Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-04 / 40. szám
1905. Kiskun-Halas helyi értesítője. október 4. A király mondta. Mi 1. Ferencz József „szentül és sértetlenül megtartaniuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni . . . Magyar- ország s társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét.“ „Szentül és szigorúan megtartaniuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyar- ország és társországai törvényesen fennálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddig- elé országgyűlésileg alkotott, s dicső elődeink Magyarország koronázott királyai által szentesített, valamint ezután országgyűlésileg alkotandó s Általunk mint koronázott magyar király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, ezikkeikben és záradókeikban úgy amint ezeknek értelme és gyakorlata a király és országgülés közös megegyezésével fog megállapit- tatni.u „Mindazt a mi azokban (t. i. a beigtatott • törvényczikkelyekben) foglaltatik, egyenként és összesen helyeseknek, Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk, Ígérvén és királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot és társországait, hogy mindezen előrebocsá- tottakat Magunk is megtartandjuk, és bármely rendű és állású alattvalóinkkal is megtartatjuk.“ Ezt mondta I. Perenez József az 1865/67. évi II. törvényczikkbe beigtatott, 1867. szentiván hava 6-án Pesten kelt királyi hitlevelében, a melyre esküt is tett, s a mely a beigtatás következtében törvény, és igy a királyt a nemzettel szemben, kötelezi. E szerint I. Ferencz József saját személyében királyi szavával is biztosította Magyarországot, hogy a hitlevélben foglalt ígéretét nemcsak maga megtartja, hanem bármely rendű és állású alattvalóval is megtartatja, és igy mivel az alkotmány válságra vonatkozó, szeptember 23-iki feltételek az ország törvényeivel és szokásaival egyaránt ellenkeznek, jogunk van tudni, hogy ki, — vagy kik vezették félre és vitték bele a királyt abba, hogy a képviselőház többségének felhívott vezérei előtt felolvasott kormány alakítási feltételeivel 1867-ben ünnepélyesen adott szavát megszegje ; tudnunk kell, hogy kit, — vagy kiket terhel az isteni és emberi törvények szerint büntetéssel sújtandó, a király megtévesztésével, lelketlenül kimesterkedett az a szószegés, amely nem csak az uralkodó felkent személyét kompromittálja, hanem lealázza a magyar ember által féltékenyen őrzött királyi tekintélyt is, és igy megrendíti az államrend alapjait, mert: joggal vettetik fel a kérdés, hogy ha a királyt nem kötelezi az adott szó, miként lehet az ő nevében felelősségre vonni a törvény sértőket ; és ki fog jótállani azért, hogy a felszabadult szenvedély nem azzal fogja-e indokolni kitörését, hogy ha fent nem kötelez a törvény, nem lehet ereje annak lent sem ? ! Es hová vezet ez ? ! Anarkiára ! Ezt pedig úgy a nemzet, mint a király érdekében kerülni kell. Siessenek hát oda fenn, s a magyar nemzet megnyugtatásával tegyék jóvá a haza és király ellen elkövetett bűnt, s szolgáltassák ki annak gonosz értelmi szerzőjét a közmegvetésnek azért, nehogy a trón oszlopai megrendüljenek, s vér- özön és lángtenger borítsa el az oly sokat szenvedett hazát, melyet a nagyobb szerencsétlenségtől csakis a nemzet higgadtsága mentheti meg. Éppen azért a mi elhatározásunk ez legyen : „Bármi történjék, mi maradunk a törvény határain belül11, mert ez esetben nines oly erő és hatalom, amely leverhessen bennünket, s győznünk kell, mert nekünk igazunk van. Dr. Babó Mihály országgyűlési képviselő. Politikai szemle. A királyi feltételeket — melynek ügyével külön czikkben foglalkozunk — kezdik reperálni, s annak legsórelmesebb 8-ik pontját báró Fejórváry Géza miniszterelnök utján magyarázzák. Ez a magyarázat azonban nem elégítheti ki az országot; s hiába minden okoskodás, addig mig az osztrák 67-iki törvény megváltoztatásáról a császár nem gondoskodik, mert az ellenkezvén a magyar 67-iki törvénynyel — lehetetlen, hogy a magyar király érvényesíthesse a magyar törvény rendelkezéseit az osztrák császárral szemben. Goluchovszky külügyminiszter mellőzése után jött gróf Cziráky, akinek aktiója már is véget ért. Most már gróf Csáky Albinnal, a főrendiház elnökével próbálnak szerencsét Becsben. Gróf Csáky köztiszteletben álló magyar államférfi, s éppen azért sajnálnék, ha sikerülne őt a bécsi kalandos politika számára csak időlegesen is megnyerni, mert nem vagyunk oly bővében a nagyférfiak- nak, hogy Becsesei hetenként egyet-egyet lejárathatnánk. Bevégzett dolognak hirdetik, hogy a király újból kinevezi a Pejérváry kormányt, de a kinevezést csak október 12-én teszik közhírré azért, mert úgy vélik elkerülhetőnek azt, hogy a képviselőház a kormányt október 10-ón vád alá helyezhesse. Mi abban a meggyőződésben élünk, hogy ezzel a vád alá helyezés ki nem kerülhető, mert ha lemondtak is a miniszterek — miniszteri minőségükben elkövetett tetteikért és kiadott rendeleteikért felelősség alatt állnak, mert ez a közszolgálat természetéből folyik, s éppen azért rendeli az 1848. IIl. t.-cz. hogy az elmarasztalt miniszterre nézve a királyi kegyelmezési jog csak általános közbocsánat esetében gyakorolható — nehogy a király az általa kinevezett miniszterek valamelyikét a feleletre vonástól megmenthesse. Az újonnan kinevezendő Pejér- váry minisztérium programmjaként a király : — 1. Teljesen szabad kezet enged Magyarországnak a belügyi kérdésekben ; 2. Hozzájárul az önnálló vámterülethez úgy, hogy az 1917-ben lépjen életbe; 3. Magáévá tezzi a szabadelvű párt kilenczes bizottságának a katonai kérdésekre vonatkozó határozatát, annak eredeti formájában, Tisza módosítása nélkül; 4. Hozzájárul a király olyan intézkedésekhez, melyek a diplomácziában kifejezésre juttatják Magyarország külön államiságát. A szeptember 23-iki hadüzenettel szemben ez is valami, de nem elég arra, hogy a nemzetet
