Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-10 / 19. szám

1905.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

május 10.

majd máskor fogja tiszteletét tenni. Azonban János, Andselina kisasz- szony nevének emlegetésével mégis rábírja urát, hogy elmennek Karlo grófékhoz.

K a r 1 ó gróf és neje, J o z e f i n, azért kedveskedtek Benátónak, azért „fogják“, mert a gazdagsága miatt hozzá akarják adni leányukat. Andselina persze nem rajong Benátóért, de J o z e f i n azzal biztatja leányát, hogy majd emberré csiszolják ők Benátót rövid idő alatt.

B e n á t ó megérkezvén a grófékhoz szolgájával együtt, már a legelső mondanivalóba belesül és azután is folyton furcsaságokat mond és tesz. „Jól vagyok, uram“ (mondja Karló grófnak). Ekkor a szolga fülébe súgja: „Mig nem kérdezi, hogy hogyan van ön, nem kell mondani : jól vagyok.“ B e n á t ó tehát helyre akarván hozni ügyetlenségét, ezt mondja a grófnak : „Uram, mig ön nem kérdezi, nem vagyok jól.“ Mire a gróf mosolyogva kérdi tőle : „Ej, uram, hát hogyan van ön'?“

— „Uram, nem látja ön, hogyan vagyok? íme, jól vagyok“ (feleli Benátó). János súgja neki : „Az első mondatra nem volt szükség.“

— Benátó ezt is félreértvén, igy szól a grófhoz : „Uram, az ezelőtti mondásaimra nem volt szükség, majd az ezutániakra lesz.“ — Ekkor a szolga megint súgja: „Az „ezutáni akra“ nincs szükség.“

— „Uram, az ezutáni beszédemre sincs szükség“ (mondja Benátó a grófnak). A szolga, ki szégyenkezik ura egyűgyűsége miatt, ezt azzal mentegeti a gróf előtt, hogy nagyon tréfás ember, azért folytat ilyen társalgást.

Nem sokára a szobaleány vizet és süteményeket hoz egy tálczán. Benátó, miután ivott, elejti a vizes kancsót a tálczára s a poharak is összetörnek. — Kevéssel ezután oly mélyen meghajtja magát a grófnő előtt, hogy orra bukik a székről. Majd írni akar valamit B e n á t ó, de elejti a tintatartót s a tinta nadrágjára dől, ő pedig fehér zsebkendőjével letöröli onnan és azzal mentegeti magát, hogyha valami tárgyat fog, reszketnek a kezei. „Bizonyára a gyengeségtől van“ (mondja rá a grófnő). „Nem, madám! (ellenzi Benátó), hanem esténkint jócskán szoktam pálinkát inni s ezért gyöngék az idegeim.“ Ekkor J á nos súg valamit a fülébe,

mire Benátó igy igazítja ki az előbbi mondását: „Bocsánat, tévedtem. Soha életemben még egy csöpp pálinkátsem értettem a szájamhoz “

Egyszer Benátó kérdi a grófnőtől : „Az ön leányának nincsen nyelve ? mert eddig még egy szót sem szólt.“ „Ön előtt szégyenli magát“ (világosítja fel a grófnő). „Mi az a szégyenkezés?“ (kérdi Benátó halkan a szolgájától). „Hiszen ön is, mikor otthon voltunk, nem akart eljönni ide, mert szégyenkezett (súgja neki a szolga). „Asz- szonyom ! (mondja Benátó). „Én is, mig otthon voltam, szégyeltem magamat ; de mióta ide jöttem, szégyent és szemérmet félretettem.“

A grófnő vacsorához hívja Benátót. „Nagyon jó lesz (mondja az egyűgyű), mert már igen éhes vagyok.“ A szolgája int neki a szemöldökével, mire Benátó ezr mondja: „Tévedtem, asszonyom, azt akartam mondani : nem vagyok éhes. — Vacsora közben a gróf fölkéri Benátót, hogy legyen szives feldarabolni az asztalra tett pulykát. Ez azonban ügyesen kiakarván vágni magát, ezt mondja : „Mivel igen gyönge szivű vagyok, ilyen gyilkolást nem bírok végrehajtani.“ — „Hiszen ez sült pulyka, uram!“ (világosítja fel a gróf). „Akkor hát feldarabolom (mondja Benátó). De ón azt hittem, hogy élő pulyka.“ A nagy munkában megizzadván, zsebkendőjével letörli ar- czát és homlokát, miközben a tintás zsebkendővel befeketíti az egész arczát.

Még sokféle ügyetlenséget és baklövést követ el Benátó ur, azután haza megy szolgájával. Eltávozása után a háziakon erőt vesz az addig visszafojtott nevetés. Miután kedvükre kinevették magukat, a grófnő azzal biztatja leányát, hogy Benátó nem marad ám mindig ilyen, majd kicsiszolódik az ő társaságukban. Különben is olyan a világ, hogyha valaki meggazdagodott, annak senki sem meri szemére vetni a hibáit. A gróf pedig ezt mondja leányának: „Ha nem tudnánk is emberré nevelni, vagy faragni, az sem baj. Úgy sem sok idő van már hátra az életéből, halála után pedig a vagyona reád száll, leányom.“

(Vége követk.)

Práger Ferencz

felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos.

Hirdetések.

Minden eddigi sósborszesz- nél hatásosabb a tengeri sóval készített sósborszesz, mely eredeti minőségben a készítőnél Ozurda Vilmos gyógyszerésznél (Szt.-István király gyógyszertárban) kapható. 1 üveg ára 2 korona.

Néhány kísérlet elegendő, hogy mindenki meggyőződjék, miszerint az ibolya tejcrém és ibolya tej szappan az arczot és kezeket hófehérré és bársonysimává teszi. Kapható Halason a „Magyar korona“ gyógyszertárban.

„Hygea porraentesitő olaj“ a por káros hatását úgy az emberiségre, mint árura s bútorra teljesen megszünteti, szintúgy feleslegessé válik használata által a padló mindennapi felöntözése és felmosása akár puha, vagy kemény fánál. — Használata által a padlónak szép világos barna szint ad, s teljesen zsir és szagtalan, úgy, hogy semmire sincs káros hatással. — A „Hygea pormentesitő olaj“ már igen rövid idő alatt nagy tért hódított meg magának s kereskedők, magánosok, vállalatok, nagy pénzintézetek, kórházak, várótermek, vendéglők, iskolák, irodák stb. stb. helyeken, egészségügyi szempontból szintúgy bebizonyosodott előnyeiért igen szívesen használják. — Kezelése egyszerű és olcsó. — Kapható Práger Ferencznél.

A jelenkor legjobb a r c z - kenőcse a Lanolin ereme, mely minden arcztisztátlanságot eltüntet. Ara 90 fillér. A hatást nagyban növeli a „Lanolin tej, mely a legjobb szappant minden tekintetben felülmúlja. Ara 60 fillér. Kapható a „Szt.-István Királyhoz“ czimzett gyógyszertárban (szemben az uj bankpalotával, Holländer-fele házban.)

A „Kis Újság“ budapesti napilap 8 oldalnyi terjedelme daczára I kr. (2 fillér) árban árusittatik. Ennek kihordásához lányok kerestetnek ; jelentkezhetnek Práger Ferenc z könyvkereskedésében.

Halas, 1905. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.