Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-07 / 45. szám
1906. Politikai szem!©. Az uj közös hadügyminiszter azon nyilatkozata, hogy a katonai létszámemelést szükségesnek tartja és ezt az úgynevezett paktum nem zárja 'ki, felszínre hozta a katonai kérdést, úgy, hogy a szombati gyűlésen a kópviselőházban interperlá- czió folytán eszmecsere tárgyát is képezte. Wekerle Sándor miniszterelnök újból kijelentette, hogy a magyar minisztérium a katonai létszámemelésre nem vállalkozott, azért felelősséget nem vállalt, de szükség esetén megfelelő nemzeti eilenórték fejében megtörténhetik, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Mi azt hiszszük, hogy az osztrák élelmesség eszelte ki azt, hogy a létszámemelés izgató kérdése oda dobassák a politikai kíizdtérre; meg vagyunk azonban győződve arról, hogy az osztrák számítás be nem válik, és a magyar országgyűlés ujoncz többletet nem ád, mert hiszen igy is munkáskéz hiány van az országban, tehát nem lehet elvonni a munkabíró erőket a polgári foglalkozástól, csak azért, hogy szaporítsák az állami eltartottak számát. Ne létszámemelésen, hanem létszám leszállításon törje a fejét a hadügyminiszter, ha azt akarja, hogy sikere legyen. * A folytonos, nagyrészben indokolatlan, sokszor erőszakoskodás folytán keletkező sztájkok, arra indították az érdekelteket, hogy a munkaadók szövetkezésével álljanak útjába a romboló hatásnak, s több kérvény érkezett az országgyűléshez egy sztrájk törvény alkotása iránt. A kérvények tárgyalása során történt felszólalások Polónyi Géza igazságügyi minisztert is megszólaltatták, aki nagyon helyesen jellemezte és értelmezte a sztrájkok természetét, s hatását, s kifogásol- hatatlauul jelölte meg általánosságban az e kérdés immár elodázhatatlan megoldása körül követendő irányt. Igaza van az igazságügyminiszternek, meg kell védeni a munkást a tőke s a munkaadó kapzsisága ellen, biztosítani kell a munkaszabadságot — de emellett büntető jogi felelősség megállapításával meg kell védeni úgy a munkaadókat, mint a dolgozni akaró munkásokat is a terrorizmustól, és biztosítani kell azt, hogy az elvállalt szerződésszerű munkát a munkás becsülettel befejezze. Tapasztaljuk, hogy sok munkás szívesen dolgozna, meg is van elégedve keresetével, de a lelketlen izgatok befolyása alatt álló szakszervezetek oiyan erőKiskun-Haias helyi értesítője szakoskodást fejtenek ki, hogy amelyik munkás akar is dolgozni, nem teheti, mert személyes megtámad- tatásnak teszik ki. Szóval gondolkodó embernek be kell látni, hogy a munkások hirdetett szabadsága zsarnoki hatalom alá került a szakszervezetek utján ; s bizony a zsarnoki hatalom nem a munkások zömének, hanem egykét kiválasztottjának és az agitátoroknak javára szolgál, s azzal is tisztába jöhetett mindenki, hogy ha egyszer az eddig tétlenül álló munkaadók szintén érdekcsoporttá alakulnak, s egységesen szervezkednek — hát akkor a munkások fognak rövidséget szenvedni, pedig bizony mondjuk, hogy megérdemli a jó és tisztességes munkás a védelmet, a jóakaratu támogatást, de ha törésre kerül a dolog a munkaadók és a munkások között, félünk tőle, hogy az utóbbiak és ezek között- éppen a jók fognak károsodni, mert ezek nem tudnak élelmeskedni. Vigyázzanak hát a munkások és jól gondolják meg, hogy kinek vezérlete alatt haladjanak. * A kópviselőház mentelmi bizottsága érdekes határozatot hozott a legutóbbi napok egyikén. Kimondotta ugyanis, hogy abban, hogy az 1904 évi deczember 13-án a kép- viselőházban történt rombolás ügyében a királyi ügyészség és a rendőrség egész sereg képviselő ellen bűnügyi eljárást indított, a képviselők mentelmi jogának megsértését látja, minek következtében azt az indítványt terjeszti a ház elé, hogy Plósz Sándor volt igazságügyminisztert. minthogy ő rendelte el, hogy Bánffy Dezső és társai ellen lázadás czimón bűnvádi eljárást indítsanak, helyezze vád alá ; továbbá Székely Ferencz koronaügyész, Pongrácz Emil, a volt budapesti főügyész, Géguss Gusztáv, volt budapesti ügyész, Kudnay Béla volt főkapitány, Tóth János rendőrkapitány ellen, a kik a bűnvádi eljárást foganatosították, részben a büntető, részben a fegyelmi eljárás megindítása iránt tegye meg a törvényes intézkedéseket. % Kiegyezés vámszerződéssel. A kiegyezés dolgában hir szerint a tárgyalások előkészítésével megbízott szakelőadók már teljes megállapodásra jutottak. A megállapodások eredményével úgy Ausztria, mint Magyarország teljesen meglehet elégedve. Ausztria nem emel többé kifogást Magyarország ama kívánsága ellen, hogy a monarkia két állama között való gazdasági viszony, kereskedelmi szerződés formájában szabályoztassók. Az osztrák kormány késznek nyilatkozott bizonyos feltételek melüovember 7. lett ehhez a megoldási módozathoz hozzájárulni. Magyarország utalva arra, hogy széles körökben felmerült az önálló vámterület iránt való óhajtás, azt kívánja, hogy a két állam között való gazdasági viszonyt ne csak 1917 tői kezdve, de már most szabályozzák A két állam tudja meg már most, mi fog 1917-ben történni, hogy ráérjen az esetleg szükségessé váló intézkedések megtételére. Mindkét államnak érdekében van, hogy ebben a kérdésben már most tisztán lásson, mert attól függ, hogy milyen álláspontra helyezkedjen a kiegyezési tárgyalások anyagához tartozó kérdésekben. Ezért a magyar kormány azon az állásponton van, hogy kész már most foglalkozni azzal, hogy inikép alakuljon 19017-től kezdve Ausztria és Magyarország között a gazdasági viszony. Ezt a kérdést tehát a két kormányak még a mostani tárgyalások folyamán okvetlen tisztába kell hoznia. 1 1 F 8 L Póttartalékosok kártalanítása. A képviselőház elhatározta, hogy mindazokat a nős és családos póttartalékosokat, kik az ex-lesben tényleges katona szolgálatot teljesítettek, kárpótolni fogja. Az ilyen kárpótlásra jogosult póttartalékosok nevei a hatóság által összeiratván, e jegyzék 8 napi közszemlére a főjegyzői hivatalban kitétetett, hol az bárki által megtekinthető. Az esetleges észrevételek ugyanott megtehetők. Halálozás. Loschitz Vilmos, Práger Ferencz apósa, Regőczén életének 75-ik évében f. hó 4-én meghalt. Hétfőn temették el nagy részvét mellett. Gyilkosság. Borzalmas gyilkosság történt a múlt hét végén Pirtó határán. Egy ember a két legény fiával vérlázitó kegyetlenséggel agyonverte vejét, és hogy az igazságszolgáltatás elől megmeneküljön, a holttestet a vasúti sínekre fektette, szerencsetlenségnek akarván feltüntetni a gyilkosságot — A rémes eset részleteiről a következőkben számolhatunk be olvasóinknak. Néhány évvel ezelőtt Muth Péter feleségül vette a nálánál igen sokkal fiatalabb Gyuricza Máriát, Gyuricza György tanyás gazda leányát. Egy ideig boldogan éltek, de aztán a fiatal menyecske hamarosan ráunt öregedő urára és máshol keresett szórakozást. Muth nyomára jött felesége hűtlenségének, mire napirendre került házukban a perpatvar, mely rendesen azzal végződött, hogy a menyecske elszaladt atyjának közel fekvő tanyájára,
