Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-26 / 39. szám

1906.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

szeptember 26.

Politikai szemle.

Gróf Andrássy Gyula kassai beszámoló-beszédében felvilágosítást adott a politikai helyzetről, melynek őszinteségére elegendő viliágosságot vet az a kijelentése, hogy a nemzet és a király közötti küzdelemben „egy fél megoldás jött létre, mely a krízisek pusztító mérgét és erejét megszüntette, de amely annak végső okait nem hárította el.“ A megegyezés — mondta gróf Andrássy Gyula — az ideiglenes megoldás nem egyesek hibája, vagy érdeme, hanem annak következménye, hogy bár mindkét fél mereven ragaszkodott a maga álláspontjához, egyszersmind meggyőződött arról, hogy a küzdelem további folytatása mindkét tényezőnek fájdalmassá, károssá és elviselhetetlenné vált; és igy magától lépett előtérbe az a megoldás, amely lehetővé tette, hogy mindegyik fél megtartsa a maga álláspontját és ugyan akkor megszűnjék a további küzdelem.

A belügyminiszter ezen kijelentéséből kétségtelen az, hogy a nemzet vezérei, a küzdelem alatt elfoglalt nemzeti álláspontból nem adtak fel semmit; elodázták annak érvényesítési idejét, de a hadállást változatlanul fenntartották ; s miután a közhatalom kezelésére hivatott kormány tagjai, a nemzeti álláspont védelmezői voltak, lehetetlen még csak feltenni is azt, hogy az újabb alakulás a nemzeti küzdelem további folytatására hátványos irányban történhessék ; sőt megfordítva, nem lóvén kénytelen a nemzet a kormánynyal is veszekedni, erejét a maga álláspoutjának erősbitósére fordíthatja, s ebben nincsenek feszélyezve a miniszterek sem, mert amint — Andrássy szerint is —■ meg voltak győződve a múltban, hogy a nemzet, álláspontja a király érdekét is szolgálja, úgy bizonyára most is ez a felfogásuk, tehát teljes erővel munkálhatják a nemzeti álláspont erősbitésót, sikeres megvalósítását.

Andrássy Gyula is nyíltan megmondta, hogy az ismeretes főczélok megvalósítására egyesült „pártok mindegyike fen tartotta elveit.“ Azt hiszi és vallja most is, hogy a hatvanhetedig kiegyezés helyesen felfogott szellemével az országnak erőteljes nemzeti irányhan való fejlődését biztosítani lehet, ámbár beismeri, hogy a küzdelem folyama alatt nem sikerült az a tervezett megoldás, amelylyel ő a válságnak örökösen fenyegető okát megszüntetni akarta. Elismeri, hogy nem sikerült neki kiegyenlíteni azt az ellentétet, amely egy fontos és lényeges kérdésben vetődött föl a nemzet és a király között.

Mi azt hisszük, hogy azt az ellentétet most és ezután sem sikerül a hatvanhetedig alapon kiegyenlíteni, mert a tapasztalat meggyőzte a nemzetet arról, hogy a hatvanhetes rendszer kizárja az

állami önállóságot, a szabad önron- delkezóst ; és igy csakis a függetlenségi párt programjára alapított álláspont lehet az, amely megnyugtathatja a nemzetet; minek folytán véleményünk szerint oda kell törekedni, hogy az átmeneti idő a függetlenségi álláspontot erősbitse, s ez alatt a nemzet birtokába helyeztessék mindazon alkotmány és ön- kormányzati biztosítékoknak, amelyek lehetetlenné tetzik, hogy a nemzet letörésére a jövőben bármikor vállalkozó ügyvivő miniszterek huszonnégy óráig is bitorolhassák a közhatalmat.

Útját kell egyengetni aunak, hogy a külügyi közös képviselet megszűnjék ; a közös hadsereg helyébe a magyar hadsereg lépjen ; és hogy Magyarország gazdasági önállósága megtereintetvón, kijátszhatat- lan módon biztosítva és megállapítva legyen úgy, hogy a külön vámterület legkésőbb 1915.,illetve 1917-ben életbe léphessen s ezt megelőzze a nemzeti bank felállítása.

Abban igazat adunk gróf And- rásy Gyulának, hogy a választási törvényt úgy kell megcsinálni, hogy az a magyar nemzeti álláspontot szolgálja ; s mivel ennek egyik feltétele a kerületek helyes beosztása, az is természetes, hogy elsietni a dolgot nem lehet, s megnyugtató az a kijelentése, hogy a kormány a választási reformra vállalt kötelességét híven teljesíteni fogja.

Idő előtti volna a tervezettel foglalkozni, mivel a részletek ismeretlenek s igy csupán annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy a korszellem követelményeinél fogva az általános választói jog elvén alapuló választási törvény megalkotása elöl kitérni nem lehet, s megnyugtató, hogy az annak előkészítésére hivatott belügyminiszter s a kormány ez elöl kitérni nem is akar, hanem dolgozik annak mielőbbi megalkotásán,

Kossuth Lajos Tódor itthon időzik, s fivérével Kossuth Ferencz- czel együtt — aki a múlt héten érkezett meg a fürdőből, hol gyógykezeltette magát — megjelenvén a függetlenségi és 48-as párt körben, ott nagy lelkesültsóggel fogadtatott.

Ez alkalommal nyújtotta át Ungvár város küldöttsége Kossuth Ferencznek a díszpolgári oklevelet, melynek átadásánál Kossuth Lajos Tódor is jelen volt, s a beszélgetés során egyik küldöttségi tag azon megjegyzésére, hogy az ország óhajtja, hogy ő is mielőbb haza jöjjön azt a kijelentést tette hogy : „bár vérző szívvel van távol házájá- tól, úgy gondolja, hogy még sem rósz az, ha a világ egyik másik pontján hű magyarok képviselik a magyarság érdekeit és úgy érzi, hogy ő is Magyarország egyik előre tolt őrszeme a meszsze távolban.“

A jelen voltak élénk éljenzéssel fogadták Kossuth Lajos Tódor bölcs és hazafias megnyilatkozását. ❖

A kiegyezési tárgyalások Magyarország és Ausztria között megindultak. A kiküldöttek felváltva Budapesten és Bécsben tanácskoznak. A részletekről hiteles adatok nem kerültek közre, mert a bizottság tagjait az adott szó titoktartásra kötelezi.

Bármi legyen az alkudozás vége és eredménye szerintünk azt a magyar országgyűlés, s ebben a képviselőháznak többségét képező függetlenségi párt csak úgy foglalhatja el, ha amellett, hogy ezen idő alatt is védelmet nyújt az országnak arra, hogy Ausztria ki nem zsákmányolhatja, még megfelelő rendelkezéseket is tartalmaz arra nézve, hogy az önuálló-vámterületre való áttérés rázkódtatás nélkül megtörténhetik ; s már most kifejezésre juttatván e tekintetben az ország függetlenségét, határozott és meg nem másítható módon tartalmazza azt a megállapodást, hogy 1915. illetve 1917-ben a már megkötött külföldi szerződések lejártakor, Magyarország és Ausztria között a vámvonal felállitatik, s mindegyik állam külön vámterületet képezzen.

Ha ezek a rendelkezések a tárgyalás során magállapitva nem lesznek, úgy a kormány más előterjesztést nem tehet mint azt, hogy mondja ki a magyar országgyűlés, hogy természetes és törvényben is megállapított önrendelkezési jogával élve Magyarország Ausztriától külön önálló vámterületet képez, mint ilyen rendezkedik be, s 1915., illetve 1917-ig viszonosság feltétele mellett fentartja ugyan a külföld irányában a jelenlegi álapotot, de legkésőbb 1917-ben a határon a vám-sorompót felállítja.

E nélkül a kormány a függetlenségi párt támogatását nem igényelheti, arra nem szabad hogy számíthasson.

Az angol parlament „Eighy Klubijának több tagja ellátogatott hazánkba azért, hogy közvetlen tapasztalatból ismerje meg viszonyainkat, körülményeinket, és hogy a személyes érintkezéssel megteremtsék azt a barátságos viszonyt, amelyre a nemzeteknek is szüksége van.

Örömmel fogadta a klub tagjait a főváros közönsége, s a magyar nemzet nevében a kormány s különösen a függetlenségi és 48-as párt; s Kossuth Ferencz pártelnököt teljes elismerés illeti azért, hogy meghívásával alkalmat adott az angol képviselőség tagjainak a látogatásra. Meg vagyunk győződve, hogy ennek, a magyarok, részéről viszonzandó látogatásnak meg lesz az a jó eredménye, hogy az angol közvélemény, s vendégeink informáczioja alapján az egész külföld más világításban fogja ismerni hazánkat, alkotmányunkat és közjogi helyzetünket, amire nagy szükségünk van, mert valóban mindezeket az osztrák érdek folytonos ferde világításba helyezte.