Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-24 / 4. szám
1906. január 24. Felejtsetek! . . . Irta Benedek János orsz. képviselő. Felejtsetek ! feledni iiogyha tudtok : Én nem felejtek pillanatra sem. Elém mered, mint siri rém, a múltak Halottra sebzett arcza véresen. Rablánczotok’ csak fűzzétek szorosbra, Áldjátok azt a szégyentelt igát ! Én a múltak szavára hallgatok, Mely iszonyattal, tiltolag kiált. Rút börtönöknek rémes éjjelén Lánezos rabokkal lelkem fönviraszt; Nehéz bilincsek ; nemes büszke arczok . . . Mi volt a bűnök ? — tudjátok ti azt. Szivemben itt sajg minden sóhajuk, Áldom őket, hogy e bűnt elkövették, Örök dicsőség részük,------s ronda bor,ön: M ert a hazát maguknál jobb’ szerették. Halálra vonszolt vértanuk között Tépett szivem megtörve fölzokog. Látom, mint fúrja át gyilkos golyó A szentekénél tisztább homlokot. És látom a bitófák szörnyű képét, A megfeszített Messiásokat . . — Ne, ne tovább ! Én nem bírok feledni, Bár minden perezem átok s kárhozat. Felejtsetek ; s menjetek ünnepelni Győzőitek vérből fakadt hatalmát; — Én kimegyek : őrizni ez alatt Szent vértanúknak csöndes siri álmát. Ám fejetek’ hajlítsa hódolatra Remélt jobb-lét, számítás és eszély ; — Én hallgatom a fűszál suttogását, Mely sírjukon álmaikról beszél. És képzetem fölidéz annyi árnyat, Bűnt, hitszegést, mitől sötét a múlt. Látom a máglyát, melyen minden álom S honfi-remény elhamvadt; vérbe fűlt. Elém mered, mint siri rém, a múltak Hallottra sebzett arcza véresen . . . — Felejtsetek, feledni hogyha tudtok : En nem felejtek pillanatra sem. Politikai szemle. Sternberg Adalbert gróf osztrák képviselő nyílt levelet intézett a magyarországi szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságához, illetve magához a koaliczióhoz, melyben arra hívja fel azt, hogy Ausztriával kö- zössen régensséget alakítsanak az uralkodó mellé, mely — a gróf szerint — állna 5 magyar és ugyanannyi törvényhozó-testületi tagból, Lipót Salvator királyi herczeg és ausztriai főherezeg elnöklete alatt. Bármily előnyökkel járna is azonban ez az első tekintetre tetszetősnek látszó eszme, mégis Magyarország érdekében, annak közjogi önállósága és függetlensége érdekében el kell utasítani. Nincs nekünk szükségünk arra, hogy újabb közös szervet alkossunk hazánk és Ausztria között. De élőtörvónyeinkkel szemben sem volna e rógensség megvalósítható, mert a magyar közjog a ró- gensséget csakis a király kiskoruKiskun-Halas helyi értesítője. sága, vagy elmebetegsége esetére engedi meg, de ez esetre sem testületi, hanem csakis egyedi régens- séget. Magyarország közjogi fejlődése, az életből fejlődött ezeréves alkotmánya megteremtette azt a szervet, mely az ország érdekében kellene, hogy működjön, s ez a szerv a nádori állás. Mert már rájönnek a vezető férfiak is arra, hogy szükséges lenne a nádori állás betöltése, melyetaz 1867. VII. törvenyczikk csak elhalasztott, de magát a nádori méltóságot meg nem szüntette. Ezt az álláspontot foglalta el gróf Sternberg javaslatával szemben Kossuth Ferencz is egyik legközelebb megjelent czikkében, mivel kapcsolatban emlékezetébe idézzük olvasóinknak Dr. Babó Mihály képviselőnk 1901. évi program- beszédét, melyben ő már akkor rá mutatott arra, hogy vissza kell állítani a nádori méltóságot, mert e nélkül hazánk önállósága, joga és érdeke Ausztria mellett kellő képviseletben és védelemben nem részesülhet. Az idő Dr. Babó Mihálynak gyorsabban adott igazat, mint azt bárki is gondolta volna, ami annak bizonyítéka, hogy képviselőnk nem szavakkal szokott játszani, hanem beszédeiben komolyan megfontolt oly kijelentéseket tesz, a melyek a közérdeket közvetlen és mélyen érintik, minthogy nem ez az egyedüli kérdés, melyben az ő felfogása már is érvényesült, Újabban fenyegetnek az abso- litizmussal és a katonai uralommal. Az előbbivel már ismerős Magyarország és népe, s a történelem tanúsága szerint az absolutizmus nem volt képes államiságunkat megsemmisíteni, s igy arra a husza- dikjszázadban még kevésbé alapíthatja jövőjét a hatalom, mint a múltban tette. A katonai uralmat kizárja a józan ész és az, hogy békés viszonyok közt azt keresztül vinni képtelenség ; képtelenség pedig azért mert: Köztudomású, hogy az ország válsága első sorban a magyar katonákat érdekli, mert a válság ő miattuk van. Tudja mindenki, tudják a katonák maguk is, hogy az egész nemzet azért szenved, az egész ország azért sínylődik, hogy azok a magyarok, akik a hadseregben mint tisztek, vagy mint közlegények szolgálnak jobban érvényesülhessenek, és jobban boldogulhassanak magyar létükre. Amit az országgyűlés többsége követel, amiért a uemzetet a hatalom megfosztotta alkotmányától, amit a koaliczió képvisel, amiért a nemzet küzd királyával szemben — az mind a katonai szolgálatban álló magyarok érdeke. Azt is tudja mindenki, hogy ha a koaliczió programja győz, akkor ezentúl a magyar ember élete gyönyörűség lesz a katonai pályán, — ha pedig leverik a nemzeti ellent- állást, akkor a magyar elemnek pusztulni kell a hadseregből, mert tűrhetetlen helyzete lesz annak sorában. Hát, gondolják-e a hatalom kezelői, hogy akár a családköróből kiszakított póttartalékosok és tartalékosokkal. akár az erőszakkal össze- fogdosható katonasággal a nemzettel eredménynyel szembe állhatnak?! Avagy az osztrák hadtesteket mozgósítják ellenünk ? Megfontolták-e mi történhet akkor Ausztriában ? ! A katonai uralom tehát nemcsak a józan ész, szerint, de a körülmények kényszere folytán is ki van zárva. Más tehát, mint a becsületes béke, nem segít,— Ezt be kell Becsnek látnia ❖ Loubet franczia kövtársasági elnöknek szolgálati ideje letelvén kijelentett!», hogy tovább elnökösködni nem hajlandó. Utódjául, Falberes-1 választotta meg a választó gyűlés Doumer-rel szemben. A megválasztott uj elnök — aki puritán egyszerűségével, törhetetlen köztársasági érzelmeivel és folytonos munkálkodásával nyerte meg a többség bizalmát — a békés fejlődésnek hive, s az európai udvaroknál róla az a felfogás, hogy „megválasztatása oly esemény, amely hozzá fog járulni a világbóke fenntartásához.“ * Beniczky Lajos alispán megbízásából Dr. Zolnay Jenő t. megyei főügyész most készíti a biinügyi feljelentést gróf Laszberg ßudolf győri főispán ellen azért, hogy feltörette Pest megye íőispáni hivatalának ajtaját, a megyeházát rendőrökkel rakatta meg, és az utóbbi közgyűlés megtarthatását rendőri karhatalommal meggátolta. Kristóffy urnák, a Fejérvári kormány hírhedt belügyminiszterének ismét áldozata van. Igaz ugyan, hogy ez az áldozat éppen nem méltó a közrószvétre, amennyiben a főrendőr Budnayról van szó Megtörtént ugyanis az a rég óhajtott esemény, hogy Budnay Béla budapesti főkapitány lemondott állásáról. Az ügy előzménye az, hogy Budnay Pestvármegye székházéban Kristóffy rendeletére közéletünk né-