Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-12 / 37. szám
VI. évfolyam. 37. szám. Kiskun-Halas, 1906. szeptember 12. SZERKESZTOSEG: KIADÓHIVATAL: Eő-uteza 1291. Helyi Értesítője. Egyes szám ára 4 fillér. Közgazdasági, Társadalmi és Politikai Heti Néplap HIRDETÉSEK DIJA : Hív. petit soronként 10 fillér. Magánosoknak 16 fillér. Vastag betűkkel 21 fillér. Nyilttér külön dij szerint. Előfizetési ár egy évre helyben 4 kor., vidékre 6 kor. Megjelenik minden szerdán. Az országos vásár miatt Vasárnap nem volt hiv. publikáczió. A sajtótörvény reformja. A sajtótörvény revíziója tárgyában az igazságügyminiszter még e hó folyamán értekezletet szándékozik egybehívni. Minthogy a javaslat nem csak minket, mint a sajtónak munkásait, nemcsak lapunkat, hanem első sorban és főképen a közönséget érdekli, szükségesnek látjuk a sajtó- szabadság szempontjából foglalkozni a kérdéssel, annál is inkább, mert éppen e tárgyban intéztek a budapesti lapok erős támadást városunk képvisolője ellen, s iparkodtak ellene felzuditani a szoczialisták mozgósításával a város közönségét; s ha egyébért nem, már ezért is érdekelni fogja olvasóinkat az, hogy mi lenne szükséges egyrészről a sajtószabadság védelme, — másrészről a sajtóval való visszaélés meggátlása czóljából. Azzal mindenki tisztában van, hogy az 1848-ban örökre eltörölt czenzura, előzetes vizsgálat, vissza nem állítható; ezt senki józanul nem kívánja, nem is kívánhatja; s a 48-iki sajtótörvény azon rendelkezésének, mely szerint „a czenzura örökre eltöröltetik s hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti“ érintetlenül kell maradni. Ebben mindenki egyetért, mert tudja minden gondolkodó ember, hogy a sajtószabadság biztosítéka az alkotmánynak, s védelmi eszköz a hatalommal szemben. A sajtó szabadságának elve és joga tehát érintetlenül fenntartandó, s bizonyára fenn is tartatik, ez ellen sem a kormány, sem egyesek állást nem foglalnak, s nálunk Magyarországon nem is foglalhatnak. A sajtótörvény reformjának tehát a fősulyt arra kell fektetni, s előreláthatóan arra is fekteti, hogy a sajtószabadsággal való visszaélést a lehetőségig kizárja, samenynyiben mégis elkövettetik, — megtorolja. Foglalkozni kell tehát az előle- ges, u. n. megelőző inlózkedósekkel, és a büntető rendelkezésekkel. A megelőző intézkedések során gondoskodni kell arról, hogy a sajtótermék előállításának eszközét a nyomdát kik állíthatják fel, mert ha kellő körültekintéssel lesz meghatározva, hogy nyomdát csakis minden- tekintetben megbízható oly egyének állíthatnak fel, akikben meg van az erkölcsi és az anyagi biztosíték arra, hogy semmiféle előnyért a nyomdát bűnös cselekményt tartalmazó nyomtatványok előállítására át nem engedik, olyanokat ki nem nyomatnak, már van egy természetes és jogosan nem kifogásolható oly óv intézkedés, mely a sajtószabadságot nem érinti, a sajtó tisztességét, és ezzel a közérdeket azonban hathatósan védelmezi, támogatja. Gondoskodni kell arról is, hogy a nyomdászok a nekik kiosztott szöveget változatlanul kiszedjék, és hogy a szerkesztőség a kéziratokon tett változtatásokkal csakis a szerző beleegyezésével adhassák ki a szellemi terméket, mert megdöbbentő, s a sajtó szabadságát veszélyeztető tünet az, ami a fővárosi lapok szerkesztősége és nyomdáinál mind sűrűbben megtörténik, hogy t. i. a kézirat megcsonkittatik. megváltoz- tatik, abból nem ritkán a szedők kívánságára, mondhatnánk követelésére, bizonyos lényeges részek kihagyatnak a nélkül, hogy ehhez a szerző beleegyezése kikóretnék. Ez veszélyes merénylet a gondolat közlés szabadsága ellen, tehát raeg- gátlásáról okvetlenül gondoskodni kell. A nyomdák munkájának biztonsága, az ott alkalmazottak szerződés szerű kötelmeik pontos és lelkiismeretes teljesítésének törvényes biztosítása, és az hogy az előállított sajtó termék kiszolgál tatása akadálytalanul történjék, — kell hogy megoldva legyen, a közelmúlt sajnos tapasztalatai erre pa- rancsolólag intik azokat, akik. a törvényalkotás munkájában részt vesznek. A sajtó termékek terjesztésének szabadsága szintén biztosítandó, és e tekintetben nagy körültekintéssel kell eljárni, mert bizonyos, hogy az elkészített nyomtatvány — legyen az könyv, újság, vagy röpirat — forgalomba hozatalának megakadályozása, amellett, hogy tetemes anyagi kár okozója lehet, csekély rósz akaiattal tönkre teheti magát a sajtó szabadságot. Ez a kérdésnek legérzékenyebb, és legtöbb körültekintést igénylő része, s ez az, amivel napról-napra foglalkoznak az újságok, és hangolják a közönséget a sajtó szabadság hatékony jelszavával. Hát lássuk ezt a kényes kérdést közelebbről, s foglalkozzunk vele higgadtan, tárgyilagosan. Még azok is, akik a forgalomba hozatal szabadságát teljes odaadással védik, maguk is beismerik azt a tagadhatatlan tényt, hogy a sajtó- szabadsággal nagyon sok visszaélés történik, s így kónytele nek indokoltnak elismerni azt, hogy ennek valamiként eleje vétessék anélkül, hogy ez'zel maga a sajtó szabadság sérelmet szenvedne. Azt hiszszük, hogy komoly és tisztességes olyan ember, aki csak oly tárgygyal foglalkozik a sajtóban amihez ért, akinek akár erkölcsileg, akár anyagilag vaD veszteni valója, aki tisztelvén a mások egyéniségét és jogait méltán elvárja, hogy őt is tiszteljék -— az másokkal és a törvényes jogrenddel szemben sajtó utján olyan büntetendő cselekményt nem igen fog elkövetni, amely miatt a nyomtatvány, lefoglalása indokolt volna; és igy a komoly, szakavatott, kétes dicsőségre nem pályázó egyének a törvényben megállapítandó feltételek és módozatok mellett alkalmazható lefoglalástól nem tartanak, abban a sajtó- szabadságára veszedelmet nem látnak ; s ebben található fel az indoka annak, hogy a büntető perrendtar- ! tás 567. §-a a törvénybe bele került, i amely szakasz szószerint igy szól : „Valamely nyomtatvány bűn- 1 tettet vagy vétséget megállapító
