Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-03 / 27. szám
ШИИ8 Ш KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre. 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Pályaválasztás. Л tanév bezárulásával mindenkor fölmerül az a nagy, nehéz kérdés, hogy az ifjúság minő pályára lépjen, melyik téren célszerű haladni és melyik téren lehet boldogulni. A szülők, kik a legnagyobb áldozatot hozzák gyermekeik érdekében, latba vetették erőiket, képességeiket támogatták, segítették fiaikat, aggódva csüngnek ezen az összebogozott, zűrzavaros kérdésen: mi foglalkozásnak adja magát a gyerek ? Ha a középiskolák végeztével érdemes tovább taníttatni, hát taníttatják, h? nem mutat komolyabb hajlandóságot a rejtélyes tudományok iránt, hát kereskedőnek, iparosnak vagy másnak adják. Annyi tény és ezzel a köriil- ménynyel minden szülőnek számolni kell, hogy jóra nem vezet, ha a fiút oly pályára erőszakolják. amely iránt az se kedvet, se hajlandóságot, se tehetséget nem mutat. Ha nem érez képességet, erőt, ambíciót a tovább tanulásra, kár iskoláztatni s le kell mondani a szülőnek arról a szép tervéről, gyönyöiü reményéről és és legforróbb vágyáról, hogy a fiúból tanár, orvos, ügyvéd vagy mérnök legyen, — szóval: nagy ur, előkelő egyén, tekintélyes pályán működő férfi váljék belőle. Ha nem megy a dolog, fölösleges minden kísérlet, erőfeszítés, serkentés és buzdítás. Idővel belátja maga az ifjú is, hogy köny- nyedén vette tanuló korában az életet, ami nem is volt élet, csak játszi, gondtalan vidá.nságu nyitánya a tulajdonképeni életnek. De még helytelen nézete az a mai szüléknek, hogy egyre-másra, szinte válogatás nél- к ül diplomás embereket akarnak fiaikból nevelni, mikor manapság tuizsofolás, tultengés jván ezeken a pályákon s ha ennek-annak sikerül is boldogulni való kimagasló kvalitásai, figyelmet keltő tehetsége révén, — ezrekre rúg a szellemi proletárok, ezrekre megy a tengődő, sovány jövedelmű diplomások száma, kiknek számos évi tanulása, képessége és ismerete egyáltalán nem áll arányban jövedelmükkel, egzisztenciájukkal, keresetükkel. Tehát nem oly fényes egészen az értelmi, az előkelő pálya, mint ahogy a laikus szülők vélik. A külsőség után ítéletet mondani nagyon bajos, mert az sok mindent rejt: but, bánatot, silány megélhetési viszonyokat, rossz sorsot; és helyesen is van, hogy nem nézhetünk mindig a kulisszák mögé, mert akkor borzalmas dolgok szemlélői volnánk sokszor. Láthatnók, hogy hány meg hány diplomás ur úszik nyakig adósságban, a fojtó gondok aláássák lelki ! nyugalmát, gátolják hivatása teljesítésében és jennek következtében kötelességét mulasztja, a lelkiismeretesség szertefoszlik, letér a jó útról. Nem keil tehát a szülőknek szégyenkeznie, ha gyermekéből jóravaló iparos, tisztességes kereskedő válik, mely pályákon szorgalommal, munkakedvvel és becsületességgel meg lehet élni. Való igaz, hogy nálunk (s e tekintetben a Kelet közelsége érezhető) bizonyos tekintetben lenézik az iparost, kereskedőt, fitymálva, cinikus hangon beszélnek róluk, valami alantosabb, I éppenséggel megtűrt foglalkozásnak veszik, amelyet szükséges rossznak tartanak. Már pedig jobb ma egy dolgozó csizmadiának lenni, mint holnap egy munka hijján tengődő fiskálisnak. E tekintetben a közmondásnak igazat kell adnunk. Azonban az iparos pálya megválasztásánál is jól kell mérlegelni, hogy minő iparágon működjék az ifjú. Mert vannak egyes ágazatok, melyeken a leghatározottabb tultengések mutatkoznak, miért is azokban különösen tekiritélyes a munkanélküliek száma. Ha a szülők nem fognak annyira idegenkedni gyermekeiket az ipari, kereskedelmi pályára adni, amelyeken hasonlókép lehet ösme- reteket, műveltséget, tudást, sőt hírességet szerezni, akkor talán nem fogják annyira és oly mértékben becsmérelni e foglalkozási ágazatokat, melyek éltető elemét képezik az államnak, a nemzetnek s akkor egy lépéssel közelebb fogunk jutni a müveit Nyugathoz. A tulipánmozgalom hatása a gyakorlatban. A nemzeti szellem sötét sejtelmének a hatása alatt nyílt ki a tulipán, ez a szerény kis virág, mely az utolsó pillanatban sietett az alkotmány megmentésére Gyengéd lelkű főúri nők találták meg a virágos kert zugában, akik leginkább érzik át a magyar léleknek és a magyar históriának a fenségét. Kiadták a jelszót, hogy tűzze keblére minden honleány és minden honfi a tu.ipánt. Akié tulipánt feltűzte, arról tudja mindenki, hogy igaz magyar s kész az alkotmány védelmére a legnagyobb áldozatra is. így lett ez a kis virág összetartásunk fokozója épen akkor, midőn a legnagyobb veszedelem fenyegetett bennünket. T Á R C Z A. Lenge szellő. Lenge szellő, játszi szellő Read bízom titkomat, Szállj cl messze, messze földre, A szép magyar Nagyalföldre S mit rád bíztam általadd. Mint az illat, mint a pára, Hangtalan szállj, csendesen. Mondd el híven, mondd el ottan : Ifjú szivem érte dobban S rá gondolok szüntelen. Ha meghallgat, ne késlekedj' Szállj vissza sasszárnyain: Hadd halljam meg izenetét, Hadd tudjam meg, nem tépte szét Legédesebb álmaim’. De ha ajkán, rózsás ajkán Gúnyolódó hang fakad: Szállj el akkor, szállj máshova, Ne tudjam meg soha, soha, Hogy szeretnem nem szabad. Az ördög bibliája. A partié megalakul. Tizenegy után hangos lesz a klub. Az urak már vacsoráztak vagy még ott ülnek együtt az asztal körül és ropogtatják a csemegét. Egyik-másik még feketét iszik, de már rágyújtott a karvastag Havannára. A sarokban a cigány huzza. A Pali gróf odakiált: — Hej Béia, a Zsazsa nótáját húzzad ! Azt, hogy : Én a pásztorok királya Legeltetem nyájam, Nem törődöm semmi gonddal, A szivemben nyár van . . . A másik percben mar durognak a pezsgős palackok. A Pali gróf a Moät et Chandont szereti, a cremant rosé-t. Az első üvegről, vagy másodikról még tudja az ember, hogy ki huzattá, a többi már jön magától. Egy óra múlva olyan lesz az asztal mint a mand- zsuriai harctér. Csupa leszerelt és elhallgatott batéria Az emberek hangosak, a cigány duhaj nótát húz és i italnak már cognac járja, vagy Whisky and Soda. Egyszerre csak kiböffenti valaki, amit a többi már várva vár: — Urak, csináljunk egy kis jeut! A macska, akárhonnan hajítják le, a talpára esik, j a kaszinói vacsora, akárhogyan kezdődik, jeu a I vége. Mennek hát föl a terembe. Piros arccal, csillogó ! szemekkel, némileg ingatag léptekkel. Valaki elkiáltja: — Komornyik teríteni . . . A többinek is van rendelni valója. Egy friss üveg pezsgőt rendel az egyik, tiz pohárka jégbehű- tött cognac-ot a másik. Most jövök én, aki nem a pásztorok, de a kár- I tyások királya vagyok, s egy ideig szintén legeltetem I nyájam. Persze h izuról jövök, egy órával előbb bújtam ki az ágyból, megfürödtem hideg vízben s nem ettem eg, ebet, csak egy kis sonkát, teával, rum 1 nélkül. Nagy halióval fogadnak és invitálnak rögtön : — Ülj le. Irt van egy jó helyecske számodra. Hidegen felelek : — Nem, fiuk, csak játszatok nélkülem. Még nem is ettem vacsorát, mert a fejem fáj, s le se ülhetek, mert vár a babám. De egypár percig azért nézem a játékotokat. S valóban odaálok nézni. És tanulmányozom a játékosokat. Az öreg kártyást nem szeretem ; az kitanult, higgadt, néha flegmatikus. És öreg ember okos ember, az ritkán viszi a bőrét a vásárra. A fiatal, a szenvedélyes, az ugrándozó játékos, — az a jó. Ha egy kicsit be van csípve, még jobb. Ha közben is iszik, akkor a legjobb. Nézem messziről a játékot. Néha teszek is egy tétet. Ha fölajánlják a bankot, esetleg tartom is. De ilyenkor óvatosnak kell lenni. Akinek nem jár a kártyája, arra nem fogadok, a szerencsés bankár ellen nem tartok. Azt is tudom bölcsen, hogy a kártya népi úgy változik, hogy egyszer A nyer, aztán B, aztán
