Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-18 / 29. szám

1906 ju'ius 18. Politikai szemle. A képviselőházban meglepetés­szerűen véget ért a felirati vita, melyről azt hitték, hogy az egész múlt hetet igénybe veszi. A vita berekesztésekor Wekerle Sándor miniszterelnök felelt a szó­nokoknak, s tartalmas beszédben mutatta ki a nemzetiségi képviselők­kel ’szemben, hogy valótlanságokat állítottak, midőn elnyomatásról s arról panaszkodnak, hogy a nemze­tiségiek nyelvét el akarják venni, s fenyegetéseikre azzal felelt, hogy az „agent provokatőr“ szerepére vállalkoztak, de figyelmen kívül hagyták azt a veszélyt, mely ebből reájok és a nemzetiségiekre szár­mazhat. Óva intette a nemzetiségi képviselőket a tulságoktól, mert tudniok kell, hogy sem a kormány, sem a magyar nemzet nem tűri azt el, hogy a magyar állam egységét, magyar jellegét bárki megbontsa ; ha a nemzetiségiek gondolatban és érzelemben, s úgy felfogásban, mint cselekvésben jó magyarok lesznek, ép úgy békében élhetnek ebben a hazában, mint a magyarok, nyelvü­ket nem bántja senki, azonban az ő részükre is biztosított egyenlő jogok viszonzásául nem térhetnek ki az egyenlő kötelességek téljesitóse alól sem, ez pedig azt parancsolja, hogy aki ezen a földön él, és jo­gokat gyakorol, az legyen hű fia ha­zánknak, ne máshonnan várjon bol­dogulást. * A pénzügyi bizottság az 1906. évi költségvetést letárgyalta, s némi változtatás mellett elfogadásra aján­lotta ; az érdemleges tárgyalást a képviselőház is megkezdte, s miután a pártok a költségvetést külöu-külön elfogadták, úgy látszik, hogy azt a kópviselőház mége héten letárgyalja s e hó folyamán megszavazza a költségvetési törvényt, mi által az ország abba a helyzetbe jut, hogy az állami feladatokat az arra hivatott tényezők által végezheti. A költségvetésnek úgy a pénz­ügyi, mint a pártgyűlésen lefolyt tárgyalásában városunk képviselője élénk részt vett, s több oly intéz­kedést hozott javaslatba, amely a nép érdekét védi, s amelyet mint indokoltak ésczélravezetőt, a szakmi­niszterek is elfogadtak és foganato­sításukat megígérték. A kereskedelmi miniszteri tárcza költségvetését úgy a pénzügyi bi­zottságban, mint a függetlenségi pártban és a képviselőházban Dr. Sabó Mihály terjesztette elő mint előadó, s működésével a szak­körök teljesen meg voltak elégedve, ami szép siker. ¥ Nagy hullámokat vert fel, s foly­ton foglalkoztatja a közvéleményt Kiskun-Halas helyi értesítője. Polónyi Géza igazságügyi-miniszter válasza, melyet a „ Világszabadság“ előzetes lefoglalása tárgyában hozzá­intézett interpelláczióra adott, mely ben helyesnek nyilvánította az emlí­tett lap előzetes lefoglalását azért, mert az abban közlött czikk az arató sztrájkra izgatott, s ezzel mind a szegény munkások, mind a gazdák érdekét koczkára tette, s ha izgatása sikerrel jár, soha helyre nem hoz­ható kárt okoz úgy a munkásoknak, mint a gazdáknak és rontja a köz- vagyonosodást is. A lapok legnagyobb része a sajtó-szabadság elleni merényletnek minősiti az igazságügyi-miniszter álláspontját és már is oly mozgalom indult meg, melynek czélja az igazságügy-miniszter lehetetlenné tétele. Mi a szabadság hívei vagyunk, s amint az előzetes czenzurát nem tudnánk pártolni, — állást kell fog­lalnunk minden oly előzetes lefog­lalás ellen is, mely nem a törvényre van alapítva s bár igaz amit Polonyi Géza igazságügyi-miniszter mondott, hogy az izgató lapok „strómanokat" szoktak a bíróság elé állítani, akik az izgató czikkért több — kevesebb koronáért magukra vállalják a fele­lősséget s igy az igazi izgató fö- biinös menekül — mégis ebből még az előzetes lefoglalás jogára követ­keztetni nem lehet, ezt másként kell ellensúlyozni, p. o. azzal, hogy törvény kimondja, hogy a czikkiró- val a szerkesztő egyforma és együt­tes felelősséggel tartozik, majd akkor meggondolja a szerkesztő, hogy mit enged közöltetni, és igy a tüzes, meggondolatlan és önmagát illetőleg mit sem koczkáztató czikk- irót már maga a szerkesztő meg­fékezi. Lássuk tehát a törvény szem­pontjából s vizsgáljuk, hogy az igazságügy miniszter álláspontját fedi-e a törvény vagy nem '? Mielőtt a kérdésre felelnénk, ide iktatjuk az 1848 iki kormány­nak a sajtó-törvény végrehajtása alkalmával vallott felfogását, melyet e szavakban foglalt össze : „Kell lenni hatalomnak az államban, mely minden fölött van ; és zz a törvény. Ezt ne lehessen büntetlenül megszegni senkinek és soha.“ Yan tehát korlátja a sajtósza­badságának is, és pedig a törvény, s Deák Ferencz szerint még az, hogy amit valaki ir, az igaz legyen. Aki tehát ezek ellen vét, az ellen jogosult az eljárás. A büntető törvény VI. fejezete bűntettnek minősiti az izgatást, akár szóval, akár nyomtatvány utján kö­veti azt el valaki. Tehát a bűucse- lekmény megvolt a jelen esetben. A büntető perrendtartás 567. § a, a feljelentéssel egyidejűleg, vagy ezután ha a vádló indítvá­nyozta, megengedi a nyomtatvány lefoglalását, bűntettet vagy vétséget megállapító tartalma miatt, igy tehát az izgatást tartalmazó czikk miatt is, s igy a lefoglalás törvény szerint foganatosítható volt. Összehasonlítják a mostani igaz­ságügyminis/,tér eljárását a Lányi- féle eljárással; a kik azt teszik, figyelmen kívül hagyják mindenek előtt azt, hogy Polónyi egy alkot­mányos és parlamentáris kormány tagja, aki mint ilyen, ha a kópviselő­ház többsége leszavazza, kénytelen elhagyni állását, ellenben Lányi egy alkotmány ellenes, imparlamen táris kormány tagja volt, amely nemcsak többséggel nem rendel­kezett, hanem neki már bemutat­kozásakor úgy a kópviselőház, mint a főrendiház bizalmatlanságot sza­vazott, oly kormány tagja volt, mely a nemzeti küzdelem letörésére vál­lalkozott s ez okon mindazokra a lapokra rátette a kezét és önmaga rendeletileg iildöztette azokat, me­lyek a kormány és eljárása ellen írtak, holott a mostani igazságügy­miniszter oly esetben helyeselte és fedezte felelősségével a lap lefog­lalását, amikor tényleg közveszélyes izgató czikket akart a lap közölni, s kijelentette azt is, hogy törvény- javaslattal fog gondoskodni arról, hogy a lefoglalás esetei és eljárási módozata meg legyenek állapítva, amire Lányi védelmezői szerint sem gondolt soha. Nincs szabadság, melynek kor­látja ne lenne. A sajtó szabad­sága sem lehet kivétel, annál kevésbé, mert az az egy bizonyos, hogy éretlen, a kellő megfontoltság­gal nem rendelkező, gyakori esetben tudatlan egyének a szabadság örve alatt igazi rabló hadjáratot indíta­nak egyesek, családok, társadalmi körök stb. ellen, nem fontolván meg, hogy minden utólagos helyre- igazítás daczára bizony helyrehoz­hatatlanul tönkre tettek sokakat, megrontották a közérdeket, melynek legkevésbé hívatott védői azok, akik önmagukat mérsékelni nem tudják. Jöjjön a sajtó törvény reformja, mert a szabadságnak a szabadosság e téren sem foglalhatja el a helyét. H i r a k. Iskola államosítás. Néhány hete, megemlékeztünk arról, hogy Dr. Babó Mihály képviselő és Ör. Nagy Mór polgármester fenjárt a vallás- és közoktatásügyi minisz­ternél a községi iskolák államosí­tása érdekében. Mint értesülünk Dr. Babó Mihály közbenjárása teljes eredményle vezetett, amennyiben a minisztérium az előzőleg kötött szerződést jóváhagyta, sőt azt is

Next

/
Thumbnails
Contents