Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-22 / 34. szám

1906.

A jövőről.

A súlyos és nehéz megpróbáltatásokat a közelmúltban azért zúdította Becs a magyar nemzetre, mert meggyőződött arról a hatalom, hogy törvényes és tisztes utón nem képes megvalósítani azt a tervét, hogy vámkőzősség fenntartásával, Magyarország Ausztriával a vámszövetséget megujjitsa, és a közös hadsereg egységessé tétele mellett az ujoncz létszámot szaporíthassa. Tudta és érezte Bécs, hogy ezeket a függetlenségi párt határozott ellenzésével szemben az akkor még hatalmon volt szabadelvű párt minden igyekezete daczára keresztül nem viheti. Azért történt a házszabály módosításának erőszakos kísérlete, s utána a képviselőház feloszlatása, hogy az ellenzék, főképpen pedig a függetlenségi párt kiszoruljon a kópviselőházból.

A vállalat balul ütött ki; amire Magyarországon még nem volt eset, a választás elsöpörte az uralkodó szabadelvű pártot, s igy Becs terveivel még roszabb helyzetbe jutott.

A király — aki egyszersmind osztrák császár is — nem tudta magát rászánni arra, hogy meghajolva az alkotmányos és parlamentáris rendszer követelményei előtt, a választási küzdelemre szövetkezett, ily alakulatában tübbséget nyert pártok kebeléből nevezze ki a minisztériumot, hanem az említett czélok érdekében megbízta báró Fejórvári Gézát egy parlamenten és pártokon kívül álló minisztérium alakításával, melyet azután a király ki is nevezett.

Kőzismeretii ennek a szerencsétlen ügyvivő kormánynak haza- fiatlan szereplése, s az az ellenállás, melyet vele szemben a nemzet kifejtett, valamint közismereti tény az is, hogy a király, hogy az alkotmányra letett esküjét meg ne szegje, uj minisztériumot nevezett ki a nemzeti küzdelem vezérlő tagjaiból. Az ügyvivő kormány tanácsára feloszlatott, illetve erőszakkal szétüzött országgyűlést a király egybehívta, az uj választásokat elrendelte, melynek az lett a következménye, hogy a szövetkezett pártok kebelében most már maga a függetlenségi párt megnyerte az általános többséget.

Az ujjonan kinevezett Wekerle minisztérium, s az az által vezetett választáskor többséget nyert függetlenségi és 48-as párt, a szövetkezés természetes és tisztességgel meg nem másíthatott követelményeihez képest a koalizált pártokkal vállvetve az ország sorsának intézésében át- menetélileg arra vállalkozott, hogy

1. Helyreállítja az alkotmányos és törvényes rendet;

2. Megteremti az alkotmány biztosítékokat arra nézve, hogy jövőben eleve kizárva legyen a parlament nélküli kormányzás lehetősége;

3. Megalkotja az általános váKískun-Halas helyi értesítője. augusztus 22.

lasztói jog élvére alapított választási törvényt.

Az első már teljesítve van, — a másodikra nézve folyik az élőmön kálat, s e czélbol az állami közigazgatás elvének elejtése mellett az ön- kormányzati rendszer teljes érvényesítésével készülnek a közigazgatási különböző és szocziális törvényjavaslatok, — a harmadikra nézve is serényen dolgoznak azért, hogy az átmeneti idő pár évet meg ne haladjon.

Természetes, hogy már most foglalkozik a közvélemény a pártok mikénti alakulásának kérdésével arra az esetre, midőn az átmenet megszűnik, s a mostani minisztériumot uj fogja felváltani.

A pártalakulásnak szerintünk magában a parlamentben annak feloszlatása előtt kell megkezdődni, és az alkotandó törvény alapján nagy számra emelkedő választó közönség elvi áláspontjához képest, már a választás előtt tisztázódni kell azért, hogy a választók azon párt képviselője mellett foglalhassanak állást, akinek programja az ő felfogásuknak megfelel.

Véleményünk szerint egészséges alakulás esetén számottevőleg három pártra lehet számítani, ezek közül kettő politikai, egy pedig társadalmi alapon fog szervezkedni.

Politikai alapon fog álni a függetlenségi párt, mely az 1848 iki nagy hagyományok elvi áláspont- jából indulva ki, törekszik a perso- nális unió kiküzdésével megvalósítani a magyar állam függetlenségét, önálóságát; ezzel szemben ugyancsak politikai alapra helyezkedve alakul meg a hatvanhetes alap híveiből, a jó értelenben vett konzervatív párt, mely Magyarország és Ausztria közötti dualizmust mostani alakjában kívánja fentartani; — e két párt mellett tisztán szocziális alapon fog létrejönni a demokrata, vagy ha a név jobban tetszik, a szocziálista párt, mely a nemzeti irányt mellőzve, nemzetközi viszonylatban törekszik arra, hogy elérje azt, an,inék elérésére minden pártnak töre- kekedni elengedhetetlen kötelessége, t. i. a nép jólétének megvalósítása.

Mivel még a választási törvény megalkotva nincs, s igy pontosan az sem határozható meg, hogy a választók száma kikkel növekedik, a párterő alakulását meghatározni nem lehet, annak czéljait mérlegelve azonban az a meggyőződésünk, hogy a többséget a függetlenségi párt fogja megnyerni, mert az ország lakosságának túlnyomó része meg van győződve arról, hogy hat van hetes alapon tovább uralkodó módszert folytatni nem lehet, — a szocziálista, vagy demokrata program pedig nem nyerhet többséget azért, mert tetszetős ugyan, de még nem ment és nem is mehetett át az állampolgárok nagytöbbségének vérébe, és mert az eddig hirdetett elvek, és azok csak homályosan sejtetett gyakorlati megvalósításának a módozatai nem számíthatnak mint politikai tényező a nép zömének rokon- szenvére, s nagyobb számú kép viselőket is csak azért kaphat, mert a néplélek a radikálizmus felé hajlik, s szívesebben fogadja azt, aki többet igér és több előnyt helyez kilátásba.

A függetlenségi-párt programja mellett a közel negyven esztendős küzdelem, s annak eivitathatlan sikerei szólnak, s Magyarországon minden elfogulatlanul gondolkozó ember tisztában vau azzal, hogy hazánk Európa közepén, a korszellem követelményei és a többi államok fejlődési irányához képest mint önálló állam csak úgy állhat fenn, ha nemzeti irányban fejlődik, nemzeti jellegét megőrzi, fenntartja és biztosítja ; és igy, miután a csakis társadalmi alapra helyezkedő, népies irányú demokrata, vagy szoezialista- párt, elfogadható politikai alap hiányában az állam czéljai megvalósítására minden nemzetközisége daczára éppen a nemzetközi viszonyoknál fogva képes nem lehet.

Természetes tehát az a felfogás, hogy a függetlenségi-párt számíthat az uj alakulás eseseten többségre, hivévén egy esetet, azt t. i. ha a demokrata, szoczialista-párt szövetkezve a magyarok ellenségeivel egyenesen erre a pártra veti magát, mely esetben megtörténhetik, hosry a hatvanhetes alapon szervezkedett konzervativek nyerik meg a döntő csatát, először azért, mert ezek a hatalom támogatására számíthatnak, másodszor azért, mert önmagukban is nem megvetendő erőt képviselnek, mint a közhatalom nagyobb részének ez idő szerint még túlnyomó számban tényleges birtokosai, minthogy pedig úgy vagyunk meggyőződve, hogy a nép nagyobb fele ellene van a hatvanhetes alapnak, felét pedig meg sem közelíti azoknak a száma, akik magukat szoezialis- táknak vallva készek lennének a függetlenségi-párt ellen törni. A higgadt és komoly rósz tisztában van azzal, hogy támadásával akaratlanul is a hatvauhetesek s igy közvetve Becs javára hajtanák a vizet, és mert mindenki tudja, hogy azok a nagy szocziális reformok, mélyeket a függetlenségi-párt programja felölel, ezen párt által meg is fognak valósittatni, ha a többséget megnyeri.

Mi ezen okon nem adjuk fel azt a meggyőződésünket, hogy politikai téren u jövő a függetlenségi párté s nem habozunk kijelenteni, hogy ha nem igy lesz, abból Magyarországnak és a népnek helyrehozhatatlan kára fog származni, mert ha másik párt jön többségre, itt. ott kielégíthetnek ugyan, és ki is fognak elégíteni egyes társadalmi köröket, de nem lesz biztosítva az, hogy sorsa felett a nemzet a nép akarata szerint szabadon határozhasson, s akkor amit az egyik napon megad a hatalom, azt a másikon könnyen vissza veheti, mert a hatalommal