Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-16 / 20. szám
190«. május 16. Politikai szemle. Az országgyűlés megnyitása elé élénk érdeklődéssel néz mindenki, nem annak formaságai miatt, hanem azért, mert a trónbeszéd, mely a király ajkáról el fog hangzani, bizony- uyára érinteni fogja a közelmúltban lezajlott eseményeket, s mert kell, hogy az irányitó kijelentéseket tartalmazzon a jövendőre nézve agy, hogy a magyar nemzeti állami élet fejlődése biztosítva legyen. Nem szavak kellenek most, hanem a tényeknek olyszerű megállapítása, mely a jogbiztositás mellett lehetővé teszi a fejlődést a közügy minden részében. De élénk az érdeklődés még azért is, mert a kormány terveit a miniszterelnök kötelességszerűen felfogja tárni a törvényhozó testület előtt; s akkor módjában lesz mindenkinek megalkotni a maga véleményét arra nézve, hogy a politikai életben állt-e be rendszerváltozás és hogy megfelel-e a kormány programja a közönség várakozásának. Szerintünk daczára annak, hogy a kormány csak átmenetileg vállalkozott az állam ügyeinek vezetésére, — kell hogy a halaszthatatlan s ezúttal változtatást nem tűrő feladatok teljesítésén kívül — megjelölje a minisztérium azt az alapot, melyre az ország jövendőjét fektetni akarja ; s minthogy a nemzet kifejezett akarata a 67 helyébe a 48-at állította, — természetes és jogos az a kívánság, hogy a kormányzat a negyvennyolczadiki alapra helyeztessék át, s az átmeneti minisztériumnak az a hazafias feladata, hogy ezt előkészítve lehetővé tegye. * A német császárnak uralkodónknál tervezett látogatása alkalmából, a német lapok és hivatalos körök jónak látják menteni Vilmos császárt azzal a felfogással szemben, mely szerint a nemzeti küzdelem alatt a német császár Magyarország ellen foglalt állást, s főkép neki tulajdonítható, hogy a király a magyar vezényleti nyelv ellen oly merev álláspontot foglalt el. Ez a mentegetődzós igazolja a felfogás jogosságát, s méltán feltűnő, hogy az a német császár, aki a budai várban mondott toasztjával elragadta a a magyar közönséget, mely előtt nemzetünk igaz bárójaként mutatta magát akkor, midőn jogainkért a törvény és az alkotmány alapján küzdöttünk, a magyar követelések ellen foglalt állást. Tudjuk, hogy a politika változatos irányt követ, és hogy az uralkodók politikája kiszámíthatatlan, mi azonban úgy vagyunk meggyőződve, hogy az a német császár, aki szövetséges társunk, vétett a politikai Kiskun-Halas helyi értesitője. erkölcs ellen akkor, midőn előbbi és nyíltan hirdetett álláspontjával szemben titokban a magyar ellen fordult, ennek belügyeibe hívatlanul befolyást gyakorolt azért, hogy ezzel lekötelezze magának az osztrák császárt, s biztosíthassa magának az osztrák-magyar monarkiának a hármas szövetségben való bennmaradását, s megszerezze, aminthogy meg is szerezte, birodalma részére az annak előnyös kereskedelmi szerződést. * A horvát tartomány gyűlésen, annak a napokban történt megnyitása alkalmával elhangzott kijelentések folytán az ottani rezolucionista pártot, — mely Magyarországnak barátja — úgy iparkodtak feltüntetni, hogy szövetkezni fog a Staresevics- párttal, mely magyar ellenes. A rezolucionista párt indokoltnak látta, hogy saját álláspontját küldöttsége által a magyar politikai vezérférfiak előtt tisztázza, s a horvát tartomány-gyűlés leendő elnöke Medakovics, — a párt alelnöke Tuskan, és Potocsijak horvát képviselő — kikhez Supiló Ferencz fiumei hir- lapiró is csatlakozott — felkeresték a minisztérium tagjait, kik közül Kossuth Ferencz, gr. Apponyi Albert és Polonyi Gézával hosszasabban tárgyaltak. Helyes utat választottak a horvát rezolucionisták azzal, hogy közvetlen érintkezésbe léptek hazánk vezető fórfiaival, mert csak igy lehet létrehozni a kívánatos megértést, amelynek folyományaként azután helyesen el lehet intézni a Magyar- ország és a Horvátország közötti kérdéseket úgy, hogy Szent-István birodalma egységének és épségének sértetlensége mellett a horvát autonómia úgy érvényesülhet az ő területükön, amint azt a magyar állam érdekeinek sérelme nélkül maguk a horvátok óhajtják. Csak igy lehet közmegnyugvásra elintézni a fiumei és a dalmát kérdést is, melyek mindinkább előtérbe tolulnak. * Az osztrák kormány újra a bukás szólón áll. Hohenlohe herczeg miniszterelnök nem képes a választói reform kérdésében támadt ellentéteket elsimítani, ezért misszióját befejezettnek látja, s megbízatását vissza akarja adni az uralkodó kezébe. Ez a miniszter változás Ausztria belügye lévén, önmagában minket nem érdekel, de kihatása lesz a magyar ügyekre nézve is, mert most már Ausztriában is parlamentáris kormányt kívánnak állítani, ami törvényes és alkotmányos követelmény, de ez főképp azért állittatik be, hogy élére olyan ember kerülhessen, aki : legelsőbben is a magyar kérdések elintézésére alkalmas, ami más szavakkal azt teszi, hogy Ausztriában alkotmányos utón folytatni kívánják Magyarországgal szemben úgy a politikai, mint a katonai és a köz- gazdasági élet terén azt a harczot, mely csak akkor szűnik meg, ha Magyarország önrendelkezési joga teljességének birtokába jut. Éppen azért hirdettük és hirdetjük mi azt, hogy gyorsan kell haladni a 48-as irány bevezetésével, s fenntartván e tekintetben az erős közvéleményt, oda kell hatni, hogy a kö^ös viszonyok Magyarország és Ausztria között megszűnjenek, mert csak úgy lesz béke, ha a két állam közötti kapcsolatot csakis az uralkodó személye képezi. Az országos függetlenségi és 48-as párt folyó hó 19-en szombaton, és folytatva 20-án vasárnap délután 5 órakor tartja meg a választás utáni első értekezletét. Az értekezleten bizonyára élénk eszmecsere fog lefolyni az ország helyzetét, a párt magatartását és a követendő politikát érdeklőleg. A függetlenségi és 48-as párt ugyanis mint többség egészen uj feladatok teljesítésére van kötelezve az országgal szemben, ezentúl nem csak az ellenőrzés, — hanem az intézkedés joga és kötelessége tartozik reá, s ebből a szempontból világosan meg kell határozni követendő magatartását egyrészről az átmeneti idő tartamára, — másrészről ezt követőleg. Nagy feladat vár tehát az értekezletre, s a párt daczára annak, hogy kebeléből három kiváló tagja miniszter, — nemcsak nem engedhet pogramjából, de sőt éppen azért, annak megvalósiflsa órdekéban hatékony intézkedések megtételét kell hogy sürgesse, mert bár az alkotmányos rend érdekében az átmenet idejére a kormány által elvállalt kötelezettségek teljesítését nem gátolhatja — mégis kötelessége az, hogy az átmeneti időt is arra használja fel, hogy programja gyakorlati érvényesülésének útjait már most megnyissa, kizárt lévén rá nézve az, hogy a jövőt illetőleg 67-es irányt támogasson. lírák. Gyászrovat. özv. Bikády Be- deknó szül. Katona Zsófia 85 éves korában május bó 10-én meghalt. Thuróczy István, nyugalmazott városi jegyző életének 72-ik évében f. hó 11-ón elhunyt. a megboldogult, ki hosszú évtizedeken át buzgalommal szolgálta a közügyét, már régen betegeskedett ugyan, azonban csak rövid idővel
