Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-25 / 39. szám

KISKUNHALASI ÚJSÁG. A kitűzött célt, hogy a különböző fajokat ismertessék a nagy közönséggel, felhívják gyü­mölcseinkre a budapesti és vidéki kereskedők figyelmét, ügyesen szolgálta a rendezés s bi­zonyára helyi termelőinket is nagyobb figye­lemre, szakértelemre és több befektetésre fogja buzdítani a kiállítás sikere. A református egyház ügyei. E címen közöltünk már két részletet az egyházkerületí elnökség által kiküldött kerületi számvevő vizsgálatáról és felterjesztett jelenté­séből. A most folyó dunamelléki ev. ref. egy­házkerületi közgyűlés hétfői ülésén bizottságot küldött ki az ügy megvizsgálására, a bizottság jelentésének kapcsán fog határozatot hozni. A ref. egyház tanács maga is terjesztett fel a közgyűlés elé egy kinyomtatott jelentést, amely­nek csak nehány pontjában van, lényegesebb eltérés a hivatalos vizsgálattól. Mind a kettőt jövő számunkban fogjuk ismertetni a kerületi határozattal együtt. Most csak egy részletét közöljük a hiva­talos jelentésnek, a mely ékesen bizonyítja, hogy a Babó Mihály féle 10 százalékos adó nem volt elégséges eddig sem a költségek fe­dezetére s az összegubancolódott „kibontako­zás“* már csak a rendszeres államsegély húz­hatja ki a sárból. A halasi ref. egyház költség előirányzat reali­tásának megállapítása az 1903, 1904 és 1905 évi számadások alapján. /. Bevétel. {Tényleges.) 1903 évben az előző évi pénztári ma­radék: 6925.25 К 63911.79 1904 évben az előző évi pénztári ma­radék : • 9604.37 К К nélkül . . . 31414.29 1905 évben az előző évi pénztári ma­radék: 1.10 К nélkül 37152.45 Összesen: 132478.53 //. Kiadás. (Tényleges:) 1903. évben . . 54307.42 1904. évben . . 41017.56 1905. évben . . 35050.92 Összesen: Maradvány: ///. Bevétel. (Valóságos jövedelem 130375.90 210263 ■) 1903. évben . . 19633.34 1904. évben . . 17358,20 1905. évben . . 18040.05 Összesen: Ha most a tényle­ges bevétellel a va­lóságos jövedelmet ossz eh as on Híjuk kitűnik, hogy töb­bet költöttek az 1903. évben . . 44278.45 1904. évben . . 14056.09 1905. évbenr . . 17009.77 összesen : Ha ezen kiadási többlet fedezetéi a számadások alap­ján vizsgáljuk kitű­nik, hogy erre for­dították. Az 1902. évi pénz­tári maradékot Az 1903. évben el­adott ingatlanok árából .... Az 1904. évben ala­pítványokból . . A Topán Istvánná hagyományából . A Rerefundált ala­poktól elvett 16169 K-ból .... A kisajátított Bük- könyösi föld árát Halas, 1906- junius 18-án. Sógor Endre, egyházker. 55031.59 75344,31 6925.50 34570.- 4639.78 8000. ­15000. 2506.— számvevő. — Továbbá a czárnőt Asztrachanba. a kalama- gambai kolostorba kell szállíttatnom, hova öt a cár száműzte. Néma csend honolt a teremben, mintha senkisem volna benne, pedig Pahlent hatvan egyén állta körül. — Kostantin és Miklós hercegeket szintén e! kell fogatnom, kik a várban fogják bevárni a további parancsot. — Tehát az egész császári család eifogatására ki van adva a parancs, — szólt Benningsen, — és Pahlen gróf lesz szives önöknek a parancsokat meg­mutatni. Palilen kivette a zsebéből a cár által Írott pa­rancsokat és megmutatta. Mint szobrok állottak a vendégek, arcukon a kíváncsiság, a félelem és harag indulatainak vegyü- léke gyengén pirosló foltot kezdett előidézni. — Végre uraim nézzék a névsort, mely önök neveiből áll és mely alá cár sajátkezűleg ezt irta: „A fentirt nevek tulajdonosai március 23-ikán éjiéi­kor indulnak, mint örökre számiizöttek Szibériába.“ Most a falióra elkezdte ütni a tizenkettőt. Kívül­ről az Izsák templom órájának ütései hallatszottak be a szobába, minden ütés hangja, halványabbá tette az arcokat, melyekről a harag pírja eltűnt, hogy a rémület szürke színének adjon helyet. —Farkasverembe csaltál bennünket, vén róka, — ordított egy rendjeles részeg ur, kit különben a rémitő hir hamar kezdett kijózanítani. — Halál a vérebre — ordították és fegyvereik­hez kaptak. — Megálljunk urak, — szólt Pahlen és kezé­vel intett — még nem olvastam el mindent. Ekkor Pahlen zsebébe nyúlt, kivette Sándor ál­tal írott kegyelmi okiratot és fölolvasta. — Most választhatnak, uraim; vagy rögtön in­dulnak Szibériába, az ólombányák fenekére, honnan többé soh?. vissza nem térnek, vagy jönnek az én és Benningsen vezetése alatt a Mihály palotába, hol a cárt letesszük, azután önöKre ismét az udvari kelle­mes élet, a kitüntetések várnak. Válasszanak ! — Le a cárral! — Csendesén- urak! A palotaőrséget ma a Se- meiaefszki-ezred képezi, ők a mi embereink. Menjünk — Menjünk, — szóltak a többiek, kardjaikat felkötve. Az égen komor, szürke felhők kergették egy­mást, kísérteties félhomálylyal árnyékolva be a földet melyet még kemény hó borított. Itt-ott látszott ki a felhők szakadékai közül egy- egy bágyadt fénylő csillag, e!-e!íünve, mint kialudni akaró mécs világa. Csendesen haladtak az összees­küdtek a Mihály palota felé. A sorompók lebocsátattak. A Semenefszki ez­red csendesen beereszté őket. Tompa dübörgést keltett az elszánt hatvan férfi lépte a hosszú folyosókon. A kis csapat Benningsen vezérlete alatt a cár ajtajához ért. — A cár hadi tanácsra ide rendelt, szólt Ben­ningsen határozott hangon a komornyikhoz, — nyisd fel az ajtót! A komornyik nem engedelmeskedett, rosszat sejtve, kiáltani kezdett. A két őrhajdu kardot rántott. Kardcsapások alatt vérzettek el a hü szolgák urok küszöbén. A cár a zajra felébredt. Benningsen hangját meg­ismerte. Hallotta aztán komornyikának segélykiáltását s pár jajt és az ajtó zárában a kulcs fordulását. Helyzete borzasztóságát rögtön felfogta. Nem volt elég lelki ereje a veszélylyel szembe nézni, gyáván az ágy alá bujt és a spanyol falat elébe húzta. H I R E K. Szolgálati jubileum. Knoblauch Sándor a Glayton és Sutthleworth mezőgazdasági gép­gyári cég igazgatója legutóbb e cégnél való működésének 40 éves jubileumát ünnepelte. A cég személyzete a jubilálót, ki úgy mint eddig tovább is megszokott pontossággá! és lelkiis­meretességgel látja el ügyeit, ez alkalomból a legszivélyesebben üdvözölte. Jótékonyság. Nemesszivü ismeretlen két darab húsz koronás aranyat küldött szerkesztősünkbe oly kéréssel, hogy azok egyikét egy róm. kath. vallása szegény árva iskolás fiú, — másikat pedig egy mó- zes vallásu szegény árva iskolás leány téli ruházatára fordítsuk. Az aranyakat illetékes helyre megküldöttük. A követésreméltó nemes cselekedet nem szorul di- csérejtre ! Pajor Ödön Kolozsvárott. Mint az összes Ko­lozsvári lapokból olvassuk — Pajor Ödön kiváló baritonista énekes, kit városunkban is számosán is­mernek, egy csapásra meghódította Kolozsvár mü- értő közönségét, napról-napra nagyobb sikereket ér el. Pajor Erkel Ferenc nagy operájában „Bánk-báp“- ban mutatkozott be, Tiboré szerepét játszván. A sze­replésről többe kközött igy ir a Kolozsváron megjelenő »Ellenzék“ : „Pajor Ödön ujjonnan szerződött tag Ti­boré szerepében tehetséges és képzett énekes színész­nek bizonyult. Szépen és kifejezően énekelt“, — Mi is gratulálunk szép sikerhez.“ A vármegyei alispán ur rendelete értelmében a magún mének vizsgálata f. év dec. 15-én d. u. 2 órakor a vásártéren fog megtartatni. Felhívja a hatóság ennél fogva a hatóság mindazokat kiknek birtokában olyan 3 éven felüli mén van. melyet köztenyésztésre hasz­nálni szándékoznak, hogy azt a városi állatorvosnak /. év október hó 15-ig annyival is inkább bejelentsék, mert újabb vizsgálati határnap nem fog kitüzetni. Ez alkalomból figyelmezteti a hatóság az érdekelteket, hogy mindazok ellen, kik tenyészigazolvány nélküli ménjeiket köztenyésztésre használják, a kihágási eljá­rás meg fog indíttatni. Vizsgálati dij csakis azon mé­nek után jár, a melyeket a bizottság tenyésztésre al­kalmasaknak fog találni. Ló és szarvasmarha díjazás. A Kis­kunhalasi gazdakör f. hó 23-án d. e. 10 óra­kor a vásártéren a vármegyei gazdasági egye­sület támogatásával a következő dijakat osz­totta ki : Tehenekért: 1. dij 25 korona Zseny István, II. dij 15 korona Szecsödi István, 111. dij 10 korona Ónodi János. Lovakért: 1. dij Az ajtó kinyílt s azon az összeesküvők nehányja kivont karddal rohant be. Kivonszolták a cárt az ágy alól, s ő most ott térdelt gyilkosai előtt és kegyelmet kért tőlük. Hasztalan! Vannak utak, melyeken végig kell mennie annak, aki egyszer rálépett. Kívül a folyosókon zaj támadt, A gyilkosok meg­rémülve futottak szét, csak Benningsen maradt hely­ben, s a menekülni akaró cárt kardja hegyéve viszatartotta. A gyilkosok visszatértek. Pál kardhoz kapott és védte magát. Isszonyu viadal fejlett ki á szűk háló­szobában. Az éji lámpa feldőlt és kialudt, mikor Ben­ningsen a másik szobából világot hozott be, akkorra Pál cárnak már agya be volt zúzva és nyakkendőjé­vel meg volt fojtva. Reggel Pahlen gróf Sándor cárt az erkélyre ve­zette, hogy az összecsődült népnek az uj cárt be­mutassa és a cár alattvalóitól az első tisztelgést el­fogadja. Tántorgó léptekkel jött ki Sándor az erkélyre. — Szégyelem magamat a nép előtt, — suttogá Sándor. — Bátorság felség, — válaszolt Pahlen rendit- hetlen nyugalommal, — csak hárman haltak meg. Most már Sándor a koronát fejére tehette, de azt az éjjet, mely neki koronát szerzett, többé el nem felejthette. Boldog sohasem volt.

Next

/
Thumbnails
Contents