Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-06 / 45. szám
III. évfolyam. — 45. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. november 6 . Kiskunhalasi Újság. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal : H ORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos MORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Rákóczi itthon. Nagy Mór dr. polgármester beszéde a város ünnepén, 1906. évi okt. 29-én. Tisztelt ünneplő közönség! 11. Rákóczi Ferencz fejedelemnek és bujdosó társainak hamvait egy nemzet hozta a vállain haza. Még szivünkben ég a meghatottság érzése, még szemünk ki sem száradt az örömkönyek- től. Előttünk vitték el fejedelmi pompával utolsó útjára. Ott lobogott a mi tépett zászlónk is, az ő zászlója, ami alatt dicső elődeink vagy győztek vagy elestek a magyar szabadságért. II. Rákóczi Ferencz fejedelmünk visszatért pihenni a földbe, amely neki hazája maradt s nekünk az lesz mindörökké. Legyőzte a magyar a kétszáz esztendős átkot, feloldotta a hontalanság nehéz bilincseit kitárt szivére fogadta a hőst, a vezért, a fejedelmet s elbujdosott társait. Íme, betelt a jövendő, a hazájától búcsúzó fejedelem jóslata: „Szeret Magyarország, Óhajt Erdélyország, S holtig szán, holtig bán, Még a gyermekük is, Tudom, — visszakiván . . . Mikor rég elmentem, Visszasóhajtotok, Mikor rég megholtam Akkor is sirattok, Haló poromból is Föltámasztanátok Összeszednétek még Porladó csontimat.“ A nemzet összeszedte az elporladt csontokat, hogy megőrizze a hazaszeretet örök ereklyéje gyanánt. A magyar nemzetnek nagyobb, önzetlenebb vezére nem volt Rákóczinál. Ő volt az, akit kétszer kínáltak meg a lengyel koronával, aki óriási vagyonával fejedelmi pompában élhetett, mindent elutasított, mindent feláldozott, még a legdrágább kincsét, a családját is; — de megmentett egyet, nemzetének a szabadság tiszta eszményképét. Százados mulasztást pótol most a nemzet százados gyalázatot töröl le homlokáról, amidőn a Rákóczit hazaárulónak bélyegző törvényt eltörüli s hamvait visszaadja az édes hazai földnek. Szent hamvait szcth?nti közöttünk az őszi szellő, hogy megtermékenyítse a vértől áztatott hazai földet. „Kikel még a földbül S újra neki zöldül A tavasz virága, Végkép letiporva Te sem maradsz porban Hazám szabadsága.“ Emlékét imába foglalja a nemzet, sírja oltárunk lesz, a magyar szabadság oltára! A magyar nemzet ezeréves múltja, a történelem vaskezü logikája megtanít bennünket arra, hogy milliók haltak és halhatnak meg a magyar szabadságért, a magyar nemzetért, — de a szabadság, a nemzet nem halhat meg soha, annak élni kell örökön-örökké! Rákóczinak három eredeti levele. Városunknak régi iratokban gazdag s még kellőképen fel nem kutatott levéltárában három eredeti levelét őrzik II. Rákóczi Ferencz fejedelemnek. Közöljük mind a hármat. Az első a halasiaknak az 1703. évi október 23-án adott „pecsétes protectionalis levél,“ mely mindjárt a felkelés kezdetén megparancsolja a kuruc hadaknak, hogy a halasiakat se személyekben se jószágokban háborgatni meg ne próbálják. De úgy látszik kevés foganatja volt a tilalomnak, mert az 1704. év március havában már panaszt tesznek a halasiak az egri táborban, a kurucok „étel, ital s egyéb féle gazdálkodását rendetlenül“ kívánnak, a lakosokat huzni-vonni, a szegénységet nyomorgatni merészük. Erre a fejedelem „serio és keményen“ parancsolja, hogy a maga vagy a generalis ur passusa nélkül senki Halasra bemenni, étel-, ital-, de kiváltkégen „borbéli T ARCZ A. Fogadalom. Megfogadtam, már ezentúl Nem nézek a leányokra. Szemenszedett csalfát takar Mindenik blúz, minden szoknya. Megfogadtam, már ezentúl Lányszemben csak szemet látok, bem keresek tehát benne Semmiféle túlvilágot . . . Megfogadtam, már ezentúl Vallomást se sugok-bugok, Mert divatmult ősi lények A szerelmes trubadúrok. Megfogadtam, már ezentúl Nem leszek egy lány bolondja, Nem epcdek holdvilágnál Páros rimet rímre ontva. Szóval iózan ember leszek Eztán egyszersmindenkorra! 5 — ha Te nem jösz az utamba, Talán az is lettem volna . . . Igaz történetek. Nyári szünidőm alatt hallottam ezt a kis történetet, melyet ha nem szemtanútól akarom mondani, fültanutól hallottam volna, el se hinnék. Ezen kis történetből kitűnik a magyar embernek az a jellemző vonása, hogy mihelyt valami hivatalnoknak, pl. közs. bírónak, pénztárnoknak stb.-nek megválasztják, szeret tudálékoskodni, „adja a tudóst“. Hogy ebbe sokszor beletörik a bicskája, mutatják Bögödi kurátor urammal történt események. Nagy a mozgolódás a faluban, várják a képviselő jelölt urat, ki most tartja program beszédjét. A falu apraja nagyja már a reggeli órákban oda gyülekezett a községháza elé, hogy láthassa a nagyságos urat és hallhassa a „szavazatyát“. Bent a tanácsteremben együtt van a falu inteügenciája, — értve alatta a papot, jegyzőt, tanítót, intézőt- és az elöljárók. Ezek között találjuk Bögödi kurátor uramat, ki az említett tisztán kívül még esküdt is volt a községnél. Amint bent beszélgettek az átkos kormányról, egyszerre csak megkondu! a harang annak jeléül, hogy a falu határába érkezett a képviselő ur. Nevezzük most már igy, mert megválasztották abban a kerületben, melyhez a mi kis falunk is tartozik. Kijönnek a községházából az elöljárók s körülveszik az emelvényt. A rövid idő múlva odaérkezett a jegyző ur s üdvözli olyan curialis beszéddel, mely után feláll az emelvényre a képviselő ur s megtartja programbeszédét. Az Ígéretekben gazdag beszédet, hatalmas „éljen“ követte melyből kihallatszott Bögödi kurátor uram öblös hangja. „Éljen Kohn István !“ A képviselő urnák megkellett köszönni a szívességét. De ki vállalkozik rá? Bögödi kurátor uram vállalkozott; hisz’ ő volt már az egyházmegyei gyűléseken is, azután meg sokat olvasott, jár neki a Néplap. Megsodorintva vastag bajuszát rövid gondolkozás után a következőképen köszönte meg a szívességét a képviselő urnák: „Köszönjük szépen a nagyságos urnák a szívességét, hogy ilyen párhuza- tnor alattomossággal közzénk ereszkedett. “E beszéd után a képviselő ur pedig felakarta képelni Bögödi uramat, de a tisztelendő ur felvilágosította, hogy igy szokott beszélni. „Hallja-e kurátor uram, — szólítja meg a tisztelendő ur, — ki az a Kohn István? „Hát én bizony nem tudom, de a képviselő ur sokat emlegette, oszt’ meg is halt a hazáért“. kéHEMRiGH JÓZSEF Halason az ipartestület udvarán ké szít: Platin aquarel, mignon, medalion stb. képeket. Kiváló szakértelemmel készít Coliirozott (színezett) és! matt képeket. Képnagyítás és festészeti műterem. LEVELEZO-LAP FELVÉTELEK. Olcsó ár! Tessék kísérletet tenni! Olcsó ár!
