Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-26 / 9. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 3. Mellettük álmélkodik két tót atyafi: Kezet akarnak erőnek erejével minden lakájnak csókolni s a ki csak bejön, meg kimegy a teremből, annak elmondják, hogy hát: „Poclioalem búd Jezsis Kriszt“ s csodálkozni látszanak, hogy senkinek sincs annyi embersége rámondani a „Na veky ament.“ Ezeknek az a bajuk, hogy a Janót meg a Gyurkát elvitték katonának. Eressze tehát a szegénykéket haza a király, mert a regementben úgy se veszi senki hasznukat. Az a féllábu bosnyák pedig Serajevo környékéről került ide. Az a baja. hogy a háborúban elpusztították mindenét s tetejébe még az egyik lábát is ellőtték. A lábát nem kéri ugyan vissza, de az elpusztult birtokért kárpótlást kér. Amott áll egy kurta nemes, torzonborz nagy ba- juszszal, Valóságos mintaképe a konok, makacs perlekedőknek. Csak 22 esztendeje pörlekedik az atyafiaival, akik utoljára is kipórölték a nemesi kúriából. Nem kell neki más, csakhogy helyezze őt vissza a király, mert amazoknak nincs jussuk semmihez. Abból a rettenetes nagy csomag Írásból, a mit hóna alatt szorongat, kitűnik, hogy övé az igazság. És igy tovább a végtelenségig. Nemcsak a kitályi kegynek, kegyelemnek jótékonyságnak, hanem £ királyi türelemnek is kifogyhatatlannak s végtelennek kell lenni. És a királynak mindenkihez van egy-egy nyájas biztató szava, mely itt reményt, ott vigaszt nyújt, máshol meg balzsamot, gyógyírt csepegtet a fájó sebre. Hiába, csak nagy hatalmas úr egy király — de nincs fény, árny nélkül és utoljára is igaza van e nagy római költő Virgilnek, aki sok s/áz év előtt igy énekelt: „Fortunatus est ilic deos, qui novit agrestes.“ Boldog, ki csak a mező istenségeit ismeri. ti VWTK~ * Városi közgyűlés. A képviselőtestület f. hó 18-án közgyűlést tartott. A közgyűlés tárgya az 1901. évi pénztári számadás felülvizsgálásáról szóló bizottsági és főszámvevöi jelentés volt. A közgyűlés a számadásokat egészében és részleteiben jóváhagyta. * Az önkéntes tűzoltó testület f. hó 18-án rendezte első jól sikerült táncvigalmát a nagyvendéglő nagytermében. A buzgó rendezőség hivatásával ellentétben nemhogy oltotta volna, sőt élesztette a tüzet, a máskor romboló elemet, amely azonban az este éltető eleme volt a jókedvnek s igy esett meg, hogy a szép számmal jelenlevők igazi magyaros tűzzel járták a tánczok változatos nemeit. Felülfizettek: Török István 20 kor., Ör. Kozics Zoltán, Dr. Nagy Mór, Dr. Hofmeister Juda, Hofmeister Mór, Hofmeister Géza, Dr. Babó Mihály, Hofmeister Ignácz 10—10 kor., Dr. Wagner József 8 kor., Zseni Istvánná, Farkas Elek, Fekete József, Győrfy József 5—5 kor., özv. Bikády Jánosné, Dr. Pázsit Pál 4—4 kor., Szekér Pál, Ke- iesztes József, Rocsek József 3—3 kor., özv. Szűcs Józsefné, Valkovics Aurel, Babó Sándor, özv. Hamar Pálné, Kintsler Sándor, Szekér Endre, özv. Szekér Józsefné, Turóczy Dezső, Szekér Károly, Szathmáry Sándor, özv. Patkós Benőné, id. Gaál István, Tóth Kálmán, Mészöly Károly, Schmidt Dániel, Erlah Gyula, Pázsit István, Königsberg Károly, Goldberger Sándor, Kovács Károly, Szekulesz H. Herman, Herman Dénes, ifj. Gaál Lajos, Hirháger Károly, id. Gaál Lajos, Heizler Samu, Rótli Péter, Csapó Antal, Reich Sándor, ! Biró Antal, Kiss István, Molnár Gábor, Dr. Gesmai József 2—2 kor., Pataky Dezső, Bergl Albert, Topán Imre, Borbás Imre, özv. Dezső Sándorné, Banga Józsefné, Lendvai Lajos, id. Hováncsek János, Szabó Ferencz, Bicskei Dénes, Babó Gábor, Széli Antal, Dékáni Árpád, ifj. Bartek Lajos, Kun János, Kiss László, Nemet János, Tóth József, Nagy Ervin, Ku- binyi Imre, Opra Lajos, Delia István, Érnyes József, Babó Dezső, Ádor Sándorné, Kolozsvári Kiss Istvánná, Holländer Adolf, Gyugel Kálmán 1 — 1 kor., Sárközi Sándor 60 fii., Obermann János, Veisz Sándor 50 fii., Gaál Mihály, Kovács Ferencz, Hováncsek József 40—40 fii., Schnautigel János, Balog János 20—20 fii. * A kiskunhalasi Ipartestület folyó évi márc. 5-én d. e. 10 órakor, meg nem tarthatás esetén márc. 12-én d. u. 2 órakor saját helyiségében rendes közgyűlést tart. Tárgy: 1. Éinöki jelentés. 2. Zárszámadások bemutatása. 3. Jövő évi költségvetés megálla- pitása. 4. Tisztikar lemondása és újak választása. 5. lálos bajban“ szenvednek; halál ellen pedig nincs orvosság. E kis bevezetés után rátérhetünk a tulajdonképpeni történetre. Dezső nemes hévvel szereti Rózsikát. Egy bálban megbántódik szerelmében: amennyiben Rózsiká- nak egy fess huszárkapitány dühösen udvarolt. Ezt jól látta Dezső, valamint azt is jól látni vélíe, hogy Rózsika nagyon jól mulat. Másnap az alábbi levelet küldte Rózsikához: „Tisztelt kisasszony ! A tegnap köztünk lejátszott jelenet után, kötelezve érzem magamat Kegyed előtt egy tökéletes vallomást tenni. Én egy kedvest szeretek és ezen kedvesről akarok kegyednek írni. A dicséret, melyet e kedves kiérdemel, szolgáljon Kegyednek büntetésül, mindazon apró szenvedésekért, melyekkel engem sokszor, legkivált tegnap megszomoritott. Ázon kedves, kit én szerettem, mielőtt még ismertem Kegyedet, már nagyon sokszor megvigasztalt. Egyébiránt minden időt, mit Kegyed fantasztikus szerelme nekem meghagyott, csakis e kedvesnek szentelem. Sok kincset rejtett és rejt e kedves magában! Bevallom, hogy már nem fiatal ugyan, de annál tökéletesebb; bevallom azt is, hogy én nem vagyok az egyedüli, kit a legszivélyesebben fogad ... és mégis nem támadt és nem támad fel bennem a féltékenység, mert nem szeszélyes, nem makacs! . . . Még többet mondok! . . . E kedves a műveltség és tudomány valódi tárháza. Boldog vagyok és leszek körében. Még most sem hoztam föl csak századrészét sem érdemeinek; s csak most tudom, hogy tulajdonképen mivel tartozom neki. Azt hiszem, hogy eleget mondtam s igy meg lehet győződve, hogy e kedves képes lesz vigasztalni azon esetre, ha Kegyed engem kegyetlen szeszélyével s magaviseletével jónak látna tovább is .ónozni. Dezső.“ — Hogy meg fog erre ijedni; tudom, többé nem lesz szeszélyes és kacér! — mondogatta elégült mo- solylyal Dezsőnk magában. A mint Rózsika e sorokat megkapta egy édes mosoly vonult kis ajakán át. Leült és válaszolt a levélre. Mikor kész volt, ily monológot tartott. — No szegény Dezsőm, hogy fogsz erre a levélre ide rohanni. Várj csak te rossz ember, Dezső reszkető mohósággal bontja föl a levelet és olvassa: „Jó Dezső! Önnek őszinteségét őszinteséggel akarom viszonozni. Ön vétkes, én is az vagyok. Vallók. Egyszer, egy bizonyos órában behatolt „egy jóbarát“ oda, hova mint hitte, csak ön léphetett . . és átkarolta azon kedves Rózsikát, kit ön oly nagyon szeretett . . . E barátom kezdetben csak az utcán enyelgett velem, ha esetleg találkoztunk. Később meglátogatott és oly kedves; oly fényes tulajdonsága volt. . . Bevallám, hogy szeretem . . . E barátom, kit én szeretek és a kivel mindennap találkozom, önnek régi
