Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-14 / 33. szám

KISKUNHALASI ÚJSÁG

az első erősebb támadásra elbukott 1453-ban. Megvédelmezte azt a magyar nemzet és nem az elesett Bizánc. Bár mi is elbuktunk a küzdelemben, de bukásunkban is megőriztük po- tentialis energiánkat, mig Bizánc holttetem lett.

Nem akarjuk Bizáncnak egyetlen érdemét eltagadni, melyet az ókori klasszikusok munkáinak megőrzésével szerzett. Ezért mindenesetre nagy hála illeti meg, de talán mégsem akkora, mint a szakemberek a maguk kicsinyeskedő szempontjukból hiszik. Ennek a megőrzésnek és Bizánc bukásának köszönhetjük a renaissanceot, a szellem fölszabadulását. Ezt a történelem részrehajlatlanul kiemeli és soha sem is tagadta. S a mi érdeme még akad a büszke Bizáncnak, annak följegyzésére elég üres lapja van a történet Írásnak, s ez mind nem jogosítja föl őt arra, hogy talán bizony a középiskolai tanulók rontassanak irodalmának tanulásával.

Bizánc hívei Angliát említik, mint a klasszikus tanulmányok klasszikus földjét. Igaz, hogy az egész Nyugaton nem intensivebb a görög nyelv tanítása mint ott. Olvastam esetet, hogy egy londoni hentesmester üres óráiban Thuky- didest olvasta. Szeretem hinni, hogy eredetiben, s hogy sok ilyen eset fordul elő. (Magyarországon is tudok érettségizett hentest, de az aligha olvas ma már ókori írót.) Egy Aeschilus, Sophocles, Plato nevelő és léleknemesitő hatását senki sem tagadhatja. Én is szeretném a görög irodalom tanítását nálunk olyanná tenni, mint Angliáé, de nem hitegetem magam hazug álmokkal, hogy azt halottaiból föltámaszthatjuk. Történeti és nevelő hatása van az ókor görög irodalmának, de többet attól sem várhatok.

Az a tény, hogy Anglia az ó-görög irodalom remekeinek ismeretét megkívánja műveltebb fiaitól, nem lelkesíthet bennünket arra, hogy mi a bizánci irodalom háromnegyedrészben a nagy tragikusokból szedett-vedett drámáival, s más nem éppen kiváió szeilemi termékeivel foglalkozzunk. Ezt sem Anglia, sem Amerika nem teszi. Ez az érv úgy hat, mintha valaki a mechanika elveinek nagyszerűségéről beszélve azt indítványozza, hogy ennek következtében tanítsuk az optikát.

Én megengedem, hogy Romanosz himnuszai remekművek, hogy a bizánci stil gyö- nyörü és eredeti, de hisz’ a zsidó középkori

irodalomban szintén remek hymnuszok és más müvek vannak; meg a spanyol irodalom csak ezerszer küiömb mint a bizánci; a madagasz- kári benszülötteknek is nagyon csinos és érdekes dalaik vannak — s ezeket még sem akarjuk hozzánk „közelebb hozni.“

Van nekünk fontosabb dolgunk is. Az egyetemen ezerszer égetőbb szükség van pl. az angol irodalom tanszékére, mint a bizánciéra. S úgy látszik arra sem telik.

Fölösleges nekünk mindig csak a múltról regélni. Nem ér az semmit! A múlt kiesett a mi hatalmunkból, csak a jövő lehet még a mienk. Ezt kell biztosítanunk, erre kell minden erőnket fordítani. Miért járjunk imádkozni a korhadt bizánci templomokba, mikor az 41et naponkint uj meg uj küzdelemre hí, s ha megvívtuk ezt, hálánkat szebb és nagyszerűbb templomokban is leróhatják?

Nagy József.

Városi közgyűlés.

A tisztviselők fizetésének rendezése.

Tegnap délelőtt került a városi közgyűlés elé a város „Szervezési szabályrendelet“-ének módosítása és a tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet s a városi szolgák, cselédek fizetésének rendezése illetve felemelése.

Mivel a szervezési szabályrendelet-tervezet az adózó polgárokat különösen a tisztviselők felemelése szempontjából érdekli, főleg ennek ismertetésével fogunk foglalkozni.

Az uj tervezet, melyet a városi tisztikar és tanács állított össze, a tisztviselők fizetését az eddigi 33 ezer s néhány száz korona helyett 50000 kor.-ban állapította meg, emelkedés tehát majdnem 18 ezer korona, a segéd és kezelőszemélyzet tagjai illetőleg pedig 200—200 korona, a szolgákat pedig 100—100 korona fizetés- emelést vesz irányzatba a tervezet.

Az Így tervbevett fizetésemelés bizony körülbelül 20 százalék újabb pótadót rótt volna a város nyakába s ezzel ismét visszatérhettünk volna az 1903-ik évi 139 százalékos pótadóra, s igy a város polgárainak nyakába csak újabb terheket rótt volna a tervezet. De nézzük most a kérdés másik oldalát s azt fogjuk találni, hogy a fizetésemelés elől nem lehetett kitérni, mert a tisztviselő kar egyes tagjai, a kezelő- és segédszemélyzet oly nyomorultul vannak fizetve, hogy a mai megélhetési viszonyok, a roppant nagy áremelkedések korában, bizony abból a csekély fizetésből megélni kvalifikált, jobb sorsra érdemes embereknek nagyon nehéz. Ha meg követeljük, hogy közhivatalainfutkosnia és mindenféle fárasztó testgyakorlatokat végeznie, mig a kis leány végképp ki nem merült.

S a házastársak e nemes versengése igy ment több napig, s Margit nem tudta, mitől rettegjen in- kábbb, nagynénje lélekölő tanitásától-e, vagy pedig a gyámja által rendezett tornázásoktol, melyek meg testileg gyötörték el.

V.

Egy napon a nő még tudományosabb volt a szokottnál, s az úgynevezett „szellemi képzés“ két óráná is tovább tartott, Margit feje zúgott, fájt, s alig bírta nagybátyját követni az „erősítő mozgáshoz“.

Künn hideg éjszakai szél fújt, de a kis leánynak nem volt szabad magát kényeztetni és felöltőt venni, hadd tanuljon dacolni az idő viszontagságaival, csak úgy lehet erős, edzett.

S a fér] most is, mint mindig, versenyezve nejével a buzgalomban, csak akkor vitte haza, mikor a kit leány lángoló arccal, elfúlt lélegzettel, a széltől át meg átfujva összeroskadt.

A férfi nagyon bosszús volt az elkényesztetett, hitvány gyermekre, kit karon kellett haza vinni, s a ki most, mikor már annyi ozont és húst elfogyasztott és éppen megerősödött volna, beteg lett, csupa kényességből.

Neje is nagyon felindult Margit ellen, kinek betegsége : csak egy parlagon hagyott, elkényeztetett lélek durva hálátlansága!

— Mennyit fáradtunk vele, mint gondoskodtunk lelki-testi javáról, s végre is minden igyekezetünk hajótörést szenvedett az 6 konokságán! — sopánkokat hivatalnokaink jól s lelkiismeretesen töltsék be, kell, hogy azoknak létkérdését úgy intézzük el, hogy azok azokkal legalább némileg meg legyenek elégedve.

Látjuk tehát, hogy e kérdéseknél a város amúgy is szomorú anyagi viszonyai s a tisztviselőkkel szemben való humánus érzelem összeütközésbe kerülnek. E kérdéseknek elintézése, a különbözet kiegyenlítése volt feladata a városi közgyűlésnek, a melyről az alábbiakban számolunk be:

9 óra felé lassacskán gyülekezni kezdenek a képviselők s halkan tárgyalnak, beszélgetnek a közgyűlési terem előtt. Néha egy-egy hangosabb szó hallatszik ki: „Már ugyan minek emelnénk a fizetést, hogy annál több galambot lövöldözzenek meg Fehértón. Nem szavazunk meg semmit“. A hangulat tehát olyan, mint a régi jó obstrukciók idejében a képviselőházban. Bezzeg megszavaznak most mindent. A polgárelem már 9 órára egybejött, úri részről azonban nem nagy az érdeklődés, alig jelenik meg egy pár kaputrokos ember, általában sajnálatos tény, hogy az intelligens elem nem sokat törődik a város közügyeivel, még az ilyen fontos kérdések sem tudják odacsalni.

Fél 10 órakor hallatszik az elnöki csengő s megkezdődik az ülés.

Az előadó.

Kovács Károly városi főjegyző ismerteti a sza- bályrendcleti tervezetet, nem valami nagy türelemmel hallgatják a beszédét, sokszor közbekiáltanak, különösen mikor a numerusokat olvassa, akkor tiltakoznak erélyesen a fizetésemelés ellen. Már akkor lehetett látni, hogy a humanus érzelmen a másik szokás szerint győzedelmeskedett.

A vita.

Qyulai István szólal fel először az előadó után s ajánlja pártjának helyeslése közben, hogy vegyék le a napirendről egyszer és mindenkorra a fizetésemelést, mert abba a város jelenlegi vagyoni viszonyai között nem mehet bele. Istenem, hát a szegény tisztviselői kar még azt sem érdemli meg, hogy helyzete javításán vitatkozzanak 1

Dr. Babó Mihály módosításai.

Gyulai beszédét követő zajban Babó dr. emelkedett fel szólásra s a zaj csillapulta után tartalmas beszédében elmondja, hogy ő a merev visszautasításnak nem barátja s habár ő a tanács tervezetét nem fogadja el, mindamellett a tisztviselők mai helyzetén javítani akar. Uj javaslatot terjesztett a közgyűlés elé a mely szerint 6 a tervbe vett 50 ezer koronában meg- állapittatni szándékoit tiszti fizetéseket 42800 koronára javasolja redukálni, a segéd- és kezelőszemélyzet s a szolgák, cselédek tervbevett fizetésemelését helyben- hagyja. Javaslata és a tanács javaslata között 7200 korona a különbözet. Indítványa többeknél tetszésre talált, nagy hiba volt azonban, hogy 6 maga az indítvány tevő, ki esetleg még indítványa érdekében

dott a nő. — De annak is csak te vagy az oka, fordult aztán férjéhez, egy uj eszmétől megkapatva, mert hisz te mindig azzal álltái elő, hogy milyen gyenge, milyen satnya, s aztán mégis addig hurcoltad, fárasztottad a hideg szélben, mig tüdőgyulladást kapott.

— De, te meg az unalomig azt erősítetted, hogy a teste erős, edzett, az egészségi séták hát nem árthattak neki. Hanem az, az: a lelke gyönge, a mit te jól tudtál, mert hi3z számtalanszor bizonyítgattad és mégis úgy túlterhelted az eszét tudományokkal, hogy most agyvelőgyulladást kapott!

Margit pedig azalatt a mellékszobában egy pam- lagon feküdt a lagnagyobb lázban. Forró ajka sóvárogva esdett egy kis vizet, de senki sem adott neki. megtört szemei hiába kerestek valakit a szobábai/ mert senki sem volt ott. Egyedül hagyták, elhagyatva feküdt. Anyja leküzdte a halált, hogy ápolhassa, kedves rokonai felé sem néztek, de lármáztak, vitatkoztak felette és a felett, hogy melyik a leghelyesebb nevelési rendszer, melyet egy iiy hibákkal és hiányokkal biró gyermeknél üdvösen lehet alkalmazni. Margit még betegen sem lehetett békében; pedig a láz is gyötörte; egy ideig csak a hideg falhoz nyomta égő arcát, de végre már úgy sem tűrhette a roppant hőséget. El-elakadó lélegzete olyan volt, mint a tűz; feje lángolt, s úgy érezte, mintha egy nagy szöget vernének homlokába: minden ütés égő kint okozott és fájt, remegett tőle egész teste.

Föltántorgott és kinyitotta az ablakot. A beömlő friss levegő enyhitőleg fogta körül, s a hideg éj úgy vonzotta magához.

IV. fi

g

Kedves gyámjai pedig minden reggel élőbbről kezdték a vitatkozást; az volt egyetlen foglalkozásuk ^ és valódi odaadással űzték. ^

Ha a férj távol volt, az otthon maradt nő oly g lázas nyugtalansággal várta, mint a szerelmes leány ti ifjú kedvesét, s ha az aztán megjött, rögtön uj erővel kezdtek vitatkozni, mintha csak azt is ki kellene pótolni, mit a rövid távoliét alatt elmulasztottak. Mert a szerető férj is csupán azért sietett haza, mivel ott 8; egy mindig csatakész és hozzá egészen méltó ellen- ^ felet talált hűséges nejében; s csupán e tudat tette b neki vonzóvá, kívánatossá az otthont.

n

Margit is kimerithetlen tárgy volt, mely felett uj ^ érdekkel folytak napról-napra a csátározások. De végre ц már a szavakkal nem is elégedtek meg, s tettekkel akarták állításaik igazságát bebizonyítani. v

Margitot behívták; nagynénje maga elé állította fc és büszke fenséggel arcában, elkezdett egy másfél á óráig tartó rögtönzött értekezést, melyben valóságos szellemi olasz-salátává kevert mindent, a mi eszébe h jutott: pszychologiát, filozófiát, metafizikát, kozmog- к ráfiát, az absztrakt morált és több effélét. Szegény é gyermek kínos figyelemmel hallgatta nagynénjét, addig n hallgatta, mig feje egészen elszédült bele; s mikor az végre elhallgatott, Margit egészen kábultan, éppen annyit sejtett e tudományokból, mint tanítónője ; azaz éppen semmit.

Akkor nagybátyja ragadta meg kezét és vitte ki к magával a szabadba, a hol addig kellett parancsszóra h