Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-03 / 40. szám
1906. október 3. Téglás Pál és neje Szemerédi Viktor megvették Bus Antal 1506 n. öl szőlő és szántóföldjét 700 koronáért. Halász Imre és neje Csikós Mária megvették Halász Lajos és neje Horváth Juliánná veteményes földjét 2()0 koronáért. Kolozsvári László és neje Csényi Juliánná megvették Csényi Jánosné és társa lakház és telekbőli illetőségét 1200 koronáért. Lehőcz Antal megvette Téglás József 55 n. öl szántó földjét 120 koronáért. Nagy Biró Imre és társai megvették Tegzes István 14 hold 97 n. öl pirtói tanyás birtokát 6400 koronáért. Tóth Töm. István és neje Kőházi Etelka megvették Mészáros Lajosné és társai lakházát és 90 n. öl telkét 600 koronáért. Felhívás előfizetésre. Október hó 1-jével uj évnegyed kezdődött; fölkérjük azokat, kik előfizetőink sorába lépni óhajtanak, és a kiknek előfizetése lejárt, hogy a megrendelést mielőbb megtenni illetve megújítani szíveskedjenek. nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. A lap ára helyben házhoz küldve egy évre 4 korona, vidékre postán küldve 6 kor. Tisztelettel: A kiadóhivatal. Közgazdaság. Budapesti gabonaárak okt. 2. Búza 13 k. 80 f. — 14 k. 75 f. — Rozs 11 k. 95 f. — 12 k. 35 f. — Árpa 12 k. 50 f. — 13 k. 20 f. — Zab 13 k. 50 f. — 14 k. 10 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Népesedési mozgalom. — szeptember 26. október 2. — Születtek: Jakab János és Ökördi Katalinnak Eszter nevű leányuk. Berger Ignáez és Ernst Annának Erzsébet nevű leányuk. Kun István és Csikós Judithnak Judith nevű leányuk. Nyúl István és Pörge Terézia Veronának Mária nevű leányuk. Király Gy. István és Nagy Apáti Juliannának Margit nevű leányuk. Hambalkó Erzsébetnek Péter nevű fia. ecjhaltak: . | Vári Szabó István 79 ""eves’ kor-; ban. özv. Czunterstein Hermánné Schwarcz Szeréna 54 éves, Pintér Gy. János 82 éves korban. Kiskun-Halas helyi értesítője. Kihirdetett jegyesek: Czupakos Gáspár József kiskun- majsai lakos Sipos Szabó Annával. Löki Nagy István Nagy Máriával. Tóth H. Lajos Rutka Máriával. _ Csarnok. A ., Magyarok Istene. “ — Irta: Gál Lajos. — (Folytatás.) Ám ha bevándorló őseink magasabb kulturájok daczára sem birtak mithologiával, ebből egyenesen következik, hogy egyistenimádók voltak. Azonban az egy istenbe való hit sem biztos fokmérője a magasabb kultúrának. A Juvenalis szerént krokodilt, vagy a kígyóval jóllakott ibismadarat, vagy a kertjében termő vereshagymát istenéül imádó egyp- tomi, vagy a fehér kígyót isteni tiszteletben részesítő amerikai néger, bár egyistenimádó, mégsem hasonlítható össze miveltség tekintetében a sokistenhivő görög vagy római néppel. Az egyistenhivő népek ilyen alantos miveltségű osztályába ismét nem sorozhatjuk őseinket, mert ennek határozottan ellent mond az a hadászati, s államszervezési ügyesség, mely szerént a meghódított uj hont bölcs intézmények életbe léptetésével oly szilárd alapra fektették, hogy az ezer év múltán is erősen áll és virágzik. Ezek után nincs más lehetőség, mint az, hogy honfoglaló őseink egyike voltak azon népeknek, kik magas fokú kulturájok alapján az egyistenhivés tanának felséges magaslatára eljutottak. Magyar őseink eme fenkölt vallásának írott emlékeivel a régi Íróknál — fájdalom — nagy ritkán találkozunk, s ekkor sem oly bőv- ségben, hogy azokból a vallás teljes szerkezetét minden tagozatában felépithetnők. — Ez az oka annak, hogy őseink kultur állapotának megítélésében oly mérvadó fontossággal biró eme kérdés ez ideig még tisztázva nincs. Amidőn ón fogyatékos erőim tudatában, s a rendelkezésemre álló szegényes segédeszközökre támaszkodva, e kérdés tisztázására vállalkozom : az olvasó kegyes elnézésére, s a tárgyilagos jóakaratára számíthatni vélek. Theophilactus Simocatta azt mondja a lurkókról, ahogy akkor a görög Írók a mi őseinket nevezték : „A tüzet, levegőt és vizet tisztelik, a földnek dicsénekeket zengnek, de csak azt imádják, istennek csak azt nevezik, ki a dolgoknak eme min- denségót teremtette.“ Jókai pedig a magyarok ősvallásáról szólva, ezt mondja: „régi krónikákban olvassuk, hogy mikor a magyarok a kereszténységet már felvették, a magyarországi olasz hittóritők imájába a világimádás képei még mind bele voltak foglalva ilyetén képen : légy magasztalva te Nagy isten a mi testvérünkkel, a Nappal, óh mily szép, óh mily ragyogó, ő a te jelképed Uram ! légy áldva a mi asszonynénénkkel a Holddal, és ami húgainkkal a Csillagokkal együtt, akik oly fényesek és szépek. — Légy áldva a mi süvünkkel (sógor) a Széllel együtt, aki a felhőket és derült időt hozza. Légy áldva ami urunkbátyánkkal a Tűzzel együtt. Oh mi szép, óh mi vidám, óh mi erős, és hatalmas ő ! Légy áldva óh uram a mi asszonyanyánkkal a Földdel együtt, aki minket táplál és megtart.“ Melyik lehetett, s hol található fel az a krónika, melyből Jókai ezen imát vette : nekem sejtelmem sincs, azt azonban kizártnak tartom, hogy akkora ember mint Jókai, silány mistificatioval akarná olvasóit megtéveszteni, de kizártnak tartom azt is, hogy e közlemény Jókai dúsgazdag fantáziájának tetszhetős költői szüleménye lenne. Vannak, kik azt állítják, hogy ezen ima szerzője Assizi Szent Fe- rencz lenne. Megengedem, hogy ennek emlékét a nevezettnek iratai tartották fenn, de azt merő képtelenségnek tartom, hogy ezen ima szerzője is a kath. egyház nevezett szentje lenne, és pedig azon okból, mert ezen imában a keresztyén hit és dogma egyetlen parányi hangocskája sem csendül meg, s elejétől végig minden betűjében a tér- mészetimádás képe tükröződik visz- sza, s e mellett Theophilactusnak őseink vallását illető fentebbi tudósítását minden izében megerősíti, amiért is ón a fentebbi két idézetet a magyarok ős vallásának szempontjából megbecsülhetleu irodalmi drága kincsnek tartom. Nemzetünk ősvallásának ezen írott emlékei után keressük fel az ősi hitnek azon emlékeit, melyek — hála a magyar nép szívós conser- vativizmusának — a magyar nyelvben ezredéves idegen és ellenséges befolyás daczára még ma is félre- ismerhetleu eredetiségökben feltalálhatok. Jegyezzük meg mindenek előtt, hogv a keresztyén kath. egyház naptárában előforduló számos Boldogasszony ünnepe Szt. Gellert püspök tanácsára és kezdeményezése folytán az ősvallás iránti előzékenységből fogadtatott el a szűz Mária-cultus ünnepeiül, amidőn eredetiben a föld termékei különböző fejlődési fokozatainak pogány ünnepe volt. — A Kálvin szerént reformált egyházban szokásos úrvacsora osztás, uj kenyér és bor alkalmával szintén a pogány vallás földcultusából átvett ünnepeknek látszanak. Mindezek után vizsgáljuk meg elsőben is azt, mikép nevezték őseink a legfőbb lényt. (Folytatása köveik.) Präger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1906. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában.
