Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-21 / 8. szám
1906. február 21. Egy táborba magyarok! Van a magyarnak egy költeménye, nem is költeménye hanem imája, mely igy kezdődik : „Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel és bőséggel“ . . . Igazán nem volna csoda, ha elfelejtenék ezen imánkat, mert már idejét sem tudjuk annak, mikor volt jó kedvünk és váljon lesz e valaha bőségünk. Nem tudjuk, mert örökös har- czot kell vívnunk alkotmányunkért, a nemzeti szabadság, az önállóság és függetlenség elkeseredett harczát az osztrák császári hatalom zsoldosai, és a bécsi kamarilla ellen. Ez a mi harczunk nem uj keletű, történelmünk tehet róla tanúságot, hogy kezdete belenyulik a rég elmúlt időkbe, évszázadokba. A bécsi kamarilla és császári zsoldosai nem tagadták meg magukat most se, hűek maradtak évszázados hagyományaikhoz, a magyar nemzet elleni gyűlöletükhöz, az összmonarchia és nagyhatalmi ábránd hóbortjához ! Jelszavuk és törekvésük a magyar nemzet megrendszabályozása, alkotmányos szabadságának elkobzása, évezredes alkotmányának lerombolása. Törekvésük azonban kudarezot fog vallani, mert a magyar nemzet alkotmánya nem olyan vár, melyet ajándékba kapott királyától, mint kapták azt az osztrákok császárjuktól, a mi alkotmányunkat mi magunk szereztük magunknak, mi magunk építettük fel alapjából. Évszázadokon át verejtókes munkával hordtuk össze a mi várunk minden egyes tégladarabját, ezer és ezer magyar vitéznek vére volt ragasztó anyaga minden egyes tég- ladarabnak. Ezer esztendő óta sok vihart és vészt kiállott már ez a vár, de minél hevesebb volt az ellene intézett ostrom, minél több faltörő kost küldtek ellene, annál többen sorakoztak tömörültek annak védelmére, ügyet sem vetve a faltörő kosokra, melyek buta fejjel neki mentek a szikla szilárd vár falának önmagukat zúzva össze. Tanulhattak volna már a múltak emlékeiből az osztrák sógorok. Megtanulhatták volna már, hogy a magyar nemzet alkotmánya szent és sérthetetlen, hogy azt megnyirbálni, megsemmisíteni, ellene faltörő kosokat küldeni még muszka segitseggel sem sikerült, ideig óráig bókóba szoríthatták azt, de letörni, eltörni nem tudták. Úgy látszik, hogy már elfeledték a Lajthán túliak a vaskaucellár Bis- marknak azon történelmi nevezetességű kijelentését, hogy az osztrákmagyar birodalom súlypontja nem Becs, hanem Budapest! Úgy látszik elfeledték már azt is odaát, hogy a lojális magyar nemzet, már két Ízben mentette meg a Habsburg dinasztia részére a trónt; ez történelmi igazság, melyet letagadni nem lehet! Úgy látszik, hogy „Wien“-ben se nem tanultak, se nem okultak a múltakon és roppant feledékenyek is e mellett, mert különben nem izentek volna újból hadat a magyar nemzet ellen, nem küldenek faltörő kosaikat ismét a magyar alkotmány szikla szilárd vára ellen, hogy azt leromoblni megkíséreljék. Az osztrák zsarnokság, a kama- rilla, ez az abszolutizmussal szaturált, összbirodalmi hóborttól eltelt gőgös faltörő kos elhatározta, hogy meg- rendszabályozza a magyar nemzetet, hogy letöri jogos nemzeti küzdelmét, hogy elkobozza és lerombolja ezer éves alkotmányának szikla várát. Hát igazán nem tudja az ember nevessen-e ezen butasággal párosult szemtelenségen, avagy bosszankodjék-e ezen szemtelenséggel párosult butaságon. Hát mi egyiket sem tesszük, hanem felveszszük, illetve folytatjuk a harezot, ám lássuk ki az erősebb, az az egy táborba tömörülő 18 milió magyar-e, vagy pedig azok az esztelen, vén faltörő kosok, akik ostoba tanácsaikkal tévútra vezetik az osztrák császárt is, meg a magyar királyt is, megrendítvén ez által a lojális magyar nemzetnek királya iránti bizalmát, hűségét és ragaszkodását. Egy táborba alci magyar! Mutassuk meg ennek a sárga lében fürdő fekete szolgahadnak, hogy a magyar alkotmány és a magyar nemzet nem árúczikk, nem hízott ökör, melyet vaggon és kiló számra liferálhatnak a császár városba. Mutassuk meg, hogy magyarok vagyunk, hogy alkotmányunkhoz és jogainkhoz ragaszkodunk, hogy azokat elkobozni nem engedjük. Mutassuk meg, hogy inkább eszszük a „szenvedés és nyomor11 de becsületes kenyerét, mintsem felszedjük a császári zsoldosok és faltörő kosok dús asztaláról leszórt kalács hulladékot becstelenül. Egy táborba, alá hazáját és alkotmányát szereti ! Értessétek meg, világosítsátok fel polgártársainkat, hazánkfiait, hogy nincs német, horvát, sokácz, szerb, tót, román, vagy szász, hanem csak magyar állampolgár, értessétek meg velük, hogy mi testvérek vagyunk. Értessétek meg testvéreinkkel, hogy honpolgári jogaikat velünk együtt csak úgy és akkor gyakorolhatják helyesen, ha félre tesznek minden személyi tekinteteket, ha nem ijednek meg semmiféle fenyegetéstől, ha nem rettennek vissza semmiféle hatalmi szótól, hanem velünk tartva, egyedül becsületes szivük sugallatát és meggyőződésüket követve az ő jelszavuk is az lesz : „Mindent drága hazánkért.“ S ti anyák, kiknek gyermekeik vannak, kapjátok őket öletekbe, értessétek meg velük, szívassátok be az édes anya tejjel, dúdoljátok füleikbe, csókoljátok ajkaikra, sziveikbe a honszeretet szent és magasztos érzését, hadd lobbanjon lángra tőle piczi gyermek szivük és égjen bennük már gyermekkorukban ki- olthatlanul. Magyarok! szervezkedni és kitartani ez legyen a jelszó, és vér- telen harczunk meghozza az óhajtott sikert, a diadalt. Az igazság győzni, fog az ármány felett ! E g r y Béla országgyűlési képviselő. Politikai szemle. Beteljesedett! Amiről beszéltek, amit kétkedve hallottunk az bekövetkezett. Megkisééelték feloszlatni a képviselőházat és ez által letépték magukról a nemzeti ügy gaz árulói az alkotmányosságnak még vékony mezét is. Katonaságot rendeltek ki alkotmányunk megszentelt csarnokába, mert az hitték, hogy a szuronyok erejével el fogják hallgattatni tudni a magyar szivek hazafias meg- dobbanását. Az ördögi terv azonban csak részben sikerült, mert nemzeti képviselőink megtalálták a jogos tiltakozás törvényes útját és aczél karokkal védték ki a nemzet szivére sújtó csapást. Nyílt ülésben, törvényes alakban mondotta ki az országgyűlés, hogy véle önkóuyes utón tárgyalni nem lehet és róla tudomást nem véve felbontatlanul küldte vissza a király levelét azért, mert az nem az
