Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-26 / 13. szám
II. évfolyam. Kiskunnal««, 1905. március 26. 13. szám. KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési dijak: Helybe« egész évre 4 kér. télévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 k©r., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, ahol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELÖSSZERKESZTÖ ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS : HORVÁT GYULA. A tűzoltókról. A maradiságnak mindig s mindenütt vannak temérdek ostobasággal megrögzött hívei. A kalocsai magyarnak a viilanylámpa ellen voltak kifogásai s mikor kinevették, úgy állt bosszút, hogy éj idején kifürészelt néhány vil- lanylámpa-oszlopot. A halasi magyarnak meg a tűzoltóság nem fér a függetlenségtől tudományos fejébe s hogy ezt kellőleg értésére hozza mind.neknek, hát vasvillát ragad és tűzoltókat agyabugyál. Csak hir ne támadjon róla, mint a lédőciek dolgáról, akik lajtorját keresztbe vittek volna — sűrű erdőbe. Volt és van is — úgy látszik — Kiskunhalas városában egy tömeg, mely úgy mint a tűzoltóság szervezésekor, ma is ezt a nótát ordítja: Nem kell nekünk egyenruhás, zsinóros tűzoltó! tűzoltók voltunk s azok maradunk ez után is mi. Aztán nem ijedtünk meg eddig se, de ezután se fogunk rettegni még olyan nagy tüztől se! Hisz annyian vagyunk, hogy ha megrohanunk valamely égő házat, hát minden parazsat az asszonyoknak hordhatunk haza tűzgyújtásra, vagy elnyomjuk a tűzet akkép, a hogy a pipába szokás az égő- parazsat. Hát szó sincs róla, régi dolog, hogy a magyar — ha némelyike mindjárt a feje lágyára esett is — bátorságban nem hiányos, sőt munkára is megvan a kézsége, de már azt aligha állíthatja valaki, hogy veszedelemnél fegyelemről, ösz- működésről, megfontolt kötelességtu fásról s ilyesminek nagyfontosságu élőnkéről fogalma volna. Láttam egy alkalommal, hogy 20—30 ember mint rohant meg egy égő házat s valamennyien a tetőre hágva igazi dühhel rúgták, vágták a sziporkázó zsarátnokot. Csak az a szerencse, hogy a háznak jó gerendái voltak, mert különben ma 20—30 ember nyomoréka lenne meggondolatlan nagy bátorságának. Más alkalommii azt is láttam, hogy egyik polgár milyen kézséggel szállította kocsiján a vizet — hogy a tüztől 50 lépésnyire megálljon. „Jöjjön a vízért, a kinek kell, én nem ijesztgetem a lovaimat!“ — mondta és állt rendületlenül, mig a tűznél száz torok is „vizet“ kiabált. Ezek persze csak mutatványok a régi tűzoltási rendszerből, melynek lelkes hivei a múlt alkalommal ismét bábeli zűrzavart okoztak s vasvillával argumentáltak. Mit tenne az ilyen fegyelmezetlen tömeg, ha egy egész városrész égne, vagy ha városunk valamelyik nagyobb épülete volna lángokban ? Ugyan lenne-e bátorsága csakugyan létrára kapni, vagy ott maradni a tüzet gátolni akkor, midőn minden ház veszedelemben forog s mindenki a magáéra gondol? Aligha. Ilyesmihez fegyelem, k'»telességtudás, lélekjelenlét és sok-sok gyakorlat, nem pedig csupán vad kedv, vagy harag szükséges. A nem hivatásos tűzoltó segítsége csak akkor ér valamit, ha nem ostromot vezet a ház ellen, hanem vizet hord a fecskendőkbe s nem ellenségeskedik, nem parancsol, hanem aláveti magát a tűzoltóparancsnok rendeletéinek és dolgozik. Azt mondják, hogy a folyó hó 18-án történt tűzhöz késve érkeztek meg a tűzoltók. Ez meglehet. No, de láttam a leégett házat, hát biz’ annak nem sok idő kellett, hogy leégjen. Ha a fővárosban, ahol a lovak állandóan fecskendőbe fogva vannak s hol a tűz, mindjárt a ke!etk?zésekor jelezhető telefonon, 6—10 perc tellik el az első fecskendő tűzhözjutásáig, akkor nálunk, hol a tűz csakis akkor jelezhető, mikor már igazán tűz, s hol előbb a lovakat is be kell fogni, ugyanazon úthoz legalább 10—15 perc szükséges, mely idő alatt na- gyobbszerü ház is porrá éghet. De hiszen a tűzoltóság feladata nem is az, hogy a már égő nádasházat eloltsa, — ezt legfeljebb a házbeliek és a szomszédok tehetnék meg — hanem az, hogy a tűz tovaterjedését meggátolja, már pedig ha az első ház égésekor teljes felszerelésével odajut, elég korán ér oda, hogy a tűz ellen harcot kezdjen. Nem a tűzoltók védelmére irom e sorokat, erre szükség sincsen, csupán azok felvilágosiLapunk mai száma 6 oldal.
