Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-01 / 31. szám

1906.

Kiskun-Halas helyi értesitóje.

augusztus 1.

szerint, ámbár a minisztérium fel van jogosítva az idézett törvényben arra, hogy az 1893. IV. t.-cz. hatályát felfüggeszsze a fokozatos előléptetésre nézve mindaddig, a mig a 26 millió korona folyósittatik, különösen a IX., X. és XI. osstályba sorozott állami tisztviselőkre nézve a felfüggesztést mielőbb hatályon kivül kell helyezni, mert pótlókkal azoknak jogosult előléptetési igényei ki nem elógithetők.

T. ház! A költségvetés érdemére vonatkozólag abból indulok ki, hogy a közgazdasági életben nincsen szünet. Vagy emelkedésre vagy hanyatlásra fordul a nemzet sorsa. A múlt tapasztalatai e tekintetben bizony nem arról tesznek tanúságot, hogy előre haladtunk volna. Abban a körülményben azonban, hogy ő Felsége a király a kereskedelmi miniszteri székbe azt a férfiút ültette, a ki a halhatatlan Kossuth Lajosnak nemcsak nevét, hanem annak nagy politikai hagyatékát is örökölte, (Lelkes éljenzés.) azt a férfiút, a kiről tudva van, hogy azt a nagy hagyatékot a nemzet javára törekedett értékesíteni és kamatoztatni, (Élénk helyeslés.) ón annak a kifejezését látom, hogy legfelsőbb helyen is tisztába jöttek azzal, hogy Magyarország közgazdasági életének irányt kell változtatni, belátták, hogy rá kell térni az önrendelkezési jog elismerésével arra, hogy Magyarország gazdasági élete önállóan rendeztessék be, úgy a mint azt a nemzet kétségtelen érdekei megkívánják. (Elénk helyeslés.) Az a negyven évi tapasztalat, a mely a közgazdasági élet terén rendelkezésünkre áll, kétségtelenné tette, hogy az a gazdasági közösség, a mely Magyarország és Ausztria között fennáll, az uralkodó védvá- mos rendszer mellett nem elégítheti ki Magyarország gazdasági érdekeit, mert az az ellentét, a mely a fejlett iparral biró Ausztria és a tisztán mezőgazdasági államot képező Magyarország érdekei között fennáll, össze nem egyeztethető úgy, hogy együttesen mindkettőnek érdekei teljesen kielógittessenek. Ebből magából folyik az, hogy közgazdasági életünket az önállóság alapjára kell fektetnünk. (Élénk helyeslés.)

A múltban is volt reménysége az országnak arra, hogy e tekintetben üdvös változás áll be. Az egyik alkalom az volt, midőn Baross Gábor ült a kereskedelemügyi miniszteri széken, őt azonban terveinek megvalósításában, amint azt fájdalommal tudjuk, a korai halál meggátolta. A másik alkalom akkor merült föl, t. ház, és a reménységre akkor volt ismét jogosultság, amidőn Horánszky Nándor volt a kereskedelemügyi miniszter. Az ő kinevezésében már az az elv nyert kifejezést, hogy az ellenzék padjairól is kinevezhető valaki a minisztérium élére, tehát akkor a váltógazdaságnak mintegy előre vetett árnyéka jelentkezett a

politikai élet terén is. Azonban Horánszky Nándornak mint kereskedelemügyi miniszternek lehetetlen volt önálló gazdasági politikát folytatnia, mert akkor, a midőn ő elődjének, Hegedűs Sándornak költség- ; vetését átvette, kijelentette, hogy a | költségvetéssel együtt hivatali előd- j jenek közgazdasági politikáját is ! átveszi.

De, t. ház, közgazdasági politi- ! kát önállóság nélkül folytatni, úgy, ] hogy az Magyarország érdekeit kielégítse, teljes lehetetlenség. Es a mint az igen t. belügyminiszter ur a közigazgatási élet tekintetében j államférfim nagyságához méltóan nyíltan és határozottan kijelentette és elismerte azt, hogy a múlttal szemben változtatást kell eszközölni és hogy az állami közigazgatást, a melynek ez ideig hive volt, Magyar- ország érdekei szempontjából eltó- vesztettnek látja s át kell térni az önkormányzati szervezet megteremtésére : úgy a közgazdasági élet terén is elérkezett az az időpont, a midőn be kell ismerni, hogy az eddigi közösségi rendszer megváltoztatandó és kell hogy Magyarország közgazdasági életét természetes, azonkívül törvényben is biztosított önrendelkezési jogával élve, az önállóság alapján rendezze be. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalion).

A kereskedelemügyi miniszter urnák egyik főfeladatát kell hogy képezze a közgazdasági élet terén az iparfejlesztés, mivel Magyarország közgazdasági életének ugyszói- j váll forduló pontját ez képezi ; mert j ha a mi termelő közönségünk termeset nem helyben értékesítheti és dolgoztathatja föl, akkor a nyereség más zsebébe folyik s azt a közgazdasági eredményt, a melyre számítunk, megvalósítani nem lehet. Az iparfejlesztés előfeltételei azonban nálunk ez idő szerint, fájdalom, meglehetősen hiányzanak. Nincs meg nálunk az iparosok kellő képzése, tehát nincs meg az az iparos osztály, a melyre a nagy feladatok teljesítésében az országnak támaszkodnia kell. Egyik főfeladata tehát az igen t. kereskedelemügyi miniszter urnák, hogy az iparoskóp- zósre különös gondot és súlyt helyezzen, azért hogy Magyarország iparososztálya olyanná legyen, amilyennek mindannyian óhajtjuk : egy öntudatos, hazafias, a közgazda- sági élet iránt meleg érdeklődéssel viseltető osztálylyá. (Úgy van!)

Hiányzik a szakképzettség te- j kintetében kifogástalan munkásság ! is, pedig ipart fejleszteni anélkül, hogy megbízható munkásosztályunk legyen, szintén lehetetlenség, mert hiszen ha azok, akik Magyarországon ipari vállalatokba óhajtják tőké- i jüket, keresményüket befektetni, | nem bizhatnak abban, hogy alap- számitásaik beválnak, hanem attól kell rettegniök, hogy olykor a munkaadók hibája miatt, de gyakran alapos ok nélkül sztrájkokkal meggátolják a munka olyatón teljesítését,

a mely a vállalatra nézve eredménynyel jár, akkor lehetetlenség helyes iparpolitikát folytatni és az ipart fejleszteni. (Helyeslés.)

Kell tehát, hogy az igen t, kereskedelemügyi miniszter ur megbízható munkásosztályt kópeztessen és teremtsen. Fő és elengedhetetlen kellék azonban a tőke teremtése és a hitelkérdós szabályozása. A tőkének megteremtésére vonatkozólag az igen t. kereskedelemügyi miniszter urnák felfogása nagyon helyes, a mennyiben ő a pénzügyi bizottságban kifejteni szives volt, hogy az arra képes és hivatott bankok utján nagyarányú támogatást igyekszik nyújtani, nem úgy azonban, hogy az az elv és rendszer kapjon lábra, hogy mindent az államtól várjanak az érdekeltek, hanem az érdekelt társadalmi körök helyes és kellő mértékben való bevonása és támogatásával.

Azt gondolom, hogy a hazai pénzintézeteket szintén bele lehet ebbe a körbe vonni azzal, hogy ha törvényhozásilag kimondatik, hogy alaptőkéjüknek bizonyos hányadát kamatozó állami kötvényekbe kötelesek befektetni, s az ekként beszerzett összeg a bankok utján az ipar- vállalatoknak mérsékelt kamattal rendelkezésükre fog bocsáttatni.

T. kópviselőház ! Nagy szerepet játszik az iparfejlesztésnél, mondhatom, döntő szerepet az, hogy iparunk és kereskedelmünk számára meg tudjuk-e magunknak nyerni a külföldet, igen vagy nem? Annak azouban, hogy megnyerhessük, hogy érdeklődésével, tőkéjével és munkaerejével nálunk telepedjék le, egyik előfeltétele az, hogy bizonyosság álljon be közgazdasági életünk irányzatára és követendő politikájára nézve. Mert abban az esetben, ha a külföld teljes biztosítékot nem nyer arra nézve, hogy Magyarország köz- gazdasági élete önrendelkezéséhez képest miként fog berendeztetni és a lekötött idő, 1915. elteltére nem nyer biztosítékot arra, hogy az önálló vámterület életbe léptettetik, akkor nem lehet remélni azt, hogy a külföld az ő (őkéjét ide be fogja fektetni.

Én tehát arra kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ebben az irányban intézkedéseit akként szíveskedjék megtenni, hogy a külföld azokból meggyőződést szerezhessen arról, hogy Magyarország 1915-ben, de legrosz- szabb esetben 1917-ben nemcsak jogilag, hanem tényleg is átmegy az önálló vámterületre, s idevonatkozó intézkedéseit akként szíveskedjék megtenni, hogy az ezután következő kormányoknak ne legyen alkalma azokat egyszerűen félretenni, eltávolítani az útból azért, hogy ismét a közösségi rendszert istápol- ják. (Helyeslés.)

A kereskedelemügyi miniszter ur gondoskodásának egyik főtárFolytatása a mellékleten.