Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-29 / 5. szám

2.

KISKUNHALASI ÚJSÁG.

hogy éldegél máról-holnapra. Ha pedig kissé tehetősebb az a kisiparos, hogy forgalmat csináljon, hitelez a vevőinek, a kik sokkal pontosabbak a rendelésekben, mint a fizetésben. így aztán künn van a pénze s ha neki kell a bevásárlásra, a család fenntartására, mivel a pénze künn forog, ő is kölcsönt vesz, a mit kap is, mert „jó.“ A mi pénze aztán adósaitól befolyik, abból aztán egy jó részt elfizethet. A haszon egy szép hányada elúszik hasonlóképen kamatokra, kezelési, késedelmi, beiratási stb. költségekre.

Már pedig ha kisembereink garasokban nem volnának kénytelenek nagyobb összegeket elfizetni a hitelintézeteknek, rózsásabb állapotok lennének hazánkban. Csakhogy ezen intézeteknek zászlajára nem a „humanizmus,“ az „önzetlenség“ s hasonló szép jelszavak vannak írva, hanem ezeknek az ellenkezői.

Londonban alakult egy részvénytársaság, melynek kizárólag az a czélja, hogy a köny- nyen eltékozoit garasokat megmentse és össze i gyűjtse — a tékozló javára. A részvénytársaság automata-szekrénykéket állított fel London utczáin. Egy penny bedobása után kiesik egy kis nyugta a garasról. A nyugta hátlapján okos szóval megvan Írva, hogy az ember nem becsüli semmire a rézpénzt, elosztogatja, elfccrérli és ily módon egy egész életen át vagyont tevő összeg oszlik szerte nyomtalanul. A ki fölösleges garast érez a zsebében, az vesse bele az automatába, az majd szépen össze gyűjti a számára. Hatvan darab ilyen garasos nyugta, a mi 5 shillinget, (6 koronát) tesz, már pénz, m.rt a ki ennyi nyugtát küld be a társaság központi irodájába, bankszámlát és cheque- könyvet kap, az összeg pedig öt százalékkal kamatozik, cls a kamatozás igen buzdítólag hat a takarékosságra, mert Angliában a cheque- számla nem szokott kamatozni, öt százalékot pedig egyá'ta'án semmiféle bank sem ad kamat gyanánt. Nyilvánvaló, hogy ez a garasbank főleg humanitásból alakúit, aminthogy kiviláglik ez abból is, hogy a társaság alapitói egy- től-egyig gazdag és ismert emberbarátok,

Íme egy gyönyörű példa a mit mihamarabb kellene nálunk utánozni. Az ország megannyi részében szervezni ilyen garasos automatákat, melyekbe a kisemberek ama filléreiket rakhatnák, a miket drága kamatokban, óriási költségekben elfizetnek a hazai hitelintézeteknek, másrészt a mit elvonnának maguktól a fölösmeny- nyiségű italfogyasztás terén stb. Garasonkint szaporodna a szegényemberek pénze és még kamatot is hozna. Ha akadna nálunk is megannyi emberbarátból álló csoport, mely ilyen társaságot országosan szervezne, a kisembereknek a pénzük kezeléséért nem kellene egy fabatkát se fizetni, sőt tekintélyes kamatot hajtana pénzmagjuk.

Sajnos messze állunk attól, hogy országunkban ilyen nemes, üdvös és fenkölt eszmék testet öltsenek. Megelégednénk egyelőre azzal, hogy törekvő, becsületes kisembereinknek hitelintézeteink kölcsönöket nyújtanának, akár kamatra is, ele aztán nyújtanának. Csakhogy kétszerié áll az nálunk, hogy szegényembernek szegény a szerencséje.

Társadalmi élet és kellékei.

A társadalmi élet egy nagy színpad, melyen mindenki állása, tehetsége, ügyessége szerint hivatva van szerepét eljátszani, s igy szükséges, miként a társadalmi élet ez illem szabályait kellőképen ismerjük, hogy ama nagy színpadon sikerrel és szerencsésen mozoghassunk ! A magyar emberről nem mindig szól előnyösen a külföld véleménye. Az igaz, hogy nagyon sokszor a tudatlanság, vagy a rossz akarat olyan dolgokat költ és költött mai napig is felőlünk, mely a valósággal merőben ellenkezik, de másrészt be kell vallanunk, hogy olykor-olykor a gáncs és megrovás melyet idegenektől hallunk, nem nélkülöz minden alapot. Széltéoen-hosszában hangsúlyozzuk, hogy korunk a haladás kora: a mit nemcsak szavakkal, hanem tényekkel is igazolnunk kell. Népek nemzetek egymástól vesznek át olyan viszonyokat, szokásokat erkölcsöket, melyeket a műveltség, a korszellem mai nap- ság egyáltaljában nem nélkülözhet.

A magyar is sokat elfogadott az idegentől. A lőpor, gőzhajó, vasút stb. nem hazai találmányok, de éppen csak azért, mert nem azok, nevetséges balgaság, magát megboszuló rút felfuvakodottság leendett azokat nem el.ogadni, mert az egyértelmű Tett volna az anyagi és szellemi hátrainaradottság szomorú állapotával.- Üdvös és illdomos dolog tehát a mai műveltségnek mindazon jelentékeny vívmányait elsajátítani, mely haladásunkat elősegíti, úgy azonban, hogy azok elfogadása, természetünkbe olvasztása által ősi, nemzeti jellegünk szebb, annyiszor magasztolt s dicsért tulajdonságai háttérbe ne szorittassanak vagy meg he csonkitassanak.

A magyar jelenleg a polgárosulás egyenlő fokán áll Európa bármely nemzetével, múltúnkra pedig büszkén elmondhaijuk, hogy: Európa színpadán mi is játszottunk, s nem miénk volt az utolsó szerep . . . ! Miért ne élhetne hát bennünk ama lelkesítő tudat, hogy jönnek még idők, mikor megint szerepet fogunk játszani, s magunkra vonhatjuk a nagy világ figyelmét. Ekkor azonban minden tekintetben, minden irányban ki kell figyelmünket terjeszteni, mely egy kultur- államban s egy kultuinépnél tényezőként szerepel. A közművelődésre nélkülözhetetlen eszköz a társas szellem, mely fentartja a szellem rugékonyságát és az élet könyiiségét. Ha figyelemmel kisérjük ugyanis valamely müveit nép társadalmi, életét, látjuk, hogy az is a fejlettség fokán áll. A társadalom a müveit embernél életszükség, melyet nem bir nélkülözni. Csakhogy ez nagyon kényes ,, életszükség, melylyel y igy ázva és okosan kell bánnunk. A társadalmi életet és benne az embereket kiismerni felette nehéz, mert az ezerféle alakban viszonyul az emberhez. Meg kell tehát nekünk is a társadalmi és életrendi formákat, melyeket a jó hang (ton) őrei és kellékei, honosítanunk, hogy e tekintetben is lépést tartsunk a művelt, nagy világgal, mely azokat elfogadta. A társadalomnak pedig meg vannak a szabályai, kellékei, melyeket ismerünk és megtartanunk kell, ha csak az emberektől teljesen visszavonulni remete módra élni nem akarunk.

Ha a társadalmi élettől visszavonulunk, úgy az élet nem más mint egy kietlen kert, melyen az egy-