Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-16 / 42. szám
III. évfolyam. — 42. szám. . Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. október le. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési é* hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. Szász Károly emlékezete. hanem büszkeségből, hanem szerétéiből, címerül és szövétnekiil. Elmondta szerző a gimn. Szász Károly-kör Ünnepén. 1906. október 14-én. Igen tisztelt közönség! A gimn. önképzőkörét, a mikor már 12 évvel ezelőtt fölvette a Szász Károly nevét, két ok a szeretetés csodálat indította elhatározására. Az akkori tanuló ifjúság olvasgatta a nagynevű püspök beszédeit, tudományos iratait, költeményeit, műfordításait s büszke volt reá, hogy pz az országos nevű pap, költő és tudós nálunk, Halason van itthon, hogy idetér pihenni; folytonos munkája után a halasi kertben uj munkában keresni pihenést. Az országos hirü Szász Károlyban szerették a halasit, a Halason üdülő öreg emberben csodálták az országos hirü Írót. A miénknek tartották őt, amint ő is ide, közénk, jött haza. Az ifjúság szeretetet bölcsen irányitó vezetők tanácsa volt, hogy életében nem vettük fel nyilvánosan nevét. De midőn holnap lesz esztendeje elhunyt: a gyászlobogóról át- himeztük nevét a mi fiatal társas körünknek, ami romlatlan lelkesedésünknek, tiszta és nemes törekvéseinknek nemzeti szinü lobogójára. Nem elismerésül, mert hisz mit adhatnánk mi annak, kit egy ország emelt nagyjai közzé, Már jelen irodalmunknak számottevő tudósai arra tanítanak bennünket, hogy Szász Károly ennek a nagy virágos és gyümölcsös kertnek az első munkásai között volt, hogy annak a szellemi harcnak, a mely a mai magya r társadalmat megteremtette, egyik legmunkabiróbb harcosa volt. Nagymüveltségü szüleinek körében gyorsan fejlődik fogékony elméje. Apja, a kitűnő tanár, majd államtitkár maga tanitgatja, később az irodalomban is ösmert nevű Mentovich Fe- rencre bizza nevelését. 17 éves korában jelenik meg nyilvánosan első verse „A szabad székely dala“, egy év múlva a „Murány hölgyéivel elnyeri a Kisfa- ludy-társaság diját, megírja első drámáját a Zsigmond királyt, megzendülnek első szerelmes versei. 1848-ban Pesten megismerkedik Vörös- martyval, Petőfivel, a kik fölismerik benne a különböző költői egyéniségekhez simulni tudását, és idegen nyelveknek a tanulására ösztönzik. Petőfi kezébe is gdja angol Moore költeményeit s egy angol nyelvtant. S midőn a forradalom leveretése után Bejére megy nevelőnek, közelébe jut két, más költőnek, Tompa Mihálynak és Zalár Józsefnek, s mindkettőnek meghitt barátja lesz. 1851-ben Nagy-Kőrösön Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Arany Jánossal jut közeli barátságba, ki egész életében a legnagyobb befolyást gyakorolta reá. Ilyen szülők, ilyen barátok bátorítják és irányítják a nagy tehetségű ifjú költőt és midőn 1861-ben költeményeinek két köteles kiadása megjelenik, maga Arany János ir róla a Figyelőben szigorú, de elismerő bírálatot. Íme a befejezés: „Az érzület s előadás nemessége, tanulmánynyal párosult Ízlés, ... az érzelemnek is hatályos kifejezése, a nála gyakran előtérbe nyomuló gondolat, a könnyűség, melylyel egy- egy alanyi hangulatba ring, a dús szinpompa, öltöztetés, a nyelv ügyes tanult kezelése, avers idomok alkalmazásában, sőt teremtésében, s hangzatos rimek feltalálásában nyilatkozó bra- vour, tisztelt nevet és számos olvasót biztosítanak részére; mint ellenhatás pedig az elpóri- asodó Ízlés ép azon éveiben, melyekre költői működése esik, e működés úgy tekinthető, mint valódi irodalmi szükségesség.“ A fiatal költő, i.a kit Arany János így Ítélt meg, azóta egy embernek az erejét és munkabírását- szinte fölülmúló irói működésével tette gazdagabbá irodalmunkat. Irt eposzokat, drámákat, Urai költeményeket, tudományos müveket, fordított angol, francia, német, oiasz prózai és költői müveket, s működése, melyet Arany valódi szükségességnek mondott, sikerekben gazTARCZA. Oh ne szeress engem . . . • Ha virágos réten járhatsz, A hol minden élvet áraszt; Virágillat — lombok árnya, Lombok alatt kis madárka . . . Minek járnál akkor Letarolt mezőkön, Szúró tövisek közt Darabos göröngyön ? . . . Óh ne szeress engem! Ha nyughatol forró nyárban Terebély fa hits árnyában, Mely — ha jön a vész, — zivatar, Lombjával beföd, eltakar . . . Minek állnál akkor Villámütött fához, Rózsapiros öröm helyett A fekete gyászhoz ? Óh ne szeress engem ! Ha mehetsz az Ur házába Hit, — reménység hajlékába . . . Hol vigaszt nyer a szenvedő, Bátorítást a csüggedő\! . . . Minek jönnél akkor Összedőlt templomba, Hol az, ami szent volt Rég ott hever romba’ ? . . . Óh ne szeress engem! A fátum. Mikor megölte, még csak oda sem tekintett az eltorzuló arcra, a végsőt vonagló királynői termetre, pedig — a felesége volt. A saját felesége, a kit szeretett, imádott, bálványozott. Megölte könyörtelenül. Annyi lelkiismeretfurdalást sem érzett, mikor megfojtotta, mint a katona, ki ellenséges bajtársát lövi le a csatatéren kommandóra, kötelességérzetből, Csak mikor már künn jár a szabadban, messze a még nem régen oly boldog fészektől, csak akkor kezdett erőt venni idegein, valami sajászerii, tompa fájdalom. Olyan forma érzés, a minőt az ártatlanul érez a vesztőhelyen. De a nyári nap által fogvatartott hűvös, esti szellő, mely alig birta már kivárni az alkonyt s mely most kiszabadulva, csintalanul iramodott neki a szürke, homályos fátyolba burkolódzó tájnak, hogy szelíden álomba ringassa a vén platánokat és az erdei utat segélyező galagonya bokrokat, részvéttel simogat végig forró homlokán s lassan-lassan elaltatja őt is. Levette kalapját s úgy álmodozik. Sebes képzelete végig álmodja még egyszer az egészet. Látja a bűbájos, gonosz asszonyt, a ki neki mindene volt. Volt, most már senkije, semmije. Mi- gához emelte a fertőből, mert szerette. Megölte mert megcsalta, Az övé volt, joga volt hozzá. Egy két éve még az egész kis város rajongott érte. ö volt az aranyifjuság vezére, a társaság lelke, leányos mamáknak szenrefénye. Szép, bátor és okos. Leányok, asszonyok csak úgy törték magukat utánira és mikor ahhoz a meghurcolt eltaszitott asszonyhoz szegődött, még haragosai is sajnálták. Hogy is feledkezhetett meg ennyire magáról egy Forgó? a hires pataji Forgó család utolsó vére? Hogy is bolondulhatott bele ez az okos ember abba az egykori jött- ment lányasszonyba, akinek az apja vörös kendőjébe kötött ollójával meg egy tucat tűjével vándorolt be, hogy kifoltozza szegény napszámosok, ágról szakadt mesterlegények rongyos kabátját? És ha még jó lélek lett volna! Az valóságos boszorkány volt, a ki venni J HEMRICH JQZSEP Halason az ipartestület udvarán ké- szit: Platin aquarel, mignon medalion stb. képeket. Kiváló szakértelemmel készít Collirozott (színezett) és matt képeket. LEVELEZŐ-LAP FELVÉTELEK. \ Képnagyítás és festészeti műterem. Olcsó ár! Tessék kísérletet tenni! шяшшшашшшшшвшшшш22гг;гг.штгз£швэ1 Olcsó ár!
