Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-22 / 47. szám

1905.

val tartozunk a magyarok Istenének, hogy számunkra a jelen nehéz küzdelmeiben megtartotta Kossuth Ferenczet — kinek hosssu életet és jó egészséget kívánunk azért is, hogy a magyar nemzetet bevezethesse a függetlenség Ígéret földjére.

Politikai szemle.

Az elmúlt hétnek jelentősebb politikai mozzanata abban nyilvánult, hogy a kormány megkezdte a vármegyék elleni megtorlást.

Legelőször felfüggesztette vármegyénk közszeretetben és közbe- csülésben álló főjegyzőjét Fazekas Ágostont azért, mert ez Tahy István kinevezett főispán megkeresésére a főispáni eskü letehetésére egybehivatni kívánt közgyűlési meghívó kiadását megtagadta azon okból, mert az esküt nem tett főispánnak még joghatósága nincsen, s igy renkivűli közgyűlést egybe nem hívhat.

Az alispánt helyettesitő főjegyzőnek teljesen igaza van, s ezt maga Tahy István is belátta, s ezért beteget jelentve külföldre utazott, hogy megkímélje magát a beiktatás éppen nem kívánatos kellemetlenségeitől, sőt — mint hírlik — felesége által már lemondását is bejelentette a miniszternek.

*

Kassa kuruczai kitettek magukért. Ott Pongrácz főispán nem képes az esküt letenni, pedig ugyancsak próbálgatja. Osendőrség fedezete mellett vonult a megyeházához, s miután az alispán a lepecsételt terem ajtajának afelnyittatását megtagadta, s mert kassai lakatos arra a munkára kapható nem volt, katonai szerkovács nyitotta fel a közgyűlési terem lezárt ajtaját.

Ámde Pongrácz ur nem tartozván a szentek közé, nem talált hódolókat, s csupán egyetlen egy szol- gabiró jelent meg a főispán által egybehívott közgyűlésen, s igy nem sikerült az eskületétel.

Az a némaság a kassai gyűlésteremben hangosan beszél, abból bizony megértheti úgy Pongrácz főispán, mint főnöke Kristóffy belügyminiszter, hogy sem csel, sem erőszak nem használ, a hazafias irányuyal szemben hiába való minden ravaszság, s nincs más mód mint visszavonulni.

*

A belügyminiszter 12 vármegyétől megvonta a közigazgatási költségekre törvényben megállapított állami dotáció deczemberi összegének folyósítását.

A belügyminiszter úgy látszik nem olvasta el a megyék háztartásáról szóló törvényt, mely parauKiskun-Halas helyi értesítője.

csolólag írja elő, hogy az ahhoz csatolt kimutatásban feltüntetett összeg havi részletekben kiadandó.

Alkotmányjogi, valamint törvényességi szempontból egyetlen helyes indoka lenne a belügyminiszter intézkedésének az, t. i. ha az összes vármegyék dotatióját beszünteti a miniszter azon okadatolással, hogy miután 1905. évre az állami költségvetés törvény- hozásilag megállapítva nincs — ez okon a minisztert utalványozási jog nem illeti.

Ezt nem mondja a miniszter. Persze mert igy állván a dóig, nem csak a vármegyék részére nem szabad utalványozni, hanem a képviselők, katonaság stb. kiadásait sem volna szabad költségvetési törvény hiányában fedezni, ez azonban oda vezetne, hogy :

teljesíteni kellene az ország- gyűlés többségének követelményeit azért, hogy az az állami költségvetést megszavazza és az államháztartás rendes menetét biztosítsa.

Ezért fontos az országgyűlés költségvetési joga, mert ha az tiszteletben tartatnék, akkor a nemzet ellen kormányozni nem lehetne.

A magát törvényesnek hirdető minisztérium meggondolatlan rendeletével folyton a törvénybe ütközik, igy járt a belügyminiszter a megyék dotátiójának elvonásával is, mert:

a törvényhatóságokról szóló törvény értelmében a vármegyék költségvetéseikbe mint bevételt beilleszteni hotelesek az állami dotatiót, ezt azs 1905. évre be is illesztették, a költségvetéseket a belügyminiszter annak idejében jóváhagyta, igy tehát Kristóffy a jogerős megyei költségvetéseket fosztotta meg hatályosságuktól.

Gondolja e, hogy ez czélra vezetett ? Nem-e az fog történni, hogy miután a törvény első szakasza értelmében a törvényhatóságok az állami közigazgatás közvetítését „a törvény korlátái között“ gyakorolják — pedig éppen velük szemben sértik meg a törvényt — mivel egyszerűen megtagadják az állami közigazgatás közvetítését, miután a szükséges anyagi eszköztől meg- fosztatnak ?

Ha ez bekövetkezik, mit tehet Kristóffy ur ? 1 Semmit!

*

Az úgynevezett jóléti bizottságokat is feloszlatottaknak mondta ki a belügyminiszter. — Azt hiszi Kristóffy ur. hogy erre azok adnak valamit, hiszen a törvény értelmében a megye belügyeiben szabadon intézkedik. Az pedig nem igaz, hogy a jóléti bizottságok közgyűlési jogot gyakorolnának, sőtt — mtnt ő mondja — még annak hatáskörén

november 22.

is túlmenő intézkedési jogot gyakorolna.

A vármegye eddig is küldött ki bizonyos ügyekben bizottságot, ott van például az u. n. vasúti bizottság, mely a viczinális vasutak hozzájárulása kérdésében szokott javaslatokat tenni, vagy ott vannak az útügyi és egyéb bizottságok. Hiszen ezekről mint érdemekben gazdag volt megyei főjegyzőnek és volt főispánnak a belügyminiszternek tudnia kell. Nem gondolja, hogy mindenki tudja, hogy a bizottságra csak azért haragszik, mert ezek ellenében nem képes a belügyminiszter ur akaratát érvényesíteni'? De hát inkább haragudjék Kristóffy ur, mintáz ország, mely az ő basás- kodását is ki bírja.

*

A coalició újabb erőt nyert az „alkotmány párt“ megalakulásával mely az Andrássy-csoport és a Nagy Ferencz vezetése alatt állt uj diszi- densek egyesülése által jött létre.

Ez a külömben 67-es alapon álló, most már közel 50 tagot számláló párt első sorban szintén az alkotmány helyreállítását követeli, s küzd a képviselőház feliratában a coalitió részéről kívánt nemzeti jogokért.

Az „Alkotmány párt“ tehát előbb létrejött mint a kormány által tervezett „haladó párt“ és pedig azért, mert senkisem hiszi el, hogy a Fejérváry-kormány a nemzeti jogok gyarapításában ép a nópjólót előmozdításában, s az alkotmányos jogok kiterjesztésében úgy akarna haladni, hogy az Magyarországnak és népének lenne javára.

*

A hivatalos lap f. hó 19-iki száma közli a királynak azt a parancsát, melylyel a közös hadseregnek 1903-ban és 1904-ben besorozott póttartalékosait deczember 27-ére szolgálatra hívja be. A királyi parancs igy szól :

Parancsolom, hogy az 1888. évi XVIII. törvényczikk alapján a közös hadseregbeli magyar honosságú póttartalékosok 1904. és 1903. évfolyamának rendelkezésre álló legénysége, továbbá az 1905. évi deczember 31-ével a tartalékba jutó közös hadseregbeli magyar honosságú legénység az 1904. évi számbevétel alapján abba beosztott ujonczmeunyiség keretében, — a mennyiben a magyar korona országaiból kiegészítendő csapatok, hatóságok és intézetek békelétszámának kiegészítésére szükséges, — tényleges szolgálatra bellivassék, illetőleg a tartalékba való áthelyezés időpontján túl is visszatartassók. Kelt Becsben, 1905. évi uovember hónap 14-én. Ferencz József s. k., Bihar Ferencz s. k.

A póttartalékosok behívása ügyé-