Kiskunhalasi Ujság, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-30 / 31. szám
2. KISKUNHALASI ÚJSÁG. konyi ev. ref. igazgató-tanító urak, megelégedéssel [ vehetjük ama kijelentésüket hogy teljes mértékben meg voltak elégedve az eredménynyel. Füzespusztai lakos társainknak úgy régi óhajtásuk vált valóba, mert képviselőtestületünk határozata folytán a régi czélszerütlen bérház helyett jó, kizárólag iskola czéljára alkalmas új épületet kaptak. Amily egyszerű, épen oly lélekemelő ünnepély keretében adta át Dr. Nagy Mór polgármester és iskolaszéki elnök úr az évzáró vi?sga alkalmával a közhasználatnak, a mikor iskolaszéki elnök úr intézkedése folytán a növendékék jó könyveket és füzeteket nyertek emlékül. Tekintetes Thúry József úr ez évben is egy értékes, saját szerzeményű tudományos füzetet volt szives könyvtárunknak ajándékozni, melyért ez úton is köszönetét mond testületünk. Babó Sándor úr néhai édes atyja által készített házi orgonát volt szives ajándékozni. Ez orgona hosz- szabb ideig nem volt használatban, ezért a tavasszal itt járt orgona építész által felül vizsgáltattuk: az építész az orgonának használható állapotba tételét igen költségesnek jelentette ki, miért is kellű átalakilás után tanszer szekrényül fogjuk használni. A szives adományt ez utón is köszöni tanító testületük. Évzáró vizsgáink a pusztai iskolákban május 10—13, városon junius 13—17 napjain voltak a szülők élénk érdeklődése mellett. Tek. Török István vizsga-vezető elnök úr a IV. leányosztályba járó jó magaviseletű és szorgalmas növendékeknek hat kötet könyvet adott jutalmul. Testületünk el nem mulaszthatja a kedves meglepetésért köszönetét nyilvánítani. Úgy az évzáró vizsgák valamint a női kézimunka kiállítás közmegelégedésre szolgáltak. Növendékeink egészségi állapota a rendes mederben ioly. Az egyptomi szembetegség igen örvendetes módon apad, mert mig néhány évvel ezelőtt 150 szembetegeink is volt, addig a folyó 1904 5 év elején 41 betegünk volt, évközben meggyógyult 19, kezelés alatt maradt 22. A szembetegek gyógykezelését Wagner J. dr. — az újra oltásokat Gesmai József dr. urak végezték. Növendékeink tavaszi kirándulása május 20-án volt. A fiúk kalapjaikon árvalányhajjal, a leányok ke- zökben virággal, mindnyájan örömteli szívvel, édesen mosolygó ajkakkal szivet-lelket gyönyörködtető menetben vonultak a játszótérre. A nagyszámban megjelent szülők és iskolabarátok tanúsítják e majálisok nagy népszerűségét. Kiskunhalas 1906. jun. 17. Szalay Zsigmond, közs. isk. igazgató. ■Ki TÁRCZfl. A jakabhegyi kisértet. A jakabhegyi czigányoknak még a hátuk közepe is borsódzott, valahányszor a hegy tetején álló kolostor romjai közelében kellett elhaladniok. Ugyan mitől félhettek annyira ? Maga a rom nem gyakorol a nézőre semmiféle ijesztő benyomást. Az őserdők közepeit egy térségen elterülő rom, melynek hatalmas sziklákból összerakott falai csupaszon merednek az ég felé. És mégis a hegyi czigányok kerülik s ha véletlenül bármily missziről is meg pillantják, keresztet vetve magukra mormogják a kisértet űző mondást: Minden jótét lélek dicséri az Urat! Néhán évvel ezelőtt még nem irtóztak e helytől, sőt bejártak a hajdani kolostor udvarába a romok közé, hol egy húsz öl mély kút áll s onnan hordták konjháikba a szükséges ivóvizet. Egy este a vajda lánya az ijetségtől kikelt arczal rohant haza. A kunyhó előtt lerogyik s a sok czigány asszony faggatására csak enyit bírt felelni: A romok között kisértetjár! — Az asszonyok, sőt a férfiak legnagyobb része hitelt ad a leány szavainak, ellenben a vajda kétkedve rázza fejét s csak ennyit mond: Murgun gungyere! Másnap azonbau már kénytelen volt vajda uram egy kicsit többet törődni a kísértettel. Saját elhatározásából nem is tette volna, hanem az egész telepén nem akadt lány vagy asszony, a ki az alkony beálltával elmentvolnk vízért: pedig nálunk a fehérnép dolga. Bottal sem birt egyet sem odakergetni. Ekkor elhatározta az öreg, hogy a bajon mégis csak segíteni kell, ha másként nem, hát ő maga megy el néhány bátrabb moréval először is azért, hogy viz legyen, másodszor meg hogy meggyőződjön mi van azzal a kisértettel. Amint a völgben elterülő faluból felhangzott az esti harangszó, a vajda hozzáfogott a készülődéshez. Kezébe vette hatalmas somfa botját, mely nála egyúttal a jogart is képviselte s harmad magával elindult a romok felé. A mint a kapuhoz érnek, azonnal visszahátrálnak. A két kisérő elhajigálja a magukkal hozott cserép korsókat s észnélkiil szalad amere lát. Ellenben a vajdának mintha oda gyökereztek volna lábai mozdulni sem bir, csak veti magára a keresztet. Mikor már nemlát semmit, akkor kapja magát s árkon-bokron keresztül szalad hazafelé. Az alatt a másik két more már hazaérkezett s a többinek elmondta a látottakat. Mivel a vajda ott maradt, azt képzelték, hogy tán azt magával ragadta a szellem. Siratták keservesen, egyszer csak ő is megérkezik nagy loholva. Mikor már jól kifújta magát, a köréje sereglett czigány tábornak borzongva kedte elbeszélni a látoitakat: A mint odaértünk a kapuhoz egy éles kiáltást hallottunk, oda nézünk, hát egy fehér ruhába öltözött nő szalad a kúttól a kolostor pinezéje felé! Ruhája és a haja kísértetiesen lelogott. A mint a pincze lejáratához érkezett még egyszer visszatordult s eltűnt. A czigány nép kétségbe volt esve. Részben azért, hogy féltek a kísértettől, részben pedig megvoltak akadva viz dolgában. A vájda és a vénebb czigányok tanácskozásra ültek össze a földön lobogó tűz köré. A tanácskozás az lett, hogy a vajda kiadta a parancsot, miszeriut reggel minden asszony és lány lemegy a faluba ivó vízért, ő maga pedig holnap délelőtt még egyszer széjjel néz a romok között öt másik válogatott atyafival, számítva arra, hogy a kísérteteknek nappal nincs hatalmuk az emberek felett. (Folyt, köv.)
