Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-11 / 37. szám

37. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. szeptember 11. Tr KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÄT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., ne­gyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. zője, a nemzeti fejlődésnek — bármily kismér­tékben is — részese, együtt mozgatója lesz. Aki az élet számára nevel, nem nevelhet úgy, hogy neveltjének az életet mozgató ener­giákról nem ad oktatást, kitanitást, útmutatást. Sok a panasz a középiskolára, nevezetesen a gimnáziumra. Többek között, hogy nem ta­nít hasznos ismeretekre, hanem teletömi a ta­nuló fejét elavult dolgokkal. Túlterheli a ta­nulókat stb. Nem tehetvén célom e néhány sor­ban a különben is minden emberi munkánkat befolyásoló gyarlóságainkat megvilágítani, hitem szerint ha csak egy atommal is járulok a jelen alkalommal nemzeti nevelésünk nagy matériájá­hoz, csak polgári kötelességemet vélem telje­síteni. Az iskolai foglalkozás a nevelésnek csak egyik része, a másik a szülői ház feladata, dolga. Vrtatrrí ugyan lehetne, e kettő közöl me­lyik a fontosabb, melyik az irányadó. De az már kétségtelen, miszerint az egyéni szép élet széppé teszi a család életét, a jól rendezett családok százai irányt adnak a községi fejlő­désnek, a községek evolúciója megteremti az egész nép egészséges társadalmi életét. A társadalom, ez a láthatatlan és alakta­lan erő, mint levegő a benne levő tárgyakat, folyja körül a köz- és magánélet valamennyi szervét, megnyilatkozásának valamennyi formá­ját. Üdvös vagy káros leheletét ráleheli szel­lemi, erkölcsi és anyagi állapotokra, a politikai, tudományos, művészeti, nemzetgazdasági ala­kulásokra. Vele szembe szállni, előle kitérni alig lehetséges. Hatását irányítani mégis leg­szebb feladata a magasabb eszme szolgálatába szegődött minden embernek. Az egyéni élet ethikai alapjából mint középpontból, nyomást gyakorolni a közvetlen környezetre, ezek össze­tételéből a hatást átvinni a periferikus részekre : mindenkinek szociális és erkölcsi kötelessége. Nevelési szempontból legközelebbi fontos­ságú a közvetlen környezet, a községi társa­dalmi élet helyes kialakulása. Ha szemlét tar­tunk a különböző társadalmi területeken, nagy különbségeket veszünk észre. Vannak városok, melyekben erős a hazafias érzés; vannak, me­lyekben a valláserkölcsi felfogás élénkebb, mint más helyeken. Egyes helyeken a botrányhaj- hászat napirenden van, másutt közöny, ethikai érdekek iránti érzéketlenség uralkodik. Egyiket emeli szorgalma, vállalkozó szelleme, másikat pangásra kényszeríti bátortalansága, lassúsága. Mindennek hatását megérzi az iskola, a nevelés szent ügye. Ezért a jól rendezett tár­sadalomnak nem utolsó feladata, hogy a leve­gője körében élő, fejlődő ifjúság előmenetelére üdvösen működjék közre. A társadalom eluta- sithatatlan kötelessége, hogy érdeklődéssel ki­Iskolai évfordulóra. Nem sablonos formaság az, ha a tanév elején az iskolát ünnepiesen köszöntjük. Az is­kola nekünk nemcsak tantárgyak lemorzsolója, nemcsak olyan oktató intézményünk, amelyben az ifjúsággal diszciplínákat dolgoztatnak fel, hanem a nemzeti jövendő termő talaja is. Nem­csak a tantárgyakba sűrített tudás-anyagot rek­lamáljuk tőle fiatalságunk számára, hanem a nemzet gondolkozásának kiformálását is tőle várjuk. Az iskola tanítványait nemcsak a ma­guk élete számára neveli, hanem a nemzet és a világ élete számára is. Az ember a polgári kötelességek, a pol­gári érzés, a polgári tudat médiuma. Az állam­polgár az ő nemzete, országa sorsát intézi, bárha csak atomja a tömegnek. De az atomok­tól függ a materia élete. Nem a tantárgyak tanításának módszere, nem a tanrendszerek sorsa érdekel és izgat bennünket ilyenkor, az iskolai év kezdetén, ha­nem az a kíváncsiságunk, hogy az iskola ugyan­csak uralja-e a polgáreszmét? A közösség esz­méje egyre terjed, uralma egyre hatalmasabb lesz, a polgárideál egyre mélyebben meggyö­kerezik, vájjon minderről tud-e az iskola ? Már pedig az ő tanítványa a közösségnek tagja, az államnak polgára, az emberiség együttér­T A R C Z A. ­Várom a levelét . . . Várom a levelét; várom, de hiába, Nem írja, nem küldi az én szivem párja. Pedig egy sorától mindent elfelednék: Lelkemnek fájdalmát, szivem sajgó sebét.., Csak küldené levelét. Kérdezem a felhőt... Csak könnye hull ream. Ahogy tovarohan fergetegnek szárnyán. Mintha azt mondaná: »Szép nyaradnak vége ... Minden letarolva, minden széjjel tépve I . . . he várj levelére! Költői nekirugaszkodás. Folyó hó 1-én vén ember szokása szerint kora­hajnalban felébredvén eszembe jutott, hogy az én ked­ves komám Baksay Sándor a hírneves költfl 74 éves korában milyen talpraesett latin verssel üdvözölte a „Budapesti Hírlap“ szerkesztőjét. Elábrándoztam. Ir­galmas Isten! most hatvankét esztendeje légyfogókat vésegetvén a halasi gimnázium padjába szörnyű kín­lódással költöttem ki utolsó latin versszörnyetegemet. Azóta a versírás réme még álmaimban sem környé- kezeU meg. Dehát képes volnék-e még 79 éves ko­romban ez egykorihoz hasonló elmeszülöttet világra hozni ? Kedvem szottyant megpróbálni. Mikorra fel­keltem elkészült eszemben a következő üdvözlet és fordítás«: Carissime Compater I Qui tenes hircinam ripam nunc sede cumana Te Janum gratulor gracilis modulator avenae Divnm te vatem invenesque senesque salutant Qui mine Piscinae calcant ’fertilia rura. Calend. Sept. *n. 1906. tui amamtisslmus GALLIMATH1AS. m : pr’ Kunszállási Bakérparton most aki uralkodsz Janusként salutal zabsxárszsip gyatra zenésze. Téged — a nagy költöt — mind üdvözöl apraja-nagyja Aki Halas város termékeny téréiben jár. A föntebbiek magyarázatául a gyöngébbek ked­véért megjegyzem: Ez az üdvözlet nem a püspök, nem az akadémiai tag, nem a hírneves költő, hanem az én kedves komámnak Baksay Sándornak vagyon adresszálva, azért a koma latin nevére okvetlen szük­ségem volt. De mivel a Cicero et comp társas cég, ezt a szót elfelejtette meggyártani ezelőtt 2000 évvel, kénytelen voltam a francia Compére formájára a Com­pater szót megremekelni. Bocsássa meg bűnömet a nagyszemű Jupiter. Miklós a nyakas kunszent kézzel-Iábbal rugda- lózott az ellen, hogy latin tógába bujtassam s a hexa­meter kemény igájába foghassam. Elvégre kénytelen voltam kunszállási Bakérpartnak elkeresztelni, mivel­hogy Kunazent-Miklóson a Bakér húzódik keresztül. Cezinge János Mátyás király korában pécsi püs­pök s Janus pannonius irői álnév alatt kitűnő vers­iró volt. Gellimathias latin szójáték s badar szófia beszé­det jelent. Egy kis csavarintássai Gál Mátyásnak is fordítható s ezen alakjában Arany János \ojtina Má­tyásával áll szellemi rokonságban. Gál Lajos. Fényképész! IHEMR1CH JÓZSEF Halason az ipartestület udvarán ké­szít: Platin aquarel, mignon, medalion stb. képeket. Kiváló szakértelemmel készít Collirozott (színezett) és matt képeket. Képnagyítás és festészeti műterem. _____LEVELEZŐ-LAP FELVÉTELEK. Olcsó ár! Tessék kísérletet tenni! Olcsó ár!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents