Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-02 / 40. szám

III. évfolyam. — 40. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. október 2. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Sewkeertóség ée kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol аг előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéairatokat nem adunk vissza. Több világosságot! Goethe világraszóló szellem volt, elég nagy fényt árasztott a németekre, mégis, mikor hal­doklóit, ezek voltak az utolsó szavai: Több világosságot! Ne csudálkozzék hát senki, hogy itt nemes Kiskunhalas városában, ahol még csak holmi fia- Goethék sem árasztanak világosságot a többi kenyérért küzdő ember útjaira, mi is a cimben idézett szavakkal kezdjük ezt a cikket. Hanem, — hogy félre ne értse senki — nem olyan szellemi fáklyák után epedünk mi, hiszen anélkül még igen kellemesen élhetjük le ezt a rövid életet, nekünk testi világosságra, utcáink­nak több villanylámpára van szükségünk. Hi­szen vak volna, aki még tagadni merné, bizo­nyos tény, hogy városunk napról-napra halad, és pedig előre nem hátra. Az utcákon minden felé uj magánházak, a város közepén pedig impozáns városháza emelkedik, szóval szépül erősen Halas. Csak épen az éjjeli világításunk ragyog még mindig lassan pislogó mécses gya­nánt. Már pedig sokan vannak, akik csak éjjel érnek rá szétnézni magok körül, s ezeknek föltétlenül szükségük van erősebb kivilágításra, mert máskép hogyan szemléljék megelégedéssel épülő és szépülő városukat ? Mikor a villanyvilágítást bevezették, nem tudom miért rendezték úgy, mint az most van. T A R C Z A. Egyszer . . . Egyszer talán, hogy a világra jöttem, Valaki megátkozott engem. De másvala'íi százszor is megáldott, Hogy el tadjam viselni azt az átkot. Hiába volt bár sokáig az áldás, Viert nem éreztem, csak sorsomnak átkát. De egyszerre az átok lett hiába, Megszületett a lelkem boldogsága! re voltál az, te bubánatos asszony, > mellém áltál, hogy csapás ne riasszon. >zomoru arcod első mosolygása 1olt az én lelkem vágya, álmodása. 'zép kék szemednek csendes, enyhe fénye, ett az én szivem édes reménysége! Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos l HORVÁT GYULA. \ •r Eldugott szűk sikátorok pazar villanyfényben úsznak, mig élénk, mozgalmas, széles utcákon pokoli sötétség tátong felénk. Ott, a hol senki se jár, barátságos viilanyfény csalogatja az em­bereket, emitt a hol folyton járnak-kelnek a sötétben hangos magyar miatyánkkal ütődnek egymásba a vidám magyarok. Miért van ez igy? Talán azért, hogy hát oda kell a lámpa, a hol nem járnak, csak azért, hogy igy kedvet kap­junk arra járni, ott meg, a hol úgy is soknak megy az útja, a sötótben is sokan járnak. Nem is hibáztatjuk mi ezt a nyakatekert logikát, csak mégis nehéz belátnunk az igazságát. Azért igen kérjük a t. Elöljáróságot méltóztassék meg­fontolni az ügyet, nem kaphatna-e világosságot teszem a Fő-utca és a többiek ott a Bessenyei porta körül, meg a temető melletti ut végig, stb. stb. ♦ Erre az lehet az ellenvetés, hogy igen ám de az sok pénzbe kerül. Akkor, ha igy van, az lenne a legjobb megoldás, hogy mikor szép holdvilágos esték vannak, nem kell meggyujtani a drága utcai lámpákat, s igy legalább mégis, ha sötét van a természettől több felé világítha­tunk mesterségesen. Meg aztán arra sincs semmi szükség, hogy a Kossuth-utcával szemben a Fő-utcán ég egy ivlámpa, s alatta, vele egy oszlopon egy kicsiny villanylámpa. Egyik ott föltétlenül fölösleges. Szerelmesen ha karjaidba vontál, Igazabb szivet nem tát semmi oltár! És igy haladtunk ketten át az élten, S voltál üdvöm, imádságom, éltem! És megmaradtál mindörökre ennek, Tőlem már, édes, el sohsem vehetnek! Szomorú arcod édes mosolygása, Az én lelkemnek ma is legszebb álma ! Szép kék szemednek csendes, enyhe fénye, Most is belát a szivem közepébe! Csókos ajkadnak biztató szavára, Ma is hiszek az igaz boldogságba‘1 Szerelmesen ha karjaidba vonnál, Szentebbet nálad nem látna az oltár! Mert szent vagy, hit vagy, igaz vagy örökre, Bár néma sir könyázott röge föd bel Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., ne­gyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Ezzel kapcsolatban megemlítjük még, hogy a Iámpagyujtási rendszer botrányos. Sok helyen örülünk, ha 9 óra után néha égnek már a lámpák. Mennyivel jobb lenne minden lámpát egyszerre gyújtani a vilianyteleprői. Vagy ez nem lehet ? Nem folytatjuk már tovább, de nem áll­hatjuk meg, hogy úgy ne végezzük, mint a hogyan kezdtük : „Uraim! Több világosságot!“ Aristides. Ref. egyházi ügyek. Már vagy három számunkban ismertettük a dunamelléki ref. egyházkerület Halasra ki­küldött számvevőjének jelentését, a mely épen nem kedvező színben tünteti föl a kibontako­zás eredményét. A halasi egyháztanács maga is terjesztett föl egy jelentést a most végző­dött őszi egyházkerületi közgyűlésre, a mely­ben pontonként cáfolni, helyesbíteni igyekezett a számvevő jelentését. Azonban az egyházke­rületi közgyűlés számvevője jelentését fogadta el hitelesnek a s a midőn erre a jelenlevő Babó Mihály magának és vele egy nézetlen levő társainak lemondását helyezte kilátásba, Nagy Dezső, egyházkerületi ügyész fegyelmi vizsgálat elrendelését kérte az egyháztanács ellen, a mit a kerület egyértelműen meg is S a ki veled, én angyalom, megáldott: Az Ur, az Isten legyem mindég áldott. S mert jöttél, hogy felold rólam az átkot — Ki reám mondta, az is legyen áldott.! Válaszúton . . . A Geodyek nagy, családi ebédlőjében vacsorá­hoz terítettek. Szokatlan fénynyel, a régi jó napokra emlékeztető pompával készültek egy szükebb körű családi ünnepélyhez. A nap hőse, akinek tiszteletére az ereklyeként őrzött ezüsíedényekeí megszellőztették korban, a harmadik fiú Geody Csaba volt. Innen-onnan hat esztendeje, hogy valamely szo­morú családi kényszernek engedve elhagyta hazáját és Amerikába vándorolt, Nem szerencsét próbálni ment 6 az uj hazába ; a Geodyek szerencséje elúszott mesés vagyonukkal együtt, amikor dobra került az ősi birtok, kastély könyvtárostul, fegyver és képgyűjteményestül. Amit megmentettek, az csak a puszta élet volt és a tizen- egy egészséges Geody csemete. A csapás hírére egy levél érkezett messze Ame­rikából. Az asszony öcscse irta. aki már harminc éve Csókos ajkadnak biztató szavára, Újra hittem az igaz boldogságba‘ Fényképész! 1HEMR8CH JÓZSEF Halason az ipartestület udvarán ké­szít: Platin aquarel, mignon, medalion stb. képeket. Kiváló szakértelemmel készít Collirozott (színezett) és matt képeket. Képnagyítás és festészeti műterem. LEVELEZÖ-LAP FELVÉTELEK. Olcsó ár! Tessék kísérletet tenni! Olcsó ár!

Next

/
Thumbnails
Contents