Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-15 / 46. szám

1905. Kiskun-Halas helyi értesitője. november 15. akkor mindannyiunkuak hazafias kötelessége, hogy a reánk áldozattal különben sem járó eszközöket ren­delkezésre bocsássuk. Megjegyez­zük, hogy a befizetési lapok a fő­jegyzői hivatalban bárkinek rendel­kezésére állanak és a pénzkftldés azokkal díjtalanul történik. * Tahy István kinevezett pest­megyei főispán tapasztalván a törvényhatóság hangulatát, e hó 8-án értesítette Fazekas Ágoston főjegyző helyettes alispánt, hogy „tekintettel a fölizgatott kedélyekre, a főispáni eskütétele tárgyában egyelőre nem intézkedik,“ igy tehát folyó hó 15-én nem lesz rend­kívüli közgyűlés. Okosan tette a főispán ur, hogy meghátrált a jogos felháborodás előtt, melylyel szemben a saját erejé- jéból boldogulni úgy sem tudott volna. Itt jegyezzük meg, hogy miután Agarasztó Jenő volt főispáni h. tit­kár, megyei jegyző a neki felajánlt állást visszautasította, — a belügy­miniszter főispáni titkárrá Dr. Tóth Géza közigazgatási gyakornokot nevezte ki. * Báró Fejérváry Géza miniszter- elnök egy újságírónak adott felele­tében hosszasan foglalkozott gróf Apponyi Albert és Just Gyula kép­viselőházi elnök makói beszédével, s velük szemben védi a kormány programot és az angol képviselőhöz szabályait részletesen idézve figyel­mezteti Justot, hogy azokhoz alkal­mazkodjék. Mindkét politikus erélyes vá­laszban czáfolt rá báró Fejérváryra. s nyilatkozatát Just azzal fejezte be, hogy ha neki a képviselőház bizal­matlanságot szavazna, nem lenne oly szemérmetlen, hogy abból le nem vonná a következtetést, vagyis tud­tára adta a miniszterelnöknek, hogy ő lemondana, nem úgy mint Fejér­váry, aki a képviselőház és a főren­diház bizalmatlansági szavazata da­czára miniszterelnök maradt. * Az ágostai hitvallású evangéli­kus egyház egyetemes gyűlésén egy kis politikai tüntetés volt Lányi Ber­talan igazságügyi miniszter ellen az egyetemes törvényszék megalakítá­sánál. Amikor ugyanis az elnök a szo­káshoz képest bemutatta a törvény­szék eddigi tagjainak névsorát, s abban Lányi nevét is felolvasta, har­sogó „abezug“ kiáltásokban tört ki a gyűlés; midőn pedig a püspök jelentette, hogy a miniszter hozzá levelet irt, ilyen kiáltások hangzot­tak : „nem vagyunk rá kiváncsiak,“ „takarodjék“ „nekünk nem kell“ „menjen a pokolba “ A választások­nál pedig Lányit a törvényszék tag­jai közül kihagyták, intő példa azok­nak, kik szembe állnak a nemzeti közfelfogás hazafias irányzatával. * Az uj főispánok éidekóben ha­talmuk gyarapítására, és hogy nyers erő felett szabadon rendelkez­hessenek — a honvédelmi miniszter november 4-iki rendeletében az 1887. évi csendőrsógi utasítás 6. szakaszában felsorolt azon hatóságok közzé, melyek a csendőrséget mint karhatalmat igénybe vehetik — a főispánt felvétetni rendelte. Bihar tábornok honvédelmi mi niszter tehát a főispánt — aki tör­vény szerint nem az hatóságnak tette meg; tévedés azonban azt hinni, hogy a rendelettel az uj főispánok tekintélyt nyernek, mert szuronynyal tekintélyt nem lehet szerezni. Két miniszter mondott vasárnap program beszédet, Vörös László és Lukács György, s mindkettő felso­rolva a körébe tartozó reformokat, azoknak egész sorozatát ismertette azon kijelentéssel, hogy azok meg­valósítása kevés többlet kiadást fog igényelni. Ezeket a kijelentéseket azon­ban komolyan venni és elhinni nem lehet, mert ha a reform tervek mindegyikét állami támogatással, akarják megcsinálni, hát a leggyen­gébb számitó is tudja, hogy az sok száz millióba fog kerülni. A kormány progiamban kilá­tásba helyezett katonai létszám szaporítás és a hadsereg tervezett kiadási többletéről mindkét minisz­ter hallgatott, pedig bizonyos, hogy ha sikerül a koalicziót kisebbséggé tenni, akkor első sorban is mindent megelőzőleg az azokra szükséges összeg előteremtéséről kell az or­szágnak gondoskodni, s nem lehet olyan egygyűgyű felnőtt ember, aki ne tudná, hogy a közterhek mai nagysága mellett az egyéb tervezett s kétségtelenül üdvös roformok megvalósítására pénz nem jut; bizonyos tehát, hogy az ígéretek halmaza ámításnál nem egyéb, s hiába mondta Vörös László, hogy a kormány program felállításánál jóhiszeműleg jártak el, mert min­denki érzi és tudja, hogy sokat markoltak, de éppen azért semmit sem fogtak meg. De nem számíthat a kormány bizalomra, mert az osztrák minisz­terelnöknek az osztrákok megnyug­tatására tett azon kijelentése; „egész gondja és törekvése oda irányul a koronának, hogy a köz­szellemmel és haladással összhangba hozza az állami életet“ — nekünk magyaroknak azt jelenti, hogy Ausztria uralma biztosittatik Ma­gyarország felett, a mostani magyar minisztérium tehát oly uralkodói programot képvisel, mely nemze­tünket szolgaságra akarja sülyeszteui. * Pécsett a baranyamegyei ellen­zéki gyűlésen gróf Apponyi Alber­tet és a vele volt képviselőket a szocziálisták és az általuk felbujta­tott munkások lehurroggással és kő- dobálással fogadták. Tudva azt, hogy Baranya megye főispánja a miniszterelnök fia — könnyen érthető, hogy bizony nem sok gond volt torditva arra, hogy a kormány legerősebb ellenfele gróf Apponyi Albert a netáni insultusok- tól vagy legalább annak kísérletétől megkimóltessék. Apponyi férfias bátorsággal állt a tüntetők elé, s bár a rendőr-főka­pitány azt a kijelentést tette, hogy élete biztonságáért nem állhat jót a kíséretében volt képviselőkkel együtt — nyitott kocsiban vonult be a városba, hol á nép ezrei öröm rivalgással fogadták s elhalmozták a tisztelet és szeretet jeleivel. ügy Apponyi Albert gróf, — mint Wlasits Gyula pécsi képviselő beszédei nagy tetszést keltettek — s Baranya-megyében is megakadt a kormány aktiója, úgy hogy sikerre ott sem igen számíthat. Hírek. Városi közgyűlés volt hétfőn délelőtt 9 órakor a városi közgyűlési teremben, mikor is a képviselő-tes­tület jóváhagyta az 1905. évi ka­taszteri pótköltségvetés tárgyában hozott törvényhatósági határozatot, elfogadta az 1906. évi legtöbb adót fizetők, virilisek, névjegyzékét és eladta a város tulajdonát képező, a Komlós-fóle szélmalom és a vasút között fekvő területet a Schneider czéguek oly feltétellel, hogy ott a czég az előzetesen bemutatandó ter­vek szerint köteles lesz baromfi telepet és hizlalót létesíteni. Felté­telül kötötte még ki e pontnál a közgyűlés, hogy az esetben, ha a czég ezen üzemet bármi okból be­szüntetné, úgy a terület a most meg­állapított eladási áron, azaz négyzet ölenként 4 koronáért ismét a város tulajdonába kerül vissza. Végül tudo­másul vette a közgyűlés, hogy jövő­ben nem hat, hanem nyolcz állami ménló helyeztetik ki városunkba, és beleegyezett abba, hogy a nyolcz ló közül három lovat teljesen ingyen a város lásson el. Ezen határozatok meghozatala után a közgyűlés vé­get ért. i A halasi dalárda múlt szom­baton kezdette meg működését, úgy osztván be jövőre az ének gyakor­lást, hogy kedden a két tenor, pén­teken a két basszus, szombaton pedig mind a négy szólam együtt

Next

/
Thumbnails
Contents