Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-05 / 36. szám

1906.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

szeptember 5.

A tanév kezdetén.

Irta: Bgry Béla dr. orsz. képviselő.

Csak pár nap és újra feltárulnak a tanintézetek kapui, hogy befogadják a méhrajként összeverődött tanuló ifjúságot a tantermek

Időszerűnek tartom a küszöbön álló tanév kezdetén jelen czikkem közreadását, talán lesz, aki az abban foglaltakat megszívleli s tanácsomat követi, melynek követésével nemcsak nagy szolgálatot tehet édes magyar hazánk boldogulására irányuló törekvésnek, de megvetheti alapját gyermeke és a saját családja jövendő boldogulásának is.

Általánosan ismert dolog ugyanis az, hogy az önnálló vámterület életbe léptetésének határideje 1917-re helyeztetett kilátásba.

Ennek felállítása ellen felhozatott eddig többek közt az, hogy az ország nincs berendezve az önnálló vámterület életbeléptetésére, de felhozatott az is, hogy nem rendelkezünk elegendő gyárak és iparosok felett, kik ki tudnák elégíteni a nagy közönség szükségletét és igényeit.

A jelenlegi hazafias kormány már most megkezdette a szükséges intézkedéseket ahoz, hogy annak idején az ország minden nagyobb rázkód- tatás nélkül felállíthassa a vám sorompókat, szükséges tehát, hogy a kormány hazafias vállalkozását a nagyközönség is támogassa, mit azáltal is megtehet és pedig hathatósan, ha gyermekeit iparosnak neveli, felhasználva ezen tiz évet arra, hogy becsületes, kellő szakértelemmel biró és szorgalmas munka erőt bocsáthasson annak idején a gyár és ipartelepek rendelkezésére.

Végig böngésztem több tanintézet értesítőjében a szülők polgári állását feltüntető rovatot, s megdöbbenéssel láttam, hogy az iskolába járó fiuk atyja legnagyobb részben olyan állásban van, vagy olyan foglalkozással bir, mely már eleve kizárja azt, hogy csak egy gyermeket is végig kitanit- hatna annélkül, hogy maga magának teljes vagyoni romlását elő ne idézné, s mindezt miért ?

Azért, hogy fiából urat neveljen ; nem gondolva meg azt, hogy úgysem taníthatja ki teljesen. hogy az ilyen félig végzett fiatal emberből maga nevel proletárt, maga neveli az u. n. elégedetlen elemet, mely azután kellő műveltség, kellő szellemi és anyagi erő nélkül nyomorog teljes életén keresztül. még az esetben is. ha valahogy nagynehezen kitanitva diplomára tesz szert, mert annyi már a diplomás ember, hogy egyik a másik elől eszi el a mindennapi kenyeret, tehát nyomorog, hacsak mint diplo más ember nem adja fejét valami mesterségre, mint tette azt egy pápai diplomás ember, aki czipész lett, vagy mint tette azt Bpest székes főváros egyik fogalmazója, aki asztalos mesterségre adta magát

Nálunk az az ostoba szokás dívik, hogyha a fiú nem jól tanul. vagy bevargázott bizonvit- ványnyal jő haza, akkor az elkeseredett szülő azzal ijesztgeti. hogy elkergetlek suszterinasnak. asztalos- vagy lakatos inasnak stb, mintha bizony ezek a mesterségek nem volnának épp oly tisztességesek mint pl. az ügyvédség, az orvosi, a technikai vagy hivatalnoki pálya. Nem lealázó az egyik se, sőt mint azt számos példa bizonyítja- egy szakmáját értő, tisztességes és jó munkát szállító iparos oly tekintélyre és oly jó módra tehet szert, mint a minő tekintélyt és jó módot se a diplomás ember, se a hivatalnok ember tisztességes utón, ha Mathu- sálemi kort ér is el, magának kiküzdeni csak a legritkább esetben képes, legtöbb esetben azonban élete ennek csak tengődés.

Az ipar és kereskedelemé a jövő!

Nagyobbik fiamat én is kereskedelmi pályára adtam, a kisebbikből se nevelek diplomás embert; van ebből a fajtából már elég.

Tekintsünk csak az ipar és kereskedelemmel biró államokra, minő nagygyá és hatalmasakká tette ezeket az ipar és kereskedelem, minő jólét és

megelégedettség honol ezeknél. hát miért ne lehetne ez az állapot minálunk magyaroknál is meg ?

Miért engedjük kivinni nyersterményeinket ? azért hogy azokat a külföld átdolgozva méreg drágán sózza a mi nyakunkba vissza nekünk, kik az anyagot adtuk ahhoz ?

Hát ez képtelen áilapott. ezen változtatni kell és ezen csak úgy változtathatunk, ha a szülők gyermekeikből nem diplomás embereket, vagy hivatalnokokat nevelnek, hanem ha az ipari és kereskedelmi pályára adják, hogy legyen elegendő szakavatott munka erő, a mely az általunk termelt nyers anyagot itt az országban dolgozza fel.

Ne neveljünk czifra nyomorúságos diplomásokat, hanem déré«, szorgalmas iparosokat.

A szorgalmas, szakmáját értő és jó munkát szállító iparost a közönség felkarolja, támogatja, jó létbe helyezi, s e mellett legfüggetlenebb eleme a társadalomnak.

Szakítsatok tehát ti szülők azzal az ósdi, ostoba, elavult tévhittel, hogy iparosnak csak büntetésből adjátok gyermekeiteket, s hogy az ifjút emberré, úrrá csak a dinloma vagy hivatal teheti.

Adjátok gyermekeiteket a kereskedelmi és ipari pályára, ezzel jó szolgálatot tesztek nemcsak gyermekeiteknek, kik ezért áldani fogják haló poraitokat is, de jó szolgálatot tesztek azzal a magyar ipar és kereskedelemnek és ezzel édes magyar hazánknak is.

Éljen az ipar és kereskedelem !

Éljen az önálló vámterület !

A ref. egyház anyagi ügye.

Az ev. ref. egyház évek óta húzódó anyagi ügyeinek rendezése befejezéséhez közeledik, s ameny- nyiben az egyházkerület — mint hiszszük — az őszi közgyűlésen érdemleges véghatározatot hoz, ezentúl fennakadás be nem állhat az esetben, ha az egyház tanács javaslata elfogadtatik, minek aka- j dálya nem lehet, mert a javaslat az | egyházkerületi és egyház-tanácsi jogerős határozatokra, és a jogszerű ! tényleges állapotra van alapítva;