Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-20 / 25. szám

1906.

szükséges összegeket; sőt módjában állt a központi hatalomnak, hogy az 1902. III. t.-cz. alapján tényleges kezelése alá vett vármegyei alapok részben felhasználásával legalább egy időre illuzo- riussá tette az adó megtagadás hatását.

így lett a törvény az önkormányzati elv gyakorlati érvényesülésének megöíőjévé, s minthogy a kormány és azt támogatott többséggel szemben annak idejében hiába hangzott el a figyelmeztető szó — most azonban a tények emelik fel tiltakozásukat a törvény fenntartása ellen — azért, hogy a közérdek a jövőben is fenyegető veszélytől megszabaduljon, s a törvényhatóságok az őket nemzeti érdekből is megillető jogukhoz hozzájuthassanak, sürgős közérdek, hogy az 1902. III. t.-cz. hatályon kiviil helyeztessék azért is, mert átszámoláskor mindenki meggyőződött a vármegyék pénzkezelésé- , uek tisztaságáról.

II. Közigazgatási indokok:

Az 1902. évi III. t. ez. indokolásában különösen két érv van felhozva az államosítás szükségessége mellett, ezek egyike az, hogy a vármegyei pénzkezelésben a bizalom megingott; másik az, hogy a számviteli eljárás nem felel meg a modern élet követelményeinek.

Az életből merített gyakorlat nem adott igazat ezen feltevéseknek, mert a kifejezett gyanúsítást a vármegyei pénztárak állami átvétele alkalmával szerzett meggyőződés alap nélkül valónak igazolta, köztudomású lévén, hogy az ország 63 vármegyéje közül csupán háromban észleltetett kisebb mérvű szabálytalanság.

Ezen felül a számvitel moderné tételében egy hajszálnyi javulást sem tapasztaltunk, a mennyiben ma is a régi vármegyei számvevőségek által használt szabályok vannak érvényben ; a mely különösen azt bizonyítja, hogy a régi módszer mégis csak jó volt, mert maga az állami számvevőség is ezen a nyomon halad tovább.

A törvény indokolásának egyik kimagasló Ígérete az volt, hogy a számvevői testületet értelmileg becsesebb anyagból fogja megalkotni ; s kérdjük bevált-e ez az Ígéret ? Nem, mert bár kevés kivétellel a régi elleniekből, de egyben a pénzügyigazgatóság hason képzettségű s a közigazgatás számvevői teendőire nézve nem mindig értékes anyagból alkotott testület által láttatnak a számvevői teendők el.

Nyilvánvaló tehát, hogy a pénzkezelés s a számvevőség államosítására egyáltalán szükség — legalább az óletbeléptetett alakban nem volt. _____

K

iskun-Halas helyi értesítője.

Politikai szemle.

A külügyminiszter expozéja — melyet a delegáczióban terjesztett elő — rávall szerzőjére. Hiányzik belőle minden, ami Magyarországnak állami létét sejtetné. Uralkodó eszméje az összbirodalmi rendszer amelytől az osztrák ezopf szabadulni sem nem akar, sem nem tud,

Hiányzik az előterjesztésből minden vonatkozás, mely reánk és érdekeinkre előnyös volna, s a külügyminiszter mintha irtóznék ettől, sohasem említi Magyarországot hanem következetesen a monarchiáról beszél.

Szerencsétlen kijelentéssel jellemezte a külügy-ininiszter a szerb-, bolgár és maczedon kérdéseket, s ráfogásokkal élt különösen Szerbiával szemben, ami valótlannak bizonyulván szégyenlhetne magát a külügyminiszter.

Nem igen lehet hitelt adni a külügyminiszternek abban, midőn magát úgy tünteti fel mint aki a rendnek és czivilizácziónak őre a Balkánon, mert köztudomású, hogy Maczedóniában nagy része van abban, hogy a szabadságukért rajongó szerbeket és bolgárokat a török pusztíthatja.

A delegáczió szenvedélyesebb kitörés nélkül tárgyilagos kritikát gyakorolt a külügyminiszterrel szemben, nem tagadta azonban meg — mint tervezve volt — a külügyi költségvetést, mert úgy lett informálva, hogy gróf (íoluchovszky Agenor a nyár folyamán lemond, s igy a vele szemben kifejezésre jutott bizalmatlanság az utód helyzetét nehezítette volna.

Szerintünk kár kímélni a külügyminisztert, mert rászolgált a bizalmatlanságra. s csak póldaadással lehet fékezni az utód eljárását is.

*

Wekerle Sándor miniszterelnök mint pénzügyminiszter a múlt héten mutatta be a kópviselőházban az 1906. évi állami költségvetést.

Az óriási anyaghalmazt oly könynyedsóggel és biztossággal kezelte', hogy mindenkit meggyőzött miszerint teljesen tisztában van az ország pénzügyi helyzetével, s ismeri mindazokat az erőforrásokat amelyek okos kihasználásával nem csak fenn lehet tartani az állami kiadások és bevételek közötti egyensúlyt, hanem lehetséges oly közhasznú befektetés is létesíteni, amely mig egyrészről munkát, s ezzel keresetet biztosit, másrészről újabb foglalkozási teret biztosit számos egyénnek és pedig úgy, hogy az állam nemcsak rá nem fizet a befektetésekre, hanem azok még a tőke kamatain túl bizonyos nyereséget is hoznak.

június 20.

E folyó évi költségvetés a dolog természeténél fogva úgyszólván, a múlt másolata, de már is sejtetni engedi, hogy a jövőben más egészséges, öntudatos nemzeti pénzügyi politika fog következni, ami sok áldásnak lesz ki nem apadható forrása. ❖

A delegáczió hadügyi albizottsága letárgyalta a közös hadügyi költség előirányzatot, amely a tényleg igénybe vett összegeket tünteti fel.

A tárgyalás során határozatiiag kimondta, hogy a katonai szükségleti czikkek a quóta arányában Magyarországon szerzendők be. Ez jogos és törvényes kívánság.

A közös hadügyminiszter ud- avriaskodva Ígért mindent, azonban kötve kell hinni a németnek, mert az az igazság látszatával tud felruházni olyat is, arai uem az.

Ott van p. o. az alapítványi helyek betöltésének kérdése. [Jgy tűnik fel, mintha a magyarok a tisztképző intézetekben kellő arányban lennének felvéve az alapítványi helyekre. Pedig nem uuy van. Magyarnak tüntetik fel az itt született katonatiszti fiukat, — az osztrákokat és a horvátokat, mert ily czélból ezeket „magyarhonosnak“ szerepeltetik, pedig legalább is 9/10-ed részük nem magyar, de sőt magyarul sem tud.

Ezeket mind komoly megvizsgálás tárgyává kell tenni a delegáczióban, mert nem szabad tűrni, hogy az ország pénzén idegenek nőjenek a nyakunkra és szorítsák ki a magyar ifjakat tisztes katonai állásokból.

*

A jövő ’ irányát jelzik azok a kívánságok, melyek a delegáczió albizottságában elhangzanak s hisz- szük, hogy a többségben határozattá is emeltetnek.

Fontos mindjárt az, hogy az aratási idő alatt szabadságoltatnak azok a katonák, akikre nincs múlhatatlanul szükség a hadseregben. Ennek többféle irányban jó hatása lesz. Egyrészről munkaerőt ad a szorgos időre, másrészről keresetet biztosit a katonának s igy szabadulása idejére lesz neki mi felett rendelkezni, nem kell a más keresetét apasztania.

A méntelepek magyar pénzen tartatnak fenn, jogos kívánság ennélfogva, hogy azok ne a közöshadsereg, hanem a m. kir. honvédelmi miniszter rendelkezése alá tartozzanak.

Indokolt az a kívánság is, hogy egy vasúti ezred is helyeztessék el Magyarországon.

Pittreich közös hadügyminiszter meghajolt a kívánságok elölt, megígérte azok teljesítését. Elvárjuk a delegácziótól és a magyar kor-