Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-31 / 31. szám
'i'll, évfolyam. — 31. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. Julius 31. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos KORV Á T GYŰL A. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre (5 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Agr ár s z о ciaiiz m us. Vidéki kis városokban általánosan elterjedt babona, hogy a szocializmus minden törvényes állapotot és rendet felforgató intézmény, mert egyes vagyonra szomjas emberek által föntartott intézményeknek tartják, a történelmi fejlődés ezen stádiumát. Ennek egyrészt a tudatlanság az oka, másrészt egyes érdekelt körök koholmánya, mely buzgón igyekszik terjeszteni és ápolni ezt a badar fölfogást, Meg fogjuk látni, hogy akatholikus papoknak menynyire érdekében van a szocializmusnak minél gyűlöletesebb színben való feltüntetése. Haza- fiatlanság vádjává', nemzetköziséggel vádolják a magyar szocializmust, holott a magyar föld- mives szocializmus és a külföldi ipari szocializmus végcéljukban nemcsak hogy nem egyeznek, hanem homlokegyenest ellenkeznek egymással. A külföldi ipari szocializmusnak célja a kollektivizmus, vagyis a tőkének lehetőleg minél kevesebb kézben való egyesítése a verseny csökentése szempontjából, a magyar földműves szocializmus pedig a magyar tőkének vagyis a földneK parcellázása, hogy az óriási kathoükus papi domíniumok és hitbizományok földarabolva a kisgazdák, a nép kezébe jussanak. A magyar agrárszocializmusban is két irányt különböztetünk meg, a szocialista kisgazdák és a mindinkább tömörülő földmunkások küzdelmét. Természetesen ez érinti legjobban a gazdák zsebeit, a földmunkások jogos küzdelme az óraszámra való dolgozásért, mint ahogy az az épitő munkásoknál s más ipari munkásoknál is van. Hogyne keserítené el a földmunkást, micor látja, hogy az épitő munkás dolgozik na- lonta 10 órát 6-tól 6-ig 2 órai megszakítással s fizetnek neki érte 4—5 koronát. Ő pedig dolgozik virradattól alkonyaiig, naponta 14—15 órát; ezért maximum három korona napszámot кар. Holott az ő munkája százszorta nehezebb is, fontosabb is mint az ipari munkások munkája. Az ipari munkások sztrájkja megközelítőleg sem okoz annyi kárt az országnak, mintha a földmives munkások sztrájkban állnának érdekeik megvédéséért. Maguknak a gazdáknak érdeke tehát a föld munkások helyzetének javítása. Ezzel általános emberi szempontból is humánus cselekedetet teljesítenek, hazafias szempontból is fontos munkát végeznek a népjóíét elősegítése által, a mi pedig természetes alapja a népműveltség fejlődésének. Csakhogy persze a zseb. Az uralkodik még a hazafiságon is. A bugyeliáris elnyeli a honfiúi érzelmeket. Hadd maradjon csak a paraszt buta, annál jobban ki lehet használni. Szerencsére a szak- szervezetek kezdik már észre téríteni a munkásokat. A föld munkások országos szövetsége is szervezi naprol-napra fiókjait az ország minden részében. A másik szintén nagyfontosságu szocialista küzdelem nálunk a kisgazdák küzdelme a nagybirtokok, hitbizományok és papi deminiumok ellen. Az első szocialista képviselőt Szegvár küldte a magyar parlamentbe. A szegvári kisgazdák küldték ezt a képviselőt, hogy harcoljon az ő eszméikért. Szegvár ugyanis egészen körül van véve óriási terjedelmű mágnás birto- kokkkal, a melyeket sohasem parcelláznak föl. S bármennyi pénze legyen is a kisgazdának, földhöz nem juthat. A mágnás egy talpalatnyi földet sem bocsát ki kezei közül. A papok még kevésbbé. Pedig az országnak jó nagy része papi dominium. A nagyváradi püspök több mint százezer forint egyenes földadót fizet. Elképzelhető mekkora földbirtok lehet az, a mely után ennyi egyenes földadót fizetnek. Az a hazafiatian bitang, a ki a földre éhes kisgazdák titáni küzdelmét nem pártolja az országnak óriási hányadát kezökben tartó mágnások és egyházfejedelmek ellen. A hiíbizonyányok több millió holdra rúgnak Magyarországon. Az persze eszébe sem jut a kormánynak, hogy az ilyen középkori feudális intézményt megszüntetné. Hogy az ördögbe is. mikor a miniszterek között is vannak hitbizományos mágnások. Eötvös Károly minapi programmbeszédjében említette Deák Ferenc azon mondását, hogy arra vigyázzatok csak, hogy az ország kormánya a papok és mágnások kezébe ne kerüljön. Neki is ezért kell most mandátumot vállalnia szocialista eszmék fölkarolásával. Grünwald Béla ez a nagyeszű és mélyen- látó historikus kimutatta, hogy Magyarországnak a külellenség után a legtöbb bajt a mágnások okozták. A tulipános grófok egyre hirdetik a magyar ipar pártolását, de eszébe sem jut egynek sem gyárat alapítani. Egy magyar grófnak derogál gyárigazgatás gondjaival vesződni, de az nem jut eszökbe, hogy Morvaországban egy királyi hercegnek olyan vasgyára van, mely igyekszik minél jobban elárasztani Magyarországot gyártmányaival. T A R C Z Л. Temetőben. A „Kiskunhalasi Újság“ eredeti tárcája. — mint a madár, melynek kicsiny lett a régi fészke - elhagyva az iskolát, kiléptünk az élet rideg porond jára. Finale. Némuljon el kobzom mostan mindörökre Nem daliok én többé már szerelmi dalt, A te jóságodnak alig halvány lükre Lenne bármi szépen zengene e lant. Szépséged varázsát nem tudnám leírni, Gyönge arra toliam, a régen merész, De imádni foglak s örökre szeretni, Szivem édes vágya mindig csak te lész! Éjszemed világát ha rám veted, édes, Dobbanva felel rá keblemben a szív . . . Te vagy a boldogság, magad vagy a szépség, Mindenem, csillag, mely szinte vakít. Lobogó szerelmem csak nő az idővel . . . Mégis . . . Némuljon el ez ócska koboz, Ha angyali zengést csalnék ki belőle, Te rólad méltó dalt írni nem tudok. n. j. Irta: Nagy György Tihamér. Lágyan susog a szellő a fák lombjai között, regélve fecsegve az elmúlt, de el nem feledett regéket. Szomorúan bólinígatnak érintésére a temető fűzfái, édes illatot árasztva adják tovább a virágzó akácok titkukat. Mi szép is ily nyári éjszaka a temető. Mi fenséges itt, járva a sírok között vissza idézve az elhunytak porladó, vagy talán már el is porladt ismerőseinket, szeretteinket. Mért is szeretem én a temetőt, mikor reá borul az éj, a néma éjben nézve az ég csillag koszorúit, úgy tetszik mintha az Isten közelebb volna itt hozzánk mint máshol. Lassan haladok a sírok között, ma is, mint annyiszor szoktam csendes nyári éjjeken, egy frissen hantolt sir előtt állok meg, önkénytelen ide vonz valami, egy bizonytalan homályos emlék, egy elhalt, de vissza-vissza térő érzelem, mely azt súgja, azt susogja, nekem is van itt helyem. Megállók itt, s nézve a hantokat, belátok az itl nyugvó, itt pihenő, ifjún elhunyt barátom kopirsó- jába. Nem. Tovább, belátok e porhadó szívbe, érzem, hogy itt lebeg körüliem lelke, olvasok a szív a lélekbe gyászos regét, de nem ujjat. Látom magam előtt úgy mint megismerkedtünk, gondtalan gyermekségünk napjaiban. Látom, mint egymás mellett ülve jó s balsorsban egyaránt, egymás mellett kitartva, együtt koptattuk az iskola padjai!, s végre midőn szárnyra kelve Itt elváltunk, hogy ne találkozzunk többé, utaink kereszteztek egymást, te mentél jobbra én balra s találkoztunk a sirnál. Egy célért, egy eszméért, egy ideáléit küzdöttünk mindketten, e cél szent s nemes volt, méltó hozzád, méltó nemes lelkedhez. Előttem látlak mint szemedben a vas akarat, arcodon az ideálisan tiszta szent hevület kinyomatával elindultál az előtted ismeretlen százfejű szörnyeteggel a világgal megk zdeni. Nem nézted ki ellen indulsz, túlbecsülted erődet, azt hitted képes leszesz megállni a mai előítéletekkel telt önző rideg világ vásári zajában, látlak mint hánynak-vetnek ide stova a prédára éhes tömegek, mint rágalmaznak, mint támadnak becsületed, tisztességed, életed ellen a mai kor kiváltságos urai. És te ennyi baj, ennyi visza között rendületlenül kiizdesz célodért. Lassan-lassan megismered, de egyben meg is gyűlölöd a világot. De félre e sötét e bus képpel. Felemelem a leplet boldog napjaidról is — mert az Is voltál bár csak pillanatokig. — Látlak mint sétálsz a virágzó hársak alatt, karodon vetetve azt, ki kezében tartá életedet. Látlak mint a rétre érve lelép egy csomó egyszerű kék virágot, mint mosolyogva nyújtja át neked e virágot, a „Leányliűséget.“ Azt t in mint esküdé, hogy szeret, hogy tied lesz vagy senkié s vallomásait csókkal pecsételő meg. Te elmentél. Ő itt maradt. Az idő egyre telt, lassan peregtek le a napok,
