Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-27 / 48. szám

A halasi emberek kis része örül, ha ezt csípős ízű kupié к és történetek alakjában találja föl, no meg jól álló nadrág-szerepek­ben. De nem mind ilyen ember lakik ám itt. A tragédiát igaz, hogy nem szereti senki, ahhoz nem vagyunkj eléggé aesthetikailag műveltek, de ügyes középfaju drámát, vígjáté­kot mindnyájan igen szívesen végignézünk. A polgár-közönségünk nem tud érdeklődni pro primo az operette zenéje, pro secundo a tar­talma iránt és pro tertio nem érti meg a csípős és szellemes dolgokat belőle. A színház-láto­gatók sokkal többen lennéneek közülök, ha az igazgató ur tekintettel az ő igényeikre és meg­értő, meg élvező képességükre nekik is élveze­tes népszínműveket meg más efféléket játszatna el. A mai rendszerrel az igazgató ur elveszti a családos emberek jó részét családjukkal együtt és mintegy kizárja a színházból, mert ezek nem nézhetnek meg holmi sikamlós osto­baságokat ; a diákságot, mert ezeket nem engedheti a tanári kar a léha erkölcsöt hir­dető színházba; a zenét nem értő intelligen- tiát, a mely nem tudja ezt élvezni és végül a polgár népet, a mely sem a zenét sem a finom sikamlósságot nem érti csak a durva­ságot (abból meg nem kérünk !) és igy nem jól érzi magát előadás alatt, mert unatKozik. Ennyi egyelőre a mi futólagos észrevéte­lünk. Esetleg máskor többet! Színészet. Szívesen regisztráljuk, hogy az elmúlt hét folyamán a közönség a színházat jobban láto­gatta, az egyes estékről röviden a következők­ben számolunk be. Hétfőn este a „Gyöngyélet“ czimü bohó­zat került színre. Mint már vezetőcikkünkben is emlitettük kár volt a darabot — kaszárnya hangulata miatt — előadatni. A darab sikam­lós jelenetei miatt többeket láttunk a színház­ból az előadás befejezése előtt eltávozni. E darabról többet nem írunk. Kedden este „Rákóczi fia“ szinmii ment. Ez alkalommal viszont Szalkay igazgató pub­likumunk felőli véleménye nyert beigazolást, hogy t. i. komolyabb darabok iránt lanyha ér­deklődést tanúsít. A színészek látva az üres Divat: De én jól emlékszem: és külömben is, bár nem egy utón haladunk, de egy cél felé törek­szünk, hogy megváltoztassunk a földön mindent, ra­boljunk, hogy helyet csináljunk az újnak. Halál: Kérlek, ne selypíts annyira és beszélj kissé vastagabb hangon, mert tudnod kell, hogy halló szerveim felette gyengék. Divat: Neked meg tudnod kell, hogy a franciá­san selyp beszéd az elegáns j és külömben sem sza­bad kiabálni úri nőnek: de ha úgy kívánod, ám le­gyen. Mondom, hogy a mi célunk egy, megváltoz­tatni, újítani a világot mindegyre. Csakhogy te kezdet­től fogva emberekre törtél, vérre szomjaztál, migén szép csendes szakáit, hajat, ruhát, palotát és más efféle békés dolgokat választottam ki működésem tárgyaiul. — Ámbár, az igazat megvallva, én is közre­működtem, hogy némely népek lehúzzák egymás fe­jéről a bőrt, vagy átfúrják az orrukat — elnyomorit- sák a lábukat szűk cipővel vagy bepólyázzák a cse­csemőket jó szorosan. De külömben is a kezedre játszom: hány férfi és nő hal meg dicsőén, mert ne­kem akár hódolni. Például párbajban egy letaposott tyúkszemért, szerelemért, a mely tulajdonképpen nem is létezik, vagy meghűlés következtében, vagy bal­eset következtében, valamely nekem tetsző sport iizése közben. Halál: Úgy látszik igazán, hogy testvérek va­gyunk; te, mint látom, gyakran az én szerepkörömet is igen jól és okosan teljesíted; csak egyben nem vagy képes versenyezni velem: a gyorsaságban. KISKUNHALASI ÚJSÁG. padsorokat elvesztik kedvüket a játéklól ; da­cára a hazafias darabnak, mely egyúttal új­donság is volt, alig volt publicum. Az előadás maga minden tekintetben kifogástalan volt. A hősnő Gerőfy Ilona valósággal remekelt ez al­kalommal Korláth Mária szerepében. Nagyon sajnáljuk, hogy ez elsőrangú színésznő oly ritkán jut tehetségéhez méltó szerephez. Az íródeákot Prudens Tamást Gyárfás Ödön ala- к.tóttá, a tőle megszokott igaz művészettel. A címszerepben Deéry Béla tehetségének legja­vát nyújtotta. Kitűnő alakítást mutatott be Hé­rics Ottó mint öreg koldus és Vértes mint öreg cigány, Báthory mint Cerigó márkk Szerdán volt Táboiy Frida jutalomjáféka amikor is a „Baba“ nagy operette került színre. A közönség e kedvencét szép ajándékkal lepte meg és valóságos íimiepeltetésben részesítette. Tábory 'Frida játékáról csak annyit Írunk, hogy hozzá hasonló primadonnát a vidéki társulatok­nál nem lehet találni. Dénes Ella mély érzés­sel énekelte végig Lancelot novitius szerepét. A férfi szereplők közül ez este is kitűnőek voltak Bátory Béla és Szigeti Bandi. Csütörtök este zsúfolt ház előtt „Koldus gróf“ ment Gyenizse Balázs helyi művész fel­léptével. A közönségnek Gyenizse Balázs iránti szeretete már abban is megnyilatkozott, hogy a jegyeket előre megváltották, úgy, hogy az előadás estélyén ülőhely egyáltalában kapható nem volt. Gyenizse Balázs Slippel — a kol­dus kaszinó elnöke — szerepében ragyogtatta komikusi tehetségét s a publikum már első megjelenésekor fenetikus tapsban tört ki és nyilvánította Gyenizse iránti jóindulatát. Az ál­talános jókedv az egész előadás alatt uralko­dott. Jelesül játszottak Tábory Frida, Gyárfás, Dénes Ella. Báthory Béla és Szigeti Bandi. Nagy tetszést arattak kedves játékukkal és éne­kükkel Szalkay Sárika és Ferike, a közönség őket nyilt jelenésben 4—5-ször szólította a lámpák elé. mikus jelenetein, gyönyörködött Deéry Béla já­tékában, élvezte Tábory, Dénes énekét, Gerőfy szép játékát. Szombaton az összes színházakat meg­előzőleg „Vig özvegy“ operette került színre remek összhangét előadásban. A címszerepben Tábory Frida remek alakítást mutatott be a szokott kellemmel és bájjal. Partnerei voltak : Gyárfás Ödön (Daniló gróf), Szalkay (párisi nagy követ) Dénes Ella (felesége. Szépen tán­coltak Deéry Giza, Beleznay Margit, Fekete nővérek. Nyegus Írnok szerepében Báthory Béla kacagtatta meg a zsúfolt ház publicumát. Gyönyörű volt a kiállilás, teljesen uj nemzeti kostümöket láttunk ami az igazgató jó Ízlésére és áldozatkészségére vall, nem riad vissza semmi anyagi áldozattól és az újdonságokat bemutatja minden színpadot megelőzőleg. Vasárnap délután „Mádi zsidó“, este „Ber­ger Zsiga“ énekes bohózatot adták a címsze­repben Szigeti Bandival- Az előadás kitűnő volt, Szigeti Bandi coupléit a tapsoló deákok reggelig is elhallgatták volna. Az előadás ál­talában véve jó volt, csak az ellen van kifo­gásunk. hogy a táncosnők táncközben nagyon is merész mozdulatokat tettek, ami az intelli­gens közönség között visszatetszést szült. Dé­nes Ella „Gárdista keringőjét,“ Tábori Frida „Románcát,“ Beleznay Margit „Lola coupléját“ rneg smételtette a közönség. A darabot magát nem kritizáljuk, vasárnap estére való volt. A sze­replők ellen kifogást ekkor sem tehettünk. Hétfőn megismételték a „Milliárdos kis­asszonyt“. — Ma este pedig Kircz Józsefnek „A postamester ur“ cimü 4 felvonásos éneken életképét adják elő. E premiérről az idő rö­vidsége miatt csak lapunk jövő számában re­ferálunk. H I R E K. Pénteken „Egy éj Velenczében“ vig ope­rette ment. A közönség gyönyörködhetett Strausz bájos zenéjében. Dicséröleg keli e helyt meg­megemlékeznünk a zenekarról, melynek kitűnő erői méltán osztozkodhatnak a társulat tagjai­val a jól megérdemelt dicséret és tüntető el­ismerésben. A nem nagy számban megjelent közönség jól mulatott Báthory és Szigeti ko­Divat: Nem tudom, hogy ki lenne a győztes ebben is. Mert ha tej futsz, én lóháton galoppozok vagy repülök tetszés szerint. Ha pedig megállók, megse mozdulok akár ötven évig egy helyből; jer, fussunk tehát egy kicsit, e közben nagyon jól beszélgethetünk tennivalónkról. Halál: Helyes. Tehát mindig édes testvérek va­gyunk, találj valami módot, hogy nekem segítségemre légy és megkönnyitsd feladatomat, mert gyakran igen kifáradok a szaladgálásomban. Divat: Nincs okod panaszra. Legelőször is se­hol sem hoztam be a földön azt a szokást, hogy ne haljanak meg az emberek . . . Halál: No ez igazán szép! Nem tetted azért, mert az lehetetlen. Divat: Mit, lehetetlen? Úgy látszik, hogy nem ismered az erőmet és hatalmamat. Ha én akarnám. Halál: Jól van, hát hagyjuk ezt. Majd akkor fogunk róla beszélni, ha igazán komolyan be akar­nák hozni az emberek a meg nem halás „divatját“. Tehát kedves testvérem, beszéljünk arról, hogy mi­képpen könyithetnéd meg az én feladatomat. Divat: Elbeszélek nehány dolgot, a minek bi­zonyára örülni fogsz. Hát legelőször is szokásba hoz­tam, hogy most a fiatalság nem edzi testét, nem tor- nászik, hanem inkább folytonos elveknek, gyönyörök­nek él, a minek következtében nagyon hamar kime­rül és ugyancsak nem bánja, ha közeledsz is, sőt gyakran ő sietteti, vagy önmaga hajtja végre munká­dat. A szülők egészségtelenek, minek következtében nagyon sok a halva született vagy csenevész gyer­A nemzet csalogánya városunkban. Szalkay Lajos színigazgatónak sikerült a nemzet csalogányát Báró Splényiné Blaha Lujzát a budapesti nemzeti színház örökös tagját, vendég szereplésre megnyerni. A művésznő szerdán és csütörtökön este lép fel „A piros bugyeláris“ és Gyimesi vadvirágában. Az egész város készül a nagy művésznőt fogadni és ünnepelni. A színházban e két előadásra már az összes jegyek elkeltek. mek, a ki alig egy ,pár esztendeig fogyasztja a földi levegőt. Biz, úgy van ez! — Régen szidtak és fél­tek tőled, most várnak sokszor mint megszabadiiót és dicsérnek. S ez mind az én munkám. De halld tovább! Úgy vettem észre, hogy sok ember tör a halhatatlanságra — már tudniillik a tudósok, firka- szok, poéták közül. S az emberek nagyon sokat az emlékezetükben tartottak, nemcsak nevüket, de mun­káikat is. — Ezen is segítettem: bármilyen derék, okos és hős ember is legyen valaki manapság, leg­feljebb öt—tiz évig emlékeznek meg a nevére, azu­tán meg л kutya se tudja, hogy élt-e valaha, neih- hogy miket irt vagy cselekedett. Ebben a tekintetben főleg azok tűnnek ki, a kikkel valami jót tett az illető. — Szóval ezek mind éppen nem kicsiny- lendő dolgok. Azért határoztam el magamat, kedves testvér, hogy fölkeressenek és tudassam veled de- rckas működésemet. Azt hiszem, helyesnek fogod találni, hogy ezután mindig együtt járjunk; legalább egyöntetűen járunk el és könnyebb lesz a munkánk. Halál: Valóban igazad van, én is szeretem, hogy igy legyen!

Next

/
Thumbnails
Contents