy megemlékezzünk róla. Ha eltekintünk a színpad kicsinysége által okozott Júnos. Nagyon kapzsi vagy. Pista. Te talán nem? Ne igyunk egyet? János. Dehogynem! (isznak.) Pista. No de most, mit csinálunk, ha fölébred? János. Ha én azt tudnám. Igyunk, talán majd jut eszünkbe valami. Pista. Semmi sem marad az üvegben. János. Semmi? És mit mond Panna néni, ha üresen látja az üveget? Pista. Meg a csirke földi maradványait? János. Beszéljen, a mit akar. Lassan, már mozog 1 Pista. Mi lesz most? Mit mondunk? János. Tégy minden csontot egy tányérra és mond, a mit én. Pista. Jó, jó. Légy nyugodt. János. Csend! Véglesy. Ejnye, mit csináltok? János. Vártunk, nagyságos úr. (Pistához) Öblítsd ki a poharát és önts bele vi?et. Véglesy. Mi lesz már a csirkémmel? János. A csirkével, nagyságos úr? Véglesy. Igen. Két órája várom. János. Várt? Tréfál nagyságos úr, mert már nincs itt. Véglesy. Nincs itt? Hogy értsem ezt? János. Igen. Tessék csak a tányérjára nézni. Véglesy. Mi ez? János. Nem tetszik emlékezni, hogy már megette a nagyságos úr? Véglesy. Én? János. Igen. Pista. Aztán el tetszett aludni. akadályoktól, az egész előadás valóban gyönyörködtető volt. A közönség, mely majdnem zsúfolásig megtöltötte a színház termát, sűrű tapsaival méltán honorálta Ráthonyi Stefikét, ki kedves, könnyed és természetes játékával mindvégig lebilincselte a nézőt. Dénes Ella gyönyörű hangjával aratott tapsviharokat, s hódította meg a közönséget. Igen jól alakított Gyárfás, kit közönségünk már évek óta előnyösen ismer. Megkell emlékeznünk még a társulat két kiváló tagjáról : Szigetiről és Ligetiről. Szigeti egy igazi tehetség, ki az ő természetességével, egyéniségével és finom művészi érzékével egyszerre meghódította a közönséget, Ligeti pedig nem, mindennapi komikus, igaz, hogy némelykor túloz, de akkor is a kellő hatások között. Dicséretet és elismerést érdemei a két Fekete leány, kik művészi táncokkal közkedveltségnek örvendeznek. Nem hagyhatjuk felemlités nélkül, hogy a rendezőség közönségünk óhaját teljesitné, ha több drámát és népszínművet is adna elő s kevesebb operettet. D. A kiskunhalasi kereskedő ifjak egyletének műkedvelő előadása. Az elmúlt év decemberében alakult meg nálunk a kereskedelmi ifjak egylete, melynek máris száznál több tagja van. Hogy e még gyenge szárnyakon vergődő egylet magáról életjelt adhasson, rajta volt, hogy pénztára javára műkedvelő előadással egybekötött tánc- mulatság tartassák. Fölkérték Dékáni Árpádot, hogy az ő helyi jellegű „Örzse asszony“ cimü 2 felvonásos színdarabját nékik előadásra átengedje. Rendezőnek Egri Kálmánt kérték fel. Ä műkedvelő gárda megalakulván, folytak a próbák, mig a darab f. hó 17-én, szombaton került előadásra. Az előadás iránt igen nagy volt az érdeklődés úgy a helybeliek, mint a vidékiek részéről, amit bizonyít az a körülmény is, hogy szombatig az összes jegyek elkeltek. Az előadást Fülöp' Sándor prológja előzte meg, melyet Deutsch Blanka az ő kellemes hangján igen jó hangsúlyozással szavalt eh Az „Örzse asszony“ címszerepet Propper Margitka oly művészi talentummal játszotta, mely bármely színpadon megállná a helyét. Az előadás sikerében neki oroszlánrésze van. Mindjárt az előadás elején kacagtató hatást tett a közönségre Stern Aladár, Borjú Misa béres szerepében, természetim megjelenésével, ruházatával és beszédével. Az elkeseredett, iszákos, de azután magába térő parasztgazdát láttuk Klauber Sándorban, ki Modok Balázs szerepét játszotta. Az érzelmek minduntalan változását játékában szépen visszatükrözteíte. Különösen kivált mély érzésű énekével, melyet a közönség megujrázott. Modok Balázs leáVéglesy. Magamon kívül vagyok! Én ettem meg? János. Igen. Tessék nézni, semmi sem maradt. Véglesy. Hogy én ettem meg, az megfoghatatlan. És szinte szédülök az éhségtől. Pista. Nem csoda, mert aludt a nagyságos úr. Vég'esy. De legalább egyszer innom is kellett volna. János. Meg is ivott mindent a nagyságos úr. Még sohse láttuk ilyen éhesnek és szomjasnak. Véglesy. Elhiszem, mert most is az vagyok. Pisto. Biztosan a jó orvosság hatása. Parancsol talán egy pohár vizet? Véglesy. Vizet? Pista. Igen a szájöblitésre, mert mi most már enni szeretnénk. Véglesy. Nem értem (kiöblíti a száját.) János, (titkon Pistához) Látod, Panna néni se szólhat semmit. NEGYEDIK JELENET. Véglesy, Dr. König, János, Pista. János. (bejelentve) Dr. König. König. Nos, milyen az orvosság hatása? Véglesy. Ah, uram, ön farkaséhséget okozott nekem. König. Ez a biztos javulás jele. Pista. Mi is mondtuk a nagyságos úrnak. Véglesy. De uram, én éhen halok. König. Hát nem ette meg a csirkeszárnyat, a mit rendeltem? János. Sokkal többet, az egész csirkét! König, (haraggal) Az egész csirkét? Pista. Meg egy üveg bort is megivott. nyáriak, Esztikének szerepét finom naivitással és igen kedvesen játszotta Stern Mariska. Schvarcz Ilonka Julcsa szerepében élénk temperamentumával tűnt ki. A zsidó typus megtestesülését láttuk Schön Vilmosban, a Cic- mándli korcsmárosban, a ki rituális átkozödá- saival, kifejezéseivel és kiejtésével, kéz és testmozdulataival hahotára fakasztotta a közönséget. Csaknem színész komikushoz illően játszotta a Kalahajszi Marci szerepét Hajnal Ferenc, kinek ideális kupiéit a közönség 4-szer megujrázía. Stern Mariska lyrai társa Steinmetz Menyhért, a Ferkó szerepét ügyesen játszotta. Jó volt a félrevezetett Bottka" Józsep szerepében Lőwinger Henrik. Kitűntek még apróbb szerepeikkel Schwarcz Erzsiké és Fleisch! Aranka, továbbá Práger Sándor, Stern Tóbiás, Fürst Mátyás és Veisz Benő. A darabban előforduló énekszámokat Pol- lák Szeréna énekelte erőteljes, csengő hangján. A közönség minden egyes énekszám után zajos tapsviharban részesítette. A közönség mindkét felvonás végén tetszésének nyilvánításául függöny elé hívta a szereplőket. A rendező iránt pedig akkora volt a lelkesülés, hogy a második felvonás végén 2—3-szor is kihívták. Zajosan éljenezte a közönség a szerzőt is ki azonban dacára a szűnni nem akaró tapsnak, nem mutatkozott. Az előadás után vig kedélylyel vonult vissza kissé a közönség, mig a serény rendezőség a nézőteret tánctérré alakította át. Ezalatt a cigány elhelyezkedett a színpadon és megkezdődött a tánc a „Budapesten nem tudják a nevemet“ kezdetű csárdással, hogy aztán reggeli 6 óráig ropják. A táncolok szép számát jellemzi az, hogy az első négyest 80—85 pár táncolta. A nőszereplők mindegyike egy-egy értékes csokrot kapott a figyelmes rendezőségtől. # Jelenvoltak asszonyok: Hollcnder ; Adolfné, Hehlender Dávidné, Práger Mórné, Friedtender Ignácné, Stern Izráelné, Benedek Alberti ., Szefchies./. j-ikábió Fidschi Samuné, Pollák Ábrshámné, Fidschi Lipótné, Róth Péterné, Bteier jakabné, Kohn Sebestyénné, Hofmeister Gézáné, Kovács Jenőné, Keresztes Jó- zsefné, Deutsch Lipótné. Riesz Árminné, Dr. Wagner Józsefné, Dr. Hofmeister Judáné, Szabados Mórné, Györfi Józsefné, Kohn Benőné, Berger Ignácné, Schlesinger N.-né (Szabadka), Krishaber Lajosné, Goldberg Sándorné, Práger Ferencné, Weisz Tóbiásné, Dr Herman Ferencné, Dr. Beck Sándorné, özv. Stern Ignácné, Schönfeld Izidoráé, Haszler Gáborné, Sze- kulesz Hermamié, Weisz Ignátzné, Czunterstein Vil- mosné, Weisz Emilné, Kánitzer Mihályné, Kohn Lipótné, Hahn Józsefné (Szabadka), Stern Jenöné, özv. Schön Józsefné, Kellner Félixné, Szente Istvánná, Schvarc Mihályné, Propper Sándorné, Schvarc Dávidné, özv. Grósz Mórné, Klauber Mórné, Spitzer Salamonná, özv. Biró Istvánná, Nagy György Pálné, Rádócy Pálné, Fleischer Adolfné, Magyari Domokosné, Vinter Józsefné, özv. Klein Mórné, ifj. Kohn Sándorné, Veisz Pinkászné, Kohn Sándorné. Deutsch Rezsőné, König. Egy üveg bort és egy egész csirkét! Véglesy. De mikor éhes voltam . . . König. Éhes volt! Hát nem tudja meggondolni, mit csinál? Véglesy. Ej, hiszen úgy érzem magamat, mintha semmit se ettem volna. Még mindig éhezem. König, (haragosan) Éhezik! Nem szégyenli magát? Nem tudja, hogy ön gyomorbajos? Véglesy. De uram, gondolja meg . . . König. Rendeltem önnek egy csirkeszárnyat és . . . Menjen, menjen, uram; ha ennyire gondatlan, nem érdemli meg, hogy szivemen viseljem a javulását. Véglesy. De kérem önt . . . König. Nem, nem uram. Kénytelen vagyok nyolc napig szigorúbb diaetát rendelni. Véglesy. Ah, doktor ur! König. Csak csirkelevest szabad ennie. Véglesy. Csirkelevest? König. Igen, ha nem akar komolyabb bajt, gyú- ladást kapni. Vagy nem látogatom tovább ez lesz a legjobb. Véglesy. Meg tudná ezt tenni? König. Kénytelen lennék vele, ha nem tartja meg tanácsaimat. Véglesy. De mégis, doktor úr, csak csirkelevest... König. Nem tetszik ? Isten vele akkor! Vcglesy. Nem, nem, doktor ur. Csak azt fogok enni. Menjetek mind a ketten és mondjátok, hogy azt csináljon Panna néni. János. Igenis, nagyságos úr! König. Nem. Mára azt se, csak egy kis teát. Véglesy. Teát? König. Igen, uram.
