Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-18 / 42. szám
1905. Kiskun-Halas helyi értesítője. 9 október 18. Politikai szemle. A képviselőház október 10-iki gyűlésén ünnepélyesen óvást emelt a folytonos elnapolások ellen, s tiltakozását fejezte lei a mostani kormányzat ellen. A határozati javaslatot rövid de velős beszéd kíséretében a szövetkezett ellenzék nevében gróf And- rássy Gyula terjesztette elő, aki élesen megróvta a kormányt azért is, mert a gyűlésen nem jelent meg. A határozati javaslat valódi államirat és éppen ezért a lapunk terjedelme által engedett határok között azt bő kivonatban közöljük, mint olyat, amely a nemzeti közfelfogást híven tükrözi vissza; közöljük úgy amint következik : Az utolsó választásoknál egyik párt sem nyerte meg a többséget. Azért vállt szükségessé, hogy a különböző pártok a kormány átvétele czéljából szövetkezzenek. A szövetkezett ellenzék megértette az idők szavát. Pártjai megegyeztek a munkatervben, anélkül hogy lemondtak volna elveikről. Felelősségük tudatában az alkotás útjára akartak térni. Első sorban a katonai kérdéssel kellett tisztába jönni. A kormánynak uj katonai követelése, s az a körülmény, hogy a véradó mértékét most kell újra megállapítani és hogy az 1867. évi XII. t.-cz. fentartja a nemzet azon természetes és ősi alkotmányában gyökerező jogát, hogy az ujonezok megajánlásakor ennek feltételeit is megszabja, a katonai kérdést a napirenden tartotta. Nem az ellenzék, hanem a kormányok tényei tolták azt előtérbe. A katonai kérdésre vonatkozólag a nemzet akaratának megismeréséhez vezetett az a nevezetes tény, hogy a választások harczában tetemesen megszaporodni csak a függetlenségi és 48-as párt volt képes s hogy ezen óriási erőtöbbletet azon harcz után nyerte meg, melyet a magyar hadseregnek nemzeti irányban való fejlesztése érdekében folytatott. A törekvés, a nemzeti eszmét a hadseregben érvényesíteni olyan hatalmasnak bizonyult, hogy egész országrészeket hódított meg azok számára, kik érte harezoltak. Ezt azok is belátták, a kik ez- ideig nem sürgettek nemzeti irányú újabb katonai reformokat. Ok annál is inkább elfogadhatták azokat a követeléseket, a melyek nélkül a függetlenségi és 48-as párt kormány alakításában részt nem vehetett, mert azok elvi álláspontjukkal nem ellenkeztek. A szövetkezett ellenzék katonai követelései a létező állapotokkal nem szakítanak az egész vonalon, a tényleges viszonyokhoz mért lépcsőzetes fejlődés utján haladnak, s nincsenek ellentétben az 1867. évi XII. t.-cz alapelveivel. A király nem volt hajlandó az általa megkérdezett nemzet akaratát tekintetbe venni. Az időközi választások fényesen bizonyították, hogy a nemzet komolyan akarja a hadsereg nemztti irányú fejlődését most biztosítani. Az ellenzéknek az országgyűlésen észlelhető fokozatos erősödése is azt mutatja, hogy a közvélemény helyeselte álláspontját. , A kormány eddigi magatartása is bizonyítja, hogy tisztában van ezzel. Ha azt hitte, hogy a nemzetet félreértették annak uj megbízottai, akkor azt újra meg kellett volna kérdezni. De ezt nem tette, mert tudta, hogy mi lesz rá a válasz. Tudta, hogy a nemzet a parlament többsége mellett áll. A többség programmját a király nem azért utasitota visza, mert kétséges volt, vájjon az megfelel-e a nemzet akaratának, hanem azért, mert elenkezett az övével, mind a melett, hogy megfelelt a nemzet akaratának, A királynak állandó egyéni nézetét szembeállították a nemzet akaratával. Ezzel a választások következtében beállott kormány- és pártválság az alkotmány válsága lett. A királynak az az elhatározása, hogy valamely jogot kizárólag és feltétlenül egyéni meggyőződése szerint fog gyakorolni : magában foglalja az alkotmányellenes kormányzás eshetőségét. Az ilyen abszoiut fejedelmi akaratnak előtérbe tolása és rideg érvényesülése az abszolutizmus köréből való és arra vezet Helye a magyar alkotmányban nincs. Mivel a többség az eléje szabott feltételek mellett kormány alakításra nem vállalkozhatott, mivel továbbá a kormány a nemzethez fellebbezni nem mert: a korlátlan királyi akarat csak az alkotmány sérelme utján érvényesülhet. Midőn először nevezték ki Fe- jérváry Géza bárót miniszter- elnöknek, nem volt többsége, czélja sem az volt, hogy magának többséget szerezzen. A nemzet bizalma neki nem kellett, beérte a királyéval. Az országgyűlést folytonosan elnapolta, úgy hogy nyilvánvaló, hogy az alkotmányos kormányzáshoz szükséges támogatás megszerzésére semmi súlyt nem fektet. Az országgyűlés két házának bizalmatlansági szavazata után újra vállalkozott a kormányzásra anélkül, hogy a többség megszerzésére bármely alkotmányos módon törekedett volna. A minisztérium nemcsak parlament nélkül, de a parlament ellenére kormányoz. A bizalmatlansági szavazat daczára megmarad az ügyek ólén, és az állam háztartását nemcsak parlamanti felhatalmazás nélkül vezeti, hanem a parlamentnek kétségbevonhatatlan akarata ellen is elkölti az állam pénzét és beszedi jövedelmeit. A kormány alkotmány ellenes módon kívánja a törvénytelen kezelés számára a meg nem szavazott adókat megszerezni és az ujonezok hiányát kerülő utakon pótolni A törvényellenes kormányzás fentar- tása érdekében él vissza hatalmával. A külföld államaival, lejárt nemzetközi szerződések kérdésében az 1899. évi XXX. t.-cz. tilalmait nyilvánvalóig megszegi. A kormánynak nemcsak egyes tényei ütköznek az alkotmányba, hanem oly államjogot hirdet, mely szabadságunkat örökre alááshatná. A nemzet részvételén alapuló kormányzás mellé odaállít egy másikat, mely a nemzet részvétele nélkül, sőt a nemzet akarata ellen is folytatható, a melyhez a király teljes joggal nyúlhat, valahányszor a többség merészkedik önálló nézettel bírni. Ha a nemzet a szabadság formái mellett teljesiti a fejedelem akaratát, akkor élvezheti az önkormányzás előnyeit; ha ellenbeír önrendelkezési jogát komolyan veszi, az uj keletű alkotmány- magyarázat szerint a király a parlament nélkül is uralkodhatik. A parlamentarizmusnak szabályai szerint való kormányzást a nemzetnek engedelmes és jó magaviseletével kellene megvásárolnia. Nem ilyen alkotmányért küzdöttek és szenvedtek őseink ; nem ilyen a magyar nemzet törvényes szabadsága. Nincs nemzet, mely ilyen állapotot megnyugvással fogadhatna, legkevésbbó fogadhatja el ezt a magyar, mely nemzeti önnállóságáért századokon át ontotta vérét, mely feláldozta érette anyagi jólétét, mely szabadságát mindenek fölé helyezi.
